Van lenn a kert végében egy hatalmas, vastag gumi leterítve. Valami szállítószalag gumi lehetett valaha, vagy nem tudom, mert szerintem még annál is vastagabb. Bő 1 nm lehet, de alig tudom mozdítani, annyira nehéz. 
A régi emésztőgödör volt vele letakarva, de azt elkezdtem feltölteni eleinte sittel, majd a füvet kezdtem el belerakni, idővel majd, amikor már tényleg megtelt, akkor beültetem valamivel. Bambuszt terveztem bele, de nem merem behozni a kertbe, nehogy kitörjön belőle, mert akkor rémálommá válik az egész. 
A gumit meg azóta tologatom a kert végében, mindig egy kicsivel odébb. Jól kiirtja maga alatt a füvet és a kígyók is jól megvannak alatta, mert felmelegszik a napon és melegen tartja őket. Most is volt egy sikló alatta, de mire felbattyogtam a telefonért és vissza, addigra elhúzta a csíkot.  

Szerencsére nem sokat kell mozgatnom, évente egyszer mozdítom el, annyi kell, hogy a fű kihaljon alatta, bár ahogy most is láttam, a tarack nem múlik ki még ez alatt sem. 
Fel terveztem villázni a helyet, de jó porhanyós alatta a föld, elgondolkodtam, hogy kell-e villázni, de a tarackot muszáj leszek kiszedni belőle. Aztán rögtön le fogom takarni, hogy ne gyomosodjon el, mert csak tavasszal fogom beültetni. 

Tegnap végül kitakartam a hosszú geotextillel takart részt is, csak átfordítottam a geotextilt. 

A kitakart részen sok vékony, hosszúra nyúlt folyondár és kerek repkény volt, azokat kiszedegettem (amit csak tudtam). Elég hepehupás az a rész, ráadásul a vakond is túr alatta rengeteget, így méginkább tele van hepével meg hupával. 
Köveket fogok ide-oda beletenni és mivel az északi oldal, olyan növényekkel fogom betelepíteni, amik nem igénylik annyira a napot, bár nyáron süti.

Valahová jó lenne betenni egy datolyaszilvát is. 

Tegnap egyébként mást nem is csináltam a kertben. Inkább elmentem köveket szedni. Felfedeztem egy nagyon jó lelőhelyet, meg is pakoltam a kocsi hátulját kövekkel és szépen hazahoztam őket. Egész szép kis rakás lett megint. 

Elza meg nem szereti ha fotózom. :))))

Csodás idő van, nem bánnám, ha november végéig ilyen lenne. Az igaz, hogy a reggelek hidegek,  ma is -1 fok van, deres a határ. 

Tegnap megint egész nap kinn voltam a kertben, nem volt olyan izgi, mint máskor, de a csodaásóvillázásnak is kell haladnia a veteményesben. Felvilláztam a vegyes paprika-padlizsán ágyást, meg is trágyáztam, aztán az elülső paradicsom ágyást is felvilláztam. Borzalmas mennyiségű szürke madársóska volt benne. 
Kicsit unom most ezt a villázást, soknak tűnik, talán azért mert nagyon füves a kert és borzasztó lassan haladok. 

A téli vajfej saláta valamiért nem akar kikelni, talán már túl hideg neki a talaj. A spenót kikelt, de nem fejlődik sehová és nagyon úgy tűnik, hogy az őszi növényekből se lesz semmi, se a rapiniből, se a müncheni sörretekből. 
Nem fog megnőni a karalábé sem, egyedül a leveles kel szép. 
Még hagyom őket, ki tudhatja milyen idő lesz.

Még több volt belőle a kis füge körül... nem is lehetett az összeset kiszedni, rengeteg madársóska és még több folyondár. Azt hiszem jövőre oda semmit nem fogok tenni, majd irtom ezeket belőle és amikor normálisabban néz ki a talaj, akkor vastagon lemulcsolom. Úgyis meg fog ott nőni a füge, hosszabb távon sem fogok oda ültetni más semmit, sőt, majd a fűszereknek is költözniük kell onnan, főleg a lestyánnak. 
Annyi kerek repkény volt azon a részen is, hogy majdnem kiirtotta maga között az ezüstös gyöngykosárkát. maradt belőle, de megsínylette szegény azt is, ahogy kiszedtem a repkényt. 
Kicsi terület, de borzasztó sok idő elment vele. Itt is volt minden, de főleg repkény, folyondár és szürke madársóska. 

A macskák egész végig körülöttem voltak, Herkuló, a Nyenyere, de újabban a MókaKépű is itt tanyázik. Herkulónak azért még megvan a tekintélye az ivartalanítás ellenére is, reggelinél simán eltolta a tányérjától a MókaKépűt, de rendet tettem közöttük. Az nem lehet, hogy mindenki kajáját befalja, miközben így is többszörösét eszi a többiekének. 
A Cicaúr bélpoklos vagy nem tudom, de elképesztő, hogy mit össze tud falni. 

