Újabb csodaásóvillázást csináltam meg, tovább haladtam a szilvafák alatt. Azt a részt kell villáznom, mert nagyon hamar letöpörödik, kell a lazítás neki. Itt az ösvényt is fellazítottam, mert tavasszal az egész ágyásnak arrébb kell mennie, ahogy nő a fügebokor, úgy húzódik (csökken) az az ágyás. 
A jobb oldalon fenn a sok zöld az az elvetett mustármagom, amit zöldtrágyának vetettem. Szépen növekszik, de szerintem a hétvégére ígért nagyobb mínuszok ki fogják végezni. 

Ez a másik szilvafa, itt csak fél ágyást villáztam (balra a fától), a jobb oldalra be vannak ültetve a metélőhagymák, de hogy lesz-e belőlük valami... majd tavasszal kiderül. Az epres is egészen összeszedte magát, a nyáron azt hittem teljesen ki fog száradni. 

Hordtam szénát a répák felvillázott helyére. Nagyon sok egy kockabála, szerintem elég lesz télire az egész kertre. Vacilláltam pedig, mert kell jövőre is mulcsnak, de még van két egész kockabálám és lenn a macskahaciendába is van vagy 4-5 bála szétrakva, tehát elég lesz jövőre is, talán még jövő télire is. 
Szénát venni szerintem most nem nagyon lehet, vagy nagyon drága, nem nőtt a fű a nyáron. 

Egész le van laposodva kert, már a paprikákat is kivágtam.

Ez a kerítésen kívül a ház előtt... vártam, hogy majd milyen szépen kivirágoznak a sárga krizantémok, fel is támasztottam őket. Ma megyek ki (ligetszépét ültettem ki) és ezt látom... legalább most már tudom, hogy valamelyik este kit láttam. Hallottam a mozgást és a zörgést a kapunál és amikor kinéztem láttam is valakit mozogni... de nem a betörő volt (hál'Istennek), hanem a szarvas. Az összes bimbót lekajálta a krizantémról, bacca meg! 
Nem is értem, évek óta kinn van ez a növény, még sose támadt rá gusztusa!  
Nem tudom, hogy a sok kiültetett növényből majd mit hagynak meg, ki kell figyelnem, hogy mit nem szeretnek. 

Kiszedtem a cserepek alól is a tálakat most már és eltettem őket, a cserepeket pedig lehordtam a teraszról, hogy majd amikor a havat tolom le (már ha lesz), ne kelljen ezeket kerülgetni. 

A nagy cserép üres, de majd lesz benne jövőre valami, ezért szedtem ki egy rakás ligetszépét, hogy oda tudjam tenni a nagy cserepet. 

Egyébként őszül a kert erősen. A sárga tarka kúszókecskerágó felveszi az őszi lilás-rózsaszínes árnyalatait.

Színeződnek a közönséges gyöngyvessző cserje levelei is, a magnólia pedig már egészen sárga. Lassan leengedni a leveleit, na az lesz még egy szép derbi összeszedni. El szoktam hordani a cserjék alá, mert az egy nagyon agyagos rész volt, de a bomló levelekből már szép humuszréteg van a tetején. 

Sárgulnak a szőlő levelei is, az előtérben pedig a pawpaw is teljesen sárga már. A szilvák már majdnem teljesen leengedték a leveleiket. 

Az Árnyas kert is megőszült, még a tarackoló kékgyökér bírja nagyon most is. 

Árnyékliliom, nagyon szép színe lett és ennek a levelei is viszonylag épek maradtak. 

Felszedtem 2 sor répát... borzasztóan nyavalyások lettek, kicsik nagyon. Hiába kaptak már esőt szeptemberben, nem nőttek semmit. 
Végül is jól tettem, hogy felszedtem belőle egy adagot augusztusban, mert semmit nem nőttek azóta, de ezt a nyarat tekintve, örülök ennek is, ami van.  

