Annyira nincs erőm semmihez, hogy az rettenetes. Kimentem a kertbe kicsit, hogy levegőn legyek, de semmihez semmi energiám. Kedvem lenne, de pár gereblyehúzástól elfáradtam... mint akiben nincs izom. Bennem van a hajtóerő, hogy kimenjek és csináljam a dolgokat, de amikor kimegyek, akkor pár mozdulattól úgy érzem magam, mint egy rongybaba, csak lógnak a tagjaim erőtlenül. 

Összehúztam a magnólia leveleit egy kupacba, bár még a kupac se lett rendes. Össze kéne szedni... otthagytam. 

Találtam viszont alatta egy phlox-ot, gondolom magról kelhetett ki, mert előzőleg ott volt a phlox, onnan ültettem át a sziklakertbe. Még akkor vettem, amikor nem volt egy ásónyomnyi megművelt rész sem a kertben és hirtelen nem volt hová tenni, így  beültettem a magnólai alá. Jó helye volt egyébként ott, szépen virágzott, mert amikor nyílik, akkor még nincs lomb a fán, csak virág és később is sütötte a délutáni nap. Örülök ennek a kis magoncnak, mert imádom ezt a növényt, csodaszép virágai vannak tavasszal. 

És találtam még 2 kicsi kék kúszó nepáli borókát is, amiből szintén van egy nagy, a kicsik meg magoncok, mert nem a tövéről nőnek, hanem  másutt (nem messze) és önállóan. Az egyiket már odaígértem apunak.