Úgy elfáradtam ezen a hétvégén, hogy csak ülök itt a fotelben, bresaolát tépkedek és hozzá iszom egy pohár rozét és alig vagyok képes megmozdulni. Viszont nagyon eredményes voltam, rengeteg dolgot megcsináltam a terveim közül, kivéve a zöldségültetést. Tényleg nagyon rossz időt ígérnek, hideg talajban úgyse csírázik ki semmi.
Féltem a gyümölcsfáimat és a magnóliát, bár ha már jönnie kell ennek a hidegnek, akkor most jöjjön, mert ha még lett volna egy-két nap jó idő, akkor minden menthetetlenül megfagyott volna, így is rezeg a léc. Megpattantak már a rügyek, de még nem virágoztak ki... meglátjuk mi lesz.
 
Kész az ásás, az ágyások haptákban várják, hogy ültessek beléjük valamit.
Ma fűrészeltem-fúrtam-faragtam, csináltam egy 50x50x100 centis fóliasátrat, vagy inkább fóliadobozt. Még nem tettem ki, nem akarom, hogy a közelgő vihar széttépje, úgysincs még benne semmi. Sokáig tartott megcsinálni, elvitte a fél napomat.
Kívül a kerítés lábazata előtt is elkezdtem az ásóvillával egy sávot kilazítani és gyomtalanítani, ide az idén portulácskát tervezek, hosszabb távon pedig tarackoló kékgyökeret, mert az kipusztítja maga között a gyomot és annyira gyönyörű kék virágja van ősszel, hogy az valami fantasztikus.
Még maradt erőm délutánra és az ásóvillával belül is kiszélesítettem egy ágyást, illetve egy újabb darab földet elkezdtem meghódítani, ez már az idei terven felül van.
Metszettem a borostyánt is egy kicsit, ezt adagokban csinálom, mert baromi sok van, nagyon szereti a helyet ott ahol van, mert ekkora borostyánt én csak a mediterránumban láttam. Úgy nő, mint a bolond, akkora levelei vannak, mint a tenyerem. A terméseket most ették le róla a rigók, egész télen rajta voltak és a rigókat se tudom hol voltak, mostanában jöttek vissza.
Tegnap halál volt a kertben. :(
Éppen ástam, csak a nagy riadt madárricsajra kaptam fel a fejem, aztán mikor mentem befelé, láttam a földön a faroktollakat. Vagy a kis héja járt itt megint, vagy a macsekok vadászták le szegényt. Úgy sajnáltam! Egész télen elláttam őket kajával, túlélte és amikor itt a tavasz, akkor kapja el valami. Asszem cinke volt.
Jövőre még  jobb helyet kell találnom az etetőnek, valahol benn a sűrejében, mert a kis héja (vagy más, nem tudom) a múltkor is úgy vágódott be a kertbe, mint az ágyúgolyó. Kb. fél méterrel suhant el a fejem mellett, le se szarta, hogy ott vagyok, de akkor nem tudott elkapni senkit.