Fel is csodaásóvilláztam a helyét, muszáj volt, mert annyira tele volt folyondárral, hogy azt ki kellett szednem. Jó mélyen belenyúkáltam a talajba és kihúztam őket, amennyire csak tudtam. Hideg már a föld, ezért is próbálok minél gyorsabban haladni, mert nem szeretem, amikor belefagy a kezem még a vastag kerti kesztyűben is.

Ilyen volt:

A kiszedett füveket és a répák zöldjét is visszaraktam az ágyásra, de csak a szélére lett elég. Még paprikákat daraboltam össze, azokat is az ágyásra raktam.
És ilyen lett: 

Aztán átvonultam a kert másik fertályába és ott is felvilláztam egy ágyást, már csak azért is, mert azt a részt már többször is fellazítottam, aztán elgyomosodott és majdnem újra kellett kezdenem az egészet a következő tavasszal. Nem akartam pocsékba hagyni a munkámat, ezért most, az elsők között csináltam meg. Meglepően laza volt a talaj és nem is volt benne sok gyom, ami volt azt kiszedtem és itt is visszaraktam az ágyás szélére.

Aztán hordtam rá komposztot, az egyik "domb" így el is fogyott. Nem az összes ment erre az ágyásra, hanem egy részét az előkert kapta és még fog is kapni a másik halomból. 

Találtam még egy adag tulipánhagymát, amiket a nyáron szedtem fel az Ilex és a Velencei kutyatej alól, mert nagyon benőtték. Remélem az új helyen jobban fogják érezni magukat. 

A paradicsomágyásokra (a paradicsom nem szokott minden évben költözni), kiszórtam a tojáshéjakat, majdnem 80 deka volt, remélem majd szép lassan beleoldódik a kalcium a talajba belőlük. Én pedig gyűjtöm továbbra is a héjakat. 

A virágos kertben pedig nagyon szépen nyílnak az őszi krókuszok, még egyik évben se volt ilyen szép virágzásuk. 
Eddig ezek a fajták nyíltak minden ősszel, de új helyet fogok nekik keresni, vagy a talajon fogok javítani egy kicsit, mert egyre fogynak. 

Ez egy újabb nagy telep. 

Ez pedig valódi sáfrány, most kezdenek virágozni. Ennek a bibéjét árulják méregdrágán fűszerként, én is le fogom szedni róluk a bibéket, mert szeretem a sáfrány ízét, bár nem kívánom meg gyakran, mert nagyon tömény íz. 

Este kinéztem, mert olyan lárma volt kinn, hogy nem tudtam elképzelni, hogy valami béna betörő jön-e ekkora hanggal, vagy mi van. Böbe rohant volna éppen befelé, de szembe velem is repült valami. Bakker, becsaptam az ajtót, Böbe is kinn ragadt, én meg nem tudtam mi lehet az, de legalább a lárma oka kiderült. Aztán gondolkodtam, hogy ilyenkor este madár már nem igazán lehet, csak denevér. 
Nem tudom szegénykém hogy tévedt be a lépcsőházba, de itt röpködött, repült neki mindennek. A macskák meg persze itt ugráltak utána. 
Kimentem, a csóri denevér éppen a földön pihent, vagy elájult, Böbe kis távolságból szaglászta, de ahogy kimentem, a cicák elmentek, a denevér a földön fújt, mint egy macska. Nem is tudtam, hogy ilyen hangot tud kiadni. Szegénykém el tudom képzelni mennyire meg lehetett ijedve. 
Aztán felrepült, majdnem nekem, szaladtam befelé a nyakamat behúzva. :))))) A frász kis kitört volna, ha belegabalyodik a hajamba, de az se kellett, hogy megharapjon, vagy a cicáimat megharapja. 
Egyébként ők is meg voltak ijedve, mert mind a kettő bejött. 
Aztán mégegyszer kinyitottam az ajtót, ott feküdt a kis kutyapofa denevér az ajtó előtt a földön és sziszegett, meg fújt. Végül becsuktam az ajtót és a villanyt is lekapcsoltam, hadd nyugodjon meg. Reggel néztem már nem láttam, nem is lógott lefelé sehonnan, ezek szerint el tudott menni. 
Elza nyugis volt benn, de Böbe teljesen fel volt izgatva, itt kaparta még nekem az ajtót egy darabig, próbáltam elterelni a figyelmét, de nem tudtam, végül nem törődtem vele, aztán feladta és lefeküdt aludni. 
Na, hát volt már itt róka, őzike, szarvas, sőt egyszer Böbe egy pelét is behozott, a nagy holló is leszállt is itt egyszer hátul a tetőn (lakik itt egy hollópár a közelben), de denevérünk még nem volt, ezen is túlestünk, mint a tótember a talicskán. :)))
Még sünit nem láttam, meg borzot sem, sőt vaddisznót sem, utóbbit nem is szeretném, ha idejönne. 

