Mondom én, hogy Elzának valami alomfétise van. Lépek ki a verandára és már korán reggel az a meglepetés fogad (persze a förtelmes szagon túl), hogy csupa szar az egész alom környéke. 
Pedig Elzunak nagy alomtálcája van, fedett is, csak a libegő ajtaját vettem le róla, mert félt tőle, szóval elfér benne a CicaNéni kényelmesen. Igazi színes, szagos, szélesvásznú élménybudi. :)))
Minden reggel van kikapart alom, minden reggel és napközben is sepregetek utána, de néha kikaparja az alommal együtt a kakit is... jaj! 
Ezért se lehetne Elzát benn tartani a lakásban, mert rémség, amit az alomban művel. Pedig már tizedannyira se tenyeres-talpas a CicaNéni, mint amennyire volt. Már enni is tisztábban eszik, bár még most is szétdobálja a kaját is, de egyre kevéssé. 

Elzu, pedig nagyon szép cica és nagyon sokat változott már. Régen örökké szutykos volt, a nyaka körül szürke volt a bundája, koszos volt az arca... ahhoz képest ég és föld. 

Böbike nem ilyen, ő olyan, mint a patyolat. Télire fel szoktam neki hozni az almot, mert sokat van benn és szüksége lehet rá, amikor nem vagyok itthon, vagy éjjel, amikor nagy fagyok vannak és nem mehet ki, de nagyon ritkán használja. Böbe kinn végzi minden dolgát, még a legnagyobb fagyok idején is kimegy (nappal persze). 
Ő még a cicatoronyra se mászik fel anélkül, hogy meg ne tisztálkodna. Jó... sáros időben a mancsából a sárgalacsinokat szét szokta köpködni mosakodás közben, de ennyi a legnagyobb kosz amit ő benn csinál. Neki szaga sincs, de Elza körül örökké szellőztetek, mert Ő olyan, mintha disznót nevelnék a verandán.
Jön már lassan a jó idő, akkor Elza is kiszokik. Nyáron nem kell neki almozni se, nagyon várom. 

*** 

Ahogy nagyon vártam a beharangozott rengeteg csapadékot is, de eddig nálunk egy szem eső sem esett, ellenben őrülten tombol az észak-keleti szél. Nincs kertészkedős idő, nem szeretek kinn lenni ilyen nagy szélben. 

Kivettem a helyéről a téli (vagy örökzöld) bangitát, mert sikerült a szerencsétlent beültetni a kert egyik leghidegebb és legszelesebb részére, miközben fagyérzékeny. 
Egyébként is hideg a telkem. Ez egy eléggé kegyetlen fekvésű hely, a kert észak felé lejt, de egyik része kicsit kelet felé is. Szemben (a déli oldalon) pedig hegy van, magas fákkal, tehát télen gyakorlatilag a fák mögül fel se emelkedik a nap, csak szűrt fény jut ide hozzám, egészen márciusig, amikor már olyan magasan van a nap, hogy feljebb jár, mint a fák csúcsa. 
Itt minden jóval később melegszik fel, később jönnek elő és virágoznak a növények, még a faluhoz képest is. 

Átültettem a téli bangitát ide fentre a ház melletti részre. Egyelőre nem szép az a rész, mert ősszel és idén tavasszal is vagdostam ott vissza a bokrokat. A múltkor daráltam össze a sok leszórt ágat, összehúztam a gereblyével a bokrok alatt lévő mindenféléket és elvittem a komposztra, most épp jól jött szárazanyagnak a sok kiszedett zöld gyom közé. 
Maga a bangita se szép, elfagyott az egész teteje. Leszedegettem róla a leveleket, de az ágai hajlékonyak, talán képes lesz újra kihajtani, majd kiderül. 
Van ott mögötte/mellette egy csúnya, öreg tuja, amit majd ki kell vágatnom onnan, majd akkor vigyázni kell a bangitára, de majd óvatosan. 
Az az igazság, hogy a tujákat - bármilyen csúnyák is - addig tartogatom, amíg csak tudom, mert azok védik a házat a nagy szelektől és a szomszédtól is gátolják a belátást. Amíg valami újabb növénysor meg nem nő, addig szeretném az öreg tujákat valahogy életben tartani. 

Kiszedtem a komposztból egy rakás krumpli és banánhéjat is (külön voltak kiöntve, mert tudtam, hogy majd fel akarom használni), ezek nagyon jó kálium és foszfor és egyéb források. Van egy primulám, ami nem nagyon akarja az igazat, csak senyved, de él. Jól kiárkoltam körülötte és megraktam a héjakkal és jól belocsoltam, betakartam földdel. 
Ez még előtte volt, elég tápanyaghiányos szegényke. 

Ugyanígy a most virágzó primula körül is, de vittem a szintén virágzó jácintok köré is és még pár helyre a kertben. 

