Azt hiszem feltaláltam a spanyolviaszt a dáliagumók teleltetéshez. Nem egyszerű feladat átmeneti ezeket a növényeket a következő évre, mert vagy kiszáradnak a gumók, vagy megrothadnak, vagy elkapja őket valami betegség. Én sem akarom még elkiabálni, de úgy érzem, hogy tényleg jó megoldást találtam. 

Először is amikor kiszedtem őket a földből, levágtam a vastag,  üreges szárukat és száraz, fedett, szellős helyen lefelé fordítottam őket pár napra , hogy a víz kicsurogjon a szárakból.

Utána vittem be a pincébe, ahol a helyük jó, lenn vannak a leghűvösebb helységben, ahol persze nincs fagy, olyan 10-12 fok lehet ott. Majd teszek oda egy hőmérőt, hogy ne becsülgetni kelljen. 

Betettem őket egy papírdobozba és megszórtam cicaalommal. Nem lepi el teljesen, a nagyobb gumókat, amik a levágott száron vannak, félig takarja, a kicsiket pedig beledugdostam, mint a répát a homokba. Kb. hetente ellenőrzöm őket és ha nagyon száraznak találom a levegőt és az almot, akkor bespriccelem vízzel. Tartok ott egy spriccelőt, direkt a gumók miatt. 

A cicaalom azért jó, mert magába szívja a nedvességet és így nem rohadnak el a gumók, viszont enyhén nedves közegben vannak. A spriccelést nem szabad elfelejteni, mert az alom akkor a gumókból fogja kiszívni a nedvességet. Eddig bevált, szép, egészségesek a gumók, nagyon remélem, hogy így is maradnak. Jövőre új fajtákat is tervezek beszerezni, mert imádom ezeket a csodálatos virágokat. Olyan színpompásak és változatosak, színekben, formákban és méretekben egyaránt, hogy igazán csodálnivalók.