Tegnap volt a Nyári Napforduló, az év leghosszabb nappala és legrövidebb éjszakája. Innentől kezdve a nappalok rövidülni fognak, egészen decemberig, a Téli Napforduló napjáig. Tegnap a Nap a Ráktérítőn delelt és elindult visszafelé az Egyenlítő felé. Szeptemberben lesz a Napéjegyenlőség majd, akkor éri el a Nap az Egyenlítőt, a Téli Napfordulón pedig majd a Baktérítőn fog delelni, akkor lesz a legrövidebb a nappal.  

Tulajdonképpen most kezdődött el a csillagászati nyár. Pár nap múlva lesz a Szent Iván éjjele, amikor az emberek nagy tüzeket raktak, hogy elűzzék a közelgő sötétséget, hiszen innentől kezdve a sötétség perceket lop el minden napból és egyre közelebb merészkedik, míg végül decemberben a Téli Napfordulókor, a leghosszabb éjszaka idején megszületik az új fény és a napok ismét hosszabbodni kezdenek. 

Igazán kár, hogy ezekre a gyönyörű, az embernek a természettel való szoros kapcsolatát tükröző ünnepekre rátelepedtek a keresztények a saját ünnepeikkel. Pogány ünnepeknek titulálták őket és a saját ünnepeikkel próbálták eltakarni a meglévőt, mert túl fontosak voltak, megszüntetni nem tudták. Ezzel eltávolították az embereket a természettől, a természettel való együtt hullámzástól és elfordították az embereket valami megfoghatatlan felé. Persze az emberek addig is tele voltak hiedelmekkel, de a megfigyeléseiket tűzdelték tele ezekkel, mert nem értették, amit megfigyeltek a természetben. A kereszténység ezt vette el, a természet megfigyelését és helyette csupasz hiedelmeket adott csupán. Ez a megértést nagyon hátráltatta, mondhatni a tudományt, a fejlődést hátráltatta. Persze értem én, hogy az embernek mennyire szüksége van (lehet) a fejlődése bizonyos szakaszában a vallásra, de egy idő után óhatatlanul meg kéne látnia, hogy mi a vallás tulajdonképpen és szükségszerűen el kell vetnie. A paradox ebben, hogy az ember végül úgyis visszatér valamilyen formában a mély hithez egy nagyobb léteztőben, de annak már nincs köze vallásokhoz. 

***

Nagyon kéne az eső... nagyon, de nagyon. Tegnap 35 fok volt, még a Böbe is benn maradt. Pontosabban kiment egy kicsit, (nagy arccal) aztán pihent kicsit a lépcsőbejárónál az árnyékban és viszonylag hamar be is jött. Megunta a macskabunda a meleget. :)))) 

Délután meló után felügyeskedtem a fürdőablakra az új rovarhálót, így éjjelre nyitva hagytam azt is,  hadd járjon a levegő. Az az ablak jó magasan van, nem félek nyitva hagyni. Az a baj ezekkel, hogy az a ragasztószalag, amire fel van applikálva, az engedi el magát és alatta bebújnak a rovarok meg a pókok. Állandóan résen kell lenni és lenyomkodni, vagy újra tenni, de eléggé utálatos dolog, viszont nagyon jó bentről röhögni a darázson, ahogy erőlködik, meg a poloskát hasbapöckölni, ha rátelepszik kívülről.  

Hajnalban itt tekergett egy nagy vihar, de egy csepp esőt se bírt kiadni magából, csak nagy szél volt, még a levegő se hűlt le... 

És itt vannak a rókakesztyűk is, a giant még nem nyílt ki most sem, csak nő és nő és nő, majd ha képes lesz virágot hozni, akkor úgyis kiposztolom. Hivatalosan gyűszűvirágnak hívják, én hívom csak rókakesztyűnek, mert angolul foxglove és így jobban tetszik. Csodaszép virágok, de gyerekes kertbe nem ajánlom, mert halálosan mérgező. 

 Kétéves növénynek mondják, de állítólag, ha az ember visszavágja, amikor elvirágzott, akkor akár 5 évig is meg lehet őrizni, de nincs még benne tapasztalatom. Ki fogom próbálni.