Kiültettem a januárban vásárolt évelők közül is párat. Helyet kapott a fehér Gentiana kövei mögött a lila bugás phlox, lenn a végeken kialakított részre ültettem be a piros Heleniumot. A sárga sásliliomot egy másik sásliliom közelébe ültettem be, arra a mostoha részre, ami olyan nehezen akar kialakulni. Most látom magam előtt, hogy milyen lesz, de már láttam párszor és mégse tetszett a végeredmény... majd kiderül. 

Összeszedtem megint egy csomó kis téglatörmeléket, volt egy rakás 2-3 helyre egybedobálva, amiket menet közben szedegettem össze, de ahogy gyomláltam és kapáltam a növények körül a talajt, megint előjött egy csomó. Sokat kitisztítottam ezen a tavaszon a talajból és a növények közül. 

Kigyomláltam az utolsó ágyást is, már csak a tökök helyét kell, illetve a piros ribizli körül. A ribizlit ki akartam venni már, mert nagyon tönkrement,  rovarkártevő költözött bele a szárába (szerintem a ribiszke-üvegszárnyú lepke lárvája) és majdnem az egész növényt kinyírta. Pedig ez egy akkora bokor volt, hogy annyi ribizlit szedtem róla, hogy lett 3-4 kis üveg ribiszkezselém. 
Tavaly rendbe kaptam körülötte a talajt, fellazítottam, nem hagytam, hogy körbe nőjék a gyomok és kapott egy rakás trágyát is, de nem vette magát sehová, ezért gondoltam, hogy kiásom.
Viszont láttam, hogy hajt és a tövéről is hajt több új ágat, ezért ezt is lefújtam a rovarölővel, ha lakik még benne valami, akkor húzzon el, hadd tudjon megerősödni a növény.  Majd most is adok neki még trágyát, mert úgy látom, hogy tényleg fontos, hogy erős legyen a növény, akkor jobban tud védekezni és akkor (talán) nem kell már utána permetezni. 

A sziklakertben szépen növekszik ez a Sedum spectabile 'Thundercloud', ez is magas varjúháj féle, nem nő olyan nagyon magasra, max. 25-30 centis lesz őszre. Azt hiszem itt lesz az ideje a szaporításnak, hogy legyen másutt is a kertben. 

Délszaki kutyatejet már mutattam, de most olyan szépek, virágoznak és hagyom is magot szórni, szeretem, ahogy itt-ott felbukkan a kertben és elég könnyen ki is pusztul, ezért is jó a mag utánpótlás, hogy mindig legyen belőle. 

Kökörcsin, még lesz róla kép, amikor az egész bokor kivirágzik. 

Ez egy új,  őszi telepítésű Puschkinia, a legnagyobb japán juhar alatt lakik. 

Szintén új, őszi telepítésű rózsaszín hófény. Azt hittem ki fog veszni, mert az előkertben lévő nagyon nehezen vergődött helyre, de az idén már az is szép volt. Szeretem ezeket az apró hagymásokat a kertben. Ilyenkor tavasszal nagyon kellenek. :) 

Indulnak a nárciszok is lassan. 

Azt hittem már csak két köteg eperfaág van hátra, de 4 köteg volt még, ebből kettőt leaprítottam és ki is terítettem, még az esők előtt. 
Egy részét az Árnyas kerthez,  másik részét pedig elöl, a terasz melletti részre. 
Aprítottam még egy adag (fél zsákkal lett) jezsámen ágat is és rászórtam az eperfa darálékra, kicsit így tompítja azt a világító, a többi daráléktól nagyon elütő színét. Így is elüt, de majd az idő elvégzi a többit. 

Itt látszik, hogy az eperfa darálék is sötétedik kicsit magától is, de majd ezt is leszórom más színű darálékkal, amikor megint aprítok. Remélem az idén már lesz arra is időm és aprítanivalóm, hogy máshol is elkezdjek ösvényt letakarni vele. 

Lett még rengeteg aprítani valóm, mert nekiestem a nagy, öreg jezsámen bokornak. Először csak a kiszáradt és elkorhadt ágakat kezdtem el kipucolni a bokor közepéből, de annyira összevissza volt már, annyira ránőtt az ösvényekre két oldalról is, hogy jól megmetszettem, illetve befelé, a tuják felé is nagyon növekedett, onnan is kivágtam az összes sarjat. Ezt enyhe téli napokon szoktam megcsinálni a jezsámennél, de most elmaradt, nem igazán engedte az időjárás és kedvem se volt kinn lenni a hidegben. 

Aztán kaptam magam és raktam tüzet a kis üstkályhámba, kihoztam a flekkensütőt és sütöttem húst és krumplit és nagy hagymakarikákat is, de azok már nincsenek rajta, mert gyorsan kész lettek. Majd újra ki kell tanulnom a sütögetést. Anno sokat grilleztünk a kertben, de annak már 30 éve is volt, kijöttem a gyakorlatból. 

