Minden viszonyítás kérdése. :)))

Itt volt egy régi barátom nálam és megmutogattam neki mindent és láttam a szörnyülködést az arcán, hogy jézusmária, miközben én meg marha büszke vagyok magamra. Persze ő csak a mostani állapotokat látja, én meg tudom milyen volt és hogy mennyit tettem én már ebbe bele. 

Emlékszem, amikor átvettem a házat, hogy milyen rozoga kerítés volt, korhadt faoszlopokkal, elnyűtt, helyenként lyukas, elkorrodálódott kerítéssel. Hogy a kerten belül is tele volt ilyen ócska kerítésekkel és a tövében végig csalán nőtt meg egyéb gazok, amiket nem lehetett rendesen levágni sem a kerítésdróttól. 

Aztán megcsináltattam a kerítést és belül leszedettem a belső kerítések zömét. Aztán tele volt az udvar a kerítésdróttal és a faoszlopokkal. Végül a drótokat elvitte egy vasgyűjtő. Azóta lehet normálisan kaszálni a kertet. Füves, parlag egy nagy része és most sem mutat még jól, de én tudom, hogy mennyit változott már és látom magam előtt, amivé majd szeretném alakítani. 

Aztán ott volt a hatalmas kecskeól, ami elbontásra került és felszabadult a kilátás a kertből. Aki nem látta milyen volt, annak a jelen állapotban sincs semmi különös, sőt... mert még most is rendezetlenség van. Leszakadt és lógó hatalmas szilvafaág, alatta egy nagy sitthalom. 

A kert anno tele volt szeméttel, törött betoncső, rozsdás vasak, kacatok, szemét, régi tömlők... még most is van párdolog, amit  majd el kell vinni, de egyben akarom. Majd hozatok egy konténert és egyben elmegy az egész. 

A kert másik részében öreg fák... ki kéne vágni őket, de az nem látszik, hogy februárban már kivágtunk négyet. Összevágtuk a fát, legallyaztuk, a gallyakat is összeaprítottam én egyedül. És közben, mert jött a tavaszi ültetés időszaka, a földet is megműveltem, miután elhordtam róla az összes kivágott fát. Ültettem bele mindent és nemcsak a veteményest, hanem virágoskertet is csináltam. 

Az előkert olyan volt, mint a beton, tavaly ásóvillával törtem fel, kiszedtem belőle az ibolyát, ami jobban terjed, mint a tarack és nehezebb is kiirtani és most tele van virággal. 

Elég nagy darabokat hódítottam már meg a takarásos gyomirtással is és most, hogy esett az eső és lazább lett a talaj, fel is tudom majd lazítani az ásóvillával. 

Szóval én látom a haladást. 

A ház felújításáról nem is nagyon beszélek, de emlékszem a mesterek arcára, amikor beléptek. Láttukra egy pillanatra  engem is elfogott a kétség, hogy rendbe lehet-e ezt hozni. De lehetett, mert a ház stabil, tégla, puskaporszáraz, csak nagyon, de nagyon le volt pusztulva. Szétszedtük, szinte falig csupaszítottuk ahol kellett és új villanyvezetékek vannak, új vízvezeték, le lett burkolva, glettelve, festve. Tavaly a régi fűtés maradt, csak pár radiátort cseréltettem de, de az idén már az összes új és benn van a cirko is. Ehhez viszont a pincét ki kellett vakoltatni, lebetonoztatni, meszeltetni. 

Bement a szennyvízvezeték a ház alá, mert a szomszéd telken volt a tisztítógödör, fedetlenül, amit bárki, bármikor betemethetett volna, ekkora kitettséget nem hagyhattam. 

Rácsok kerültek az ablakokra, a bejárati és a pinceajtóra. Tavaly ablakokat cseréltem a verandán és az idén új tetőt is kapott, szigeteléssel.

Tavaly ősszel kapott a ház külső  világítást, hogy ne a sötétben kelljen botorkálni a pincébe, mert tavaly még fával fűtöttem.

Hát igen... én büszke vagyok rá, mert másfél év alatt rengeteg dolgot csináltam itt... egyedül. Jó persze mesterek dolgoztak, de senki sem segített se szervezni, se csinálni, se beszerezni a dolgokat, megtalálni a mestereket.  Annyi segítségem volt, hogy a festőt anyuék ajánlották, apu pedig a kerti dolgokban segített, kaszált, amíg nem volt kaszám, és ő szerezte azokat, akik kivágták a fákat, ő vagdosta össze és a vasgyűjtőt is hozta.

Én Pestről gardíroztam az egészet eleinte és szállásokat foglaltam itt, amikor még nem volt lakható a ház. Tavaly tavasszal emlékszem, a pincében öltöztem át, amikor jöttem lecsiszolni és lefesteni a pinceajtó keretét, hogy legalább az legyen rendben, mire felteszik a rácsot. Nem volt WC sem, mert fel volt szedve már minden...

Hát igen... és akkor idejön valaki és szörnyülködik és osztja az ötletet: a fákat ki kell vagdosni, mert mind szar, be kell szántani, azt bontasd le, dobd ki, a tetőt szedd le, szőlőt vágd ki, stb. Jah! 

Nem esett jól. Én is tisztán látom, hogy mennyi mindent kell még itt csinálni, hogy messze van attól, hogy rend legyen. Viszont azzal is tisztában vagyok, hogy mindez mennyibe kerül. Nemcsak pénzben, időben is. 

És bevallom, most már kicsit elfáradtam. Az idén még a lépcsőház oldalát cserélik le nekem, aztán befejeztem az idénre. Akkor is, ha még lehetne, ha még ez is kéne és az is kéne. Mert ennyit terveztem és ezzel én nagyon elégedett vagyok. Szörnyülködés ide vagy oda. 

De majd túlteszem magam ezen is, azzal a tanulsággal, hogy tényleg, minek nekem a mások elismerése, amikor tudom, hogy mennyi mindent elértem. Nem is tudom mit vártam...