Itt a Nyenyerüs van, nem tudom hol járt (talán a szénában), mert valamilyen fű (nem toklász) nagyon beletapadt a szőrébe. Erre nem gondoltam... bár nem láttam ilyen füvet a szénában. 
Biztos fáj neki. A hátáról két helyről kiszedtem a füvet, nyafizott is, de azért hagyta. Tépkedi magának a combjáról is, de nem nagy sikerrel. Sajnos ezt a részt nem hagyta, de majd ma újra megpróbálom. Végül is nem olyan nehéz, óvatosan kibontom a szőrét és ki lehet szedni a füvet, mert nagyon száraz. 

A CicaÚr (Herkuló) meg élvezi az életet. :)  Mindenütt a nyomomban jár. Tegnap estére bezártam őt lenn, mert hideg lesz éjszaka. Be akart jönni ő is. Sose hittem volna, hogy a CicaÚr lesz az a cicám, aki hívásra rohan. :))) Bár Elza is rohan, amikor hívom... és persze, amikor ő is akar.  

Egyre több krókusz nyílik ki, nagyon szépek, olyan kecsesek! 

Tegnap reggel korán még jó hideg volt (2 fok), beöltözködtem rétegesen és lementem a kert végébe levágni a füvet. 
Előtte egy darabig vacilláltam, hogy mi legyen, menjek el és hozzak megint egy adag követ, vagy kaszáljak, végül utóbbi mellett döntöttem. 
Utána még össze is szedtem a friss kaszálékot és mind ráhordtam, jó vastagon a tegnap leterített dobozra a mézbogyók körül. Vittem még le pár szétszedett dobozt is, így most körben le vannak takarva. Ha ez így nem irtja ki a füvet körülöttük, akkor semmi. 
Ezután pedig már darálékot fogok rájuk hordani. 
Most jó vastagon raktam, legalább 10 cm. 

Ez pedig a lekaszált rész (kb. a fele van a képen), jó nagy rész még ez itt. Ezzel akarok majd valamit kezdeni még, de van ami még visszafog. Belóg a képbe ott (a jobb felső sarokban) egy hatalmas diófa, amit ki kéne vágatnom onnan, addig semmit nem ültethetek oda, mert a kivágáskor csak összetörnék. 
El van száradva a fél fa, ha ilyen ütemben szárad tovább, akkor veszélyessé is válhat. Nem szeretném, hogy a kerítésemet kidöntse, de még a kivágása is veszélyes lesz. 
Lesz mit darálni belőle... csak majd győzzem árammal. 

Annak is utánanéztem, hogy a mézbogyót kell-e metszeni, de nem kell az első kb. 5 évben, utána viszont - azt írják - igényli. Még van időm... 
Úgy látom, hogy nem valami gyors növésű cuccok ezek és úgy döntöttem, hogy szaporítani is akarok belőle, hogy legyen valami mennyisége, akár jól lakni vele, akár berakni belőle legalább 2-3 üveg lekvárt. 
Levágtam belőle egy egyenes ágat tegnap, 3 felé osztottam és bedugdostam a földbe, jól ráhúztam a földet, alig látszik ki. 
Így olvastam egy oldalon, meglátom, hogy lesz-e belőle valami. 

 Tegnap még levittem a hatalmas követ is arra a részre, amit újra felvilláztam valamelyik nap. Megkínlódtam vele, mire beleszuszakoltam a talicskába és amikor a helyére tettem akkor is. Vittem még le további pár követ is, de egyelőre elég lesz ennyi, majd közöttük beültetem növényekkel. 

Kiszedtem a maradék füvet a jujubák körül is, most már egészen emészthetően néz ki a környékük, de tavasszal még lesz harcom a repkénnyel. 

Kiültettem az egyik kigyökerezett sárga-tarka fagyalomat is. Vízben gyökereztettem, mert a tavaszi dugványaim nem sikerültek a szabad földben. Érdekes, a sima fagyal kigyökerezett, de a tarka nem, pedig sokáig az nézett ki sokkal jobban. Majd csinálok ezekről is fotót, csak tegnap valamiért kimaradt a "csúnya" fotózás.

Virágokat fotóztam inkább a csodás őszi, délutáni napfényben. 

A Nerine is egyre szebben kinyílt, majd átviszem a ház elé a meleg, déli oldalra, mert holnapra még erősebb fagyot ígérnek, ma is -1 fok volt reggel. Még meg se néztem, hogy túlélte-e. 

Az Asterek is pompáznak. 

Az őszi krókuszok is csodaszépek. 

Átsütött a nap a tölgylevelű hortenzia levelein. Nagyon szép ez a növény, remélem jövőre már virágot is fogok látni rajta. 

A magnóliám ősszel is szép látvány a kertben. Ez a fa adja a legtöbb mulcsnak való lombot a kertemben. Minden más fám lombja helyben komposztálódik el.