Indulnak a nárciszok is, ezek a picurok hátul az elsők. 'Elka' néven vettem, de elvileg fehérnek kéne lenniük... 

Tavaly ősszel ültetett csinos szellőrózsák. (Anemonde Blanda 'mix')
Itt látszik, hogy ezen a részen még milyen borzasztó a talaj, nem takartam vastagon, hogy ki tudjanak bújni, de amikor majd visszahúzódnak, akkor hozok rá komposztot és darabolok szénát apróbb darabkákra és letakarom, hogy komposztálódjon rajta és szépen kezdje el itt is felépíteni a humuszréteget. 

Kis meténg. 

A fehér virágú Erica carneákon épp csak pár virág van, nagyon megviselte őket az aszály tavaly, persze nekik nem jutott öntözés. Ezt itt még ősszel új helyre is ültettem be, mert ráadásul még nem is érezte jó magát ott, ahol volt, majdnem kipusztult. Remélem itt össze fogja tudni szedni magát, még kérdéses, eléggé ramatyul néz ki. 

Bogláros szellőrózsa, erdőből van, de szépen megtelepedett itt a nagy keleti életfák alatt, pontosabban az azok alatt élő jezsámen alatt... ezek már erdőkert szintek, bizony! :) 

Nem messze a boglárostól, ugyancsak erdőből hozott bársonyos tüdőfű. Nagy telep volt itt, de tavaly sok kiszáradt belőle, majd az idén lehet, hogy engedem magot szórni, bár meggondolandó, mert aztán mindenhol lesz belőle. 

Nem tudom mi történhetett, de Böbike Elzát zavargássza. Kilesi, felkészül és támadja, Elza meg menekül, az igaz, hogy nem komoly a támadás, csak amolyan imitáció, de legalább már mer valamit csinálni ez a kis mafla. Rejtély, hol lelte fel a Böbe a bátorságát, mert eddig Elza volt a vezér és ő szívatta állandóan a Böbét, ahol csak érte. :)))
Még azt is el tudom képzelni, hogy Elza tanítja őt, mert este is gyakran Elza hozza haza, legalábbis úgy néz ki, mert amikor nem akar bejönni, akkor Elza kimegy és Böbi 10 perc múlva itthon van. :)))
Érdekes dolgaik vannak és nem gondolnám, hogy én tulajdonítok nekik tudatosságot, mert ha eleget figyelem őket, akkor látszik, hogy értelmesek és mindent megértenek. 

Elzától egyébként a kisebb gonoszkodások se állnak távol, mert egy időben imádott este azzal szórakozni, hogy elbújt az ajtó mögé, amikor a Böbét be akartam engedni és onnan ugrott ki amikor jött a Böbe. Akkor a Böbe mindig ijedten elpucolt, én meg nagyon mérges voltam és mindig megígértem Elzának, hogy majd kiteszem a szűrét és alhat kinn a hidegben. Persze sose tettem ki, valahogy jó érzékkel tudta (és megértette) mindig a CicaNéni, hogy mennyi elég a szemétkedésből. :)))
Egyébként én tényleg biztos vagyok abban, hogy mindent pontosan értenek és sokszor úgy és akkor fogadnak szót, hogy nem feszítik a végsőkig a húrt. Vagy csak ritkán, mint a múltkori esti nem hazajövés... de hogy kinn töltötték a fél éjszakát, megtanulták, hogy hideg van kinn és azóta mint a kisangyal, úgy jönnek be este, mind a ketten. Aztán tart ameddig tart a nevelés hatása, mert könnyen elkanászodnak megint. :))))

De Böbivel pl. meg lehet beszélni este, hogy meddig szeretnék aludni és ne keltsen fel és mindig betartja. Ha nem beszélem meg vele, akkor hajnal 4-kor kiver az ágyból, hogy ki akar menni. Amikor megbeszélem vele, akkor kivétel nélkül mindig békén hagy, nagyon érdekes. 

És vannak rituáléik is, Böbét minden áldott este le kell fektetni aludni, mint egy kisbabát. Este bejönnek, esznek és Böbe (csak ő van benn, Elza a verandán lakik) utána leül elém és ha nem veszem észre, vagy nem figyelek, akkor iszonyú üveghangon felszólal és akkor menni kell vele és lefektetni. Nem kér sokat, csak begömböcödik, akkor kicsit simizni kell, ő dorombol és szépen elalszik és akkor csendben visszahúzódok és megyek a dolgomra. :) 
Ez nagyon fontos neki, nem lehet kihagyni. 