Földben van az összes virághagyma végre. 
Már nem mondom, hogy nem hozok többet, mert ahogy majd haladok az új résszel, úgyis kell még több virághagyma, de a sok színes jelölőkarótól már úgy néz ki a kert, mint egy színes sündisznó. 
Persze a meglévőkből is fogok szaporítani. 
Pl. a nyáron felszedtem a papagájtulipánt és most ültettem ki, 3 helyre, amiből kettőn nagyon nagy hagymák is vannak, a harmadik helyre a picikéket ültettem ki, az lesz a virágiskola. 
Nagyon remélem, hogy tavasszal megcsodálhatom a virágaikat. 

Az állattemetőbe kiültettem még 2 medvekörmöt is, ha tavasszal kihajtanak, akkor lehet, hogy addigra úgy fog alakulni a hely, hogy máshová fogom átültetni, de most csak oda tudok ültetni, ahol a talaj már gyomtalan.

Azon gondolkodtam, hogy ki kéne jelölni madzaggal a tervezett ösvények helyét, mert az szépen behatárolná, hogy hová ültethetek, úgy sokkal könnyebb lenne átlátni a helyet. 

Kipótoltam a kristályos kövekkel is azt a részt még, amivel előző nap félbemaradtam. A képen olyan, mintha csak körberaktam volna, de élőben nem ilyen hatást kelt. Ez a rész nem lapos. 

A molyhos madárhúr lassan benövi az ösvényt is. 

Tulajdonképpen most tartok ott, hogy lassan a zugokat is tudom alakítani végre, tudok figyelni a hézagokra és beültetni. Persze  közben meg ürülnek ki helyek, mint a lilabogyó helye is, azt is végig akarom még gondolni, hogy alakuljon az a rész. 
Más lett a látvány, hogy nincs ott a zöld susnya a japán fűz mellett. 

Kihordtam a vizet az amforából is, megöntöztem az összes salátát, a K-betűsöket és a retkeket is, mert száraz a talaj, aztán a takarást visszaraktam rájuk, mert hideget/fagyokat ígérnek a következő napokra. 
A kiürült amforát pedig eltettem a téli helyére.

A retekből még lesz valami, már látszanak a növekvő gyökerek, de a többiből nem tudom. Talán többször kellett volna locsolni, de már nincs hozzá lelkierőm. 

Cikória saláták. 

Ez egy Lollo rosso, már le fogom venni, a többi nem fejlődik, nem tudom miért, a kétféle magvetés pedig ki se kelt. Se a Lollo rosso újabb vetése, se az áttelelő saláta. 

4 volt, ez a kettő maradt életben a tépőkelből, de ez elég lesz, annyira nem szeretem, hogy túl sokat egyek belőle. Levesbe szoktam tenni ízesítőnek. 

Ebből már nem lesz káposzta... de télire kinn hagyom, majd letakarom fóliával és fagyvédő takaróval is, már csak kíváncsiságból is, hogy mi lesz vele. Ha másra nem lesz jó, akkor kiváló lesz mulcsnak az ágyásra tavasszal. 

A karalábék se nőnek... pedig most nem ette meg semmi. Biztos hiányzik nálam valami a talajból.