Tegnap az időjárás megint kivégezte a kertészkedést, csupa víz volt minden. Már hajnalban volt egy nagy zivatar, aztán délután megint jött egy, jégesővel. Mindig mondom, hogy valami zavar van erőben, mert a JóIsten csak az idén hallotta meg a tavalyi imáinkat az esőért, de most, hogy meghallotta, adja is az égi áldást, ha kell, ha nem. 

Így aztán kertészkedés helyett kitakarítottam és sütöttem cukkiniből Scarpaccia-t, – toszkán cukkinilepényt. A FB-n láttam Havas Dóránál, onnan másoltam ki a receptet, szóval nem saját találmány, de tényleg nagyon finom lett. 

Hozzávalók:

3 közepes cukkini (*én 1 cukkiniből csináltam)
1 kisebb lilahagyma
1 teáskanál só
1 teáskanál morzsolt kakukkfű
3 evőkanál frissen reszelt parmezán (*volt egy kis maradék reszelt sajtom, azt is beletettem a parmezán mellé)
12 dkg sima liszt
4 dkg kukoricadara (*kukoricalisztem volt itthon, azt tettem bele)
1-1,5 dl víz (vagy a cukkini leve)
*illetve én adtam még sót ebbe a keverékbe is és a sütőpapírt megpermeteztem egy kicsi olívaolajjal, bár a sajtokból is kisült a zsiradék, szóval nem volt lényeges. 

Elkészítés:
A cukkinit uborkaszeletelőn vékonyra szeleteljük, a hagymát szintén vékonyra vágjuk. A kettőt együtt egy szűrőbe tesszük, megszórjuk sóval, összekeverjük és hagyjuk legalább egy órát állni, hogy a cukkini kiengedje a levét.
Ezután a cukkinit egy tiszta konyharuhába tesszük és amennyire csak tudjuk, kinyomkodjuk a levét, amit felfogunk egy tálba. A sütőt közben 200 fokra előmelegítjük.
Egy nagy keverőtálban összekeverjük a lisztet, a kukoricadarát, a reszelt parmezánt és a kakukkfüvet. Annyi lecsepegett lét adunk hozzá, hogy sűrű palacsintatészta állagot kapjunk, majd beleforgatjuk a cukkinit és a hagymát is.
Egy nagy tepsit leterítünk sütőpapírral és vékony rétegben elsimítjuk rajta a cukkinis masszát. Előmelegített sütőben 40 percig sütjük, hogy ropogós legyen. A sütőből kivéve pizzavágóval felszeleteljük és azonnal fogyasztjuk.

Csúcs lett és tényleg ropogós:

 Felbuzdulva a Scarpaccia-n, mert télen is akarok ilyet enni, kimentem megnézni van-e olyan korú és méretű cukkinim még, ami jó lenne. Volt... 3 is. Be is hoztam őket, elkarikáztam és besóztam, hogy a leve kicsurogjon, úgy tettem el a fagyasztóba. Nem tudom milyen lesz, még sose tettem el sósan semmit, remélem megfagy. 

Volt egy pár padlizsánom is még, szerintem már nem lesz több, azokat lesütöttem és krémként egy adagot lefagyasztottam és hagytam a hűtőben is frissen padlizsánkrémnek. 

És megint leszedtem egy csomó paradicsomot, lehéjaztam és a magokat is (nagyjából) kiszedtem belőle, hogy csak a húsa maradjon. Aprítógéppel összeturmixoltam és megfőztem, üvegekbe tettem sűrített paradicsomnak. Kis sót és némi táblás cukrot tettem bele, 4  kis üveggel lett ebből is. 
Most megint elég volt a befőzésből egy időre. 

A kert pedig nagyon szép, ezek még a vasárnapi esők előtt készültek, az eső viszont tegnap a szarkalábakat eléggé elverte, pedig olyan szépen másodvirágzott. Bár ilyenkor már nem annyira szeretem, mert sokkal gyengébbek a szárai és nem tartja magát olyan szépen, mint tavasszal, most teljesen lefeküdtek az esőtől. 

A Kleopátra tűje, ez egyetlen tő... 

A rózsaszín mocsári hibiszkusz magjait még anyukám gyűjtötte nekem a szomszédságából. Tavaly nem kelt ki, de nem dobtam el a magokat és idén tavasszal újra megpróbáltam, ezúttal nedves papír között csíráztattam és két szép növényem is lett belőle. 
Jó érzés itt tudni a kertben, hogy ez még anyukámtól van. 
Jönnek a rossz évfordulók... tegnap volt egy éve, hogy bekerült a kórházba, illetve szombati napon történt, de dátumra tegnap volt. 
Jön a szülinapja is, a halálának az évfordulója is... ez most nehéz időszak lesz nagyon.