Az sem igaz, hogy elfelejtik a dolgokat, mert nyáron nem kell majd fektetni, mert estére már mennek kifelé, de ősszel, amikor már megint benn fogják tölteni az éjszakákat, akkor ugyanúgy igényelni fogja. A világon semmit nem felejtenek el. 

Sokat matatok a kertben, sok apróságot csinálok meg, amik nem annyira látványosak, mint amennyire időigényesek.

Kicsit fellazítottam a talajt az egyik törpefenyő körül, ahonnan kivettem a velencei kutyatejet és ültettem bele pár tő pénzlevelű lizinkát talajtakarónak.  

Átköltöztettem a sötétbordó színű magas varjúhájat is... tavaly is átültettem, de ezen a helyen se volt neki jó. Most elvittem hátra, arra a részre, amit tavaly kezdtem el alakítani és ott ültettem el, ott van tere növekedni. Közben majdnem kiástam a déli borsófürtöt... még jó, hogy észrevettem a friss hajtásait. Kiesett mellőle valahová a jelzőkaró, tényleg muszáj mindent jelölnöm, mert egyébként elfelejtem. Annyi növény van a kertben, képtelenség mindet számontartani, bár a többségüket azért tudom. 

Kiültettem a ház elé, a kerítésen kívülre a tévedésből vásárolt évelő fátyolvirágot, nem kell belülre, már van kettő is. Csak épp kenyérbél cickafarknak néztem a boltban. Illetve ugyancsak a ház elé ültettem ki a kiásott Velencei kutyatej egy darabját is... meglátom, hogy majd szeretni fogják-e őket a szarvasok. 
Tavaly is tettem ki egy Velencei kutyatejet, picike volt és most is él, hajt, de a tetejét leharapták a télen. Pedig azt hittem, hogy majd a tejnedve miatt nem fogják szeretni. 

Megmetszettem végre a Clematis Arabellát is, aztán kevertem felszívódó rovarölő permetet és lefújtam vele az összes íriszt. 
Magam is megdöbbentem, hogy mennyi írisz van a kertemben, mégse tudott még soha egy nagy, igazi, látványos íriszvirágzást produkálni a kert, mert a nyavalyás íriszlégy mindig tönkreteszi a bimbókat. Beleköltözik a lárvája és elrohadnak a bimbók. Volt olyan növényem is, ami belepusztult tavaly, de annak valami más baja is volt. Egy akkora kis gyöktörzset tudtam belőle megmenteni, mint a hüvelykujjam felső perce, az ott kínlódik kinn a talajban, nem tudom lesz-e ereje kihajtani. 

A permetezést meg fogom ismételni, amikor majd elkezdik hozni a bimbóikat, de most azért fújtam le, mert ez felszívódó szer, ha most szurkálná meg a légy, akkor már méregbe kerüljenek a lárvák és ne maradjanak életben. Nem tudom, hogy került be a kertbe ez a dög, szerintem valami vásárolt vagy cserenövénnyel jöhetett, mert előtte nem volt. Nem vagyok híve a permetezésnek, de ezt muszáj, mert különben az összes íriszt tönkreteszik. 
Tavaly sajnos későn permeteztem. 

Kigyomláltam a kert végében a tavaly felvillázott részt, még nincs teljesen beültetve, azt hiszem a nyáron egynyáriakkal fogom betelepíteni, mert tarackos és ősszel még kap egy lazító villázást, hogy a tarackot ki tudjam szedni belőle. 

Rengeteg tennivaló van, amerre járok, mindenütt látok valamit, de ahogy elnéztem a tavalyi képeket, most sokkal jobban állok. Már kiszedtem egy rakás gyomot a virágosból, a veteményes nagyja is rendben van, de azzal is haladok. 
Viszont érdekes, hogy bármennyire is jó idő volt szinte végig márciusban, a veteményeskert nem indul, mert hidegek az éjszakák és ezáltal a talaj is. Még a hagyma se dugta ki magát, de a borsó sem, tulajdonképpen csak a retek kelt ki. 

Pár virágról hoztam képet. 
Hunyor. 

Japán kövérke, ez egy észak felől ugyan védett, ezáltal azonban eléggé árnyékos helyen tenyészik és úgy tűnik, hogy jól érzi magát, még virágzik is. Azt szeretném, hogy ellepje az adott területet. Egy oszlopos tiszafa növekszik (borzasztó lassan) mellette, annak a környékét szeretném, ha betakarná. 

Itt szerintem valami tréfás kerti kobold szórakozik a puskin virág mellett, mert tavaly fürtös gyöngyike nőtt közte, most meg scillák is vannak ott, nem tudom honnan, de nem egy, tehát nem hinném, hogy hagyma volt közé keveredve. Szerintem később még gyöngyike is fog előbújni. 

Ezt már mutattam, de annyira szép, ősszel ültetett Scilla telep.

Jácintok, rengeteg ilyen rózsaszínű van, ezeket a kerttel örököltem.