Kánikula és muskotályzsálya bor
Nemcsak az ereszcsatornám lett kész tegnap, hanem a tetőjavítás is, ez is benne volt az egyezségben, bár némileg bonyolultabb lett, mint hittük, de azért egy óra alatt megcsinálta a mester.
Volt a kémény mellett egy kis csöpögés, ami eléggé zavaró volt, egyrészt meg nem ázzon be nekem sehol a tetőm, másrészt hallosan idegesített amikor esett az eső és fejem felett hallottam, ahogy csöpög a víz a lavórba, ami alá volt téve, harmadrészt amikor hosszú időn keresztül sok eső esett, akkor bizony a lavórban ellenőrizni kellett, nehogy túlcsorduljon a víz. És hát a padlásra nálam nem olyan triviális a felmenés. Szóval örülök a csatornának, de a tetőnek is.
Nem is én melóztam tegnap a tetőn, estére mégis olyan voltam, mint a vert seregek, elég hamar feldőltem és aludtam, mint a bunda, ma reggel valamiért mégis fáradtan ébredtem fel. Annyira viszont nem voltam fáradt, hogy ne kaszáljam le a maradék füvet, így most megint szép ápolt a kertem.
Már már nem terveztem túl sok dolgot, kezd nagyon meleg lenni az idő és idebenn is meleg van, pedig lenn vannak a redőnyök is.
Tegnap szedtem egy kis muskotályzsálya virágot is, mert itt az ideje a zsályaborok elkészítésének. Így néz ki az üvegben, majd 2 hét múlva leszűröm, mellette a készülő, jól összeplöttyedt lándzsás utifű szirup van.