A lilák mindig később érkeznek, ahogy a nagyfejű cirmosak is. Nem is szaporodnak olyan jól, mint a sárgák és a fehérek, ezért nagyon vigyázni kell rájuk. 

Az idén nem is olyan szépek, mint tavaly voltak, úgy tűnik, hogy jobban megviselte a hagymáikat tavaly nyáron az aszály, mint a sárgákét. 
Azt is figyelem, hogy ki kell tapasztalni a liláknak a helyet, hogy mit szeretnek, mert pl. az előkertben elültettem egy telepet, ami tavaly szépen virágzott, de az idén gyérebb, ezeket majd fel fogom onnan szedni. 
Egy másik telepnél azt látom, hogy szintén gyérebb, talán az őszi kikericsek szomszédságát nem szereti, vagy a másik oldalán lévő Clematist.

Van egy cirmos telepem is, ami már hatalmas, az viszont a rózsa társaságában nagyon jól érzi magát, talán ez a legjobban szaporodó krókuszom, de még várom, hogy kinyíljon, ezért lesz 3. krókuszos poszt is. 

Ezek is át lettek tavaly ültetve, mert útban voltak, ahogy a téglaszegélyt raktam le a cserjés rész mellett. Most az egyik bugás hortenzia alatt laknak és úgy tűnik jól érzik magukat. lesz helyük szaporodni is. 

Ez a sötétsárga telep viszont nem nagyon szaporodik. Évek óta megbízhatóan előjön (a magnólia alatt lakik, de nem a sokasággal, hanem kicsit arrébb), de nem több sose, csak ennyi. Az igaz, hogy a tavalyi év szárazsága nem segített egyetlen növénynek sem a kertben. 

Ezekre nem emlékszem mikor ültettem  be oda, ahol vannak. Az biztos, hogy tavaly, de hogy újak-e vagy valahonnan áthoztam... már nem tudom. 
Nagyon agyagos szegények körül a talaj, muszáj lesz mulcsolnom majd az elvirágzás után, hogy porhanyósodjon a talajuk, mert így nem lesznek itt hosszú életűek. 

És akkor a cirmosak első képviselői. Ez a telep a törzses yucca alatt lakik, egész jól együtt tudnak működni, főleg, amióta a yucca leveleit levágtam. Mindenkinek jót tett, a krókuszok több napfényt kapnak, a yucca pedig szépen magasodik, ahogy mindig levágom az alsó leveleit. 

Ez a sárga telep, amit már mutattam, a lilák mindig később jönnek itt is, de most még nem hervadtak el a sárgák sem, csodálatosak, annyira szeretem őket!  A kép aljában lévő lilákat tavaly ültettem oda, hadd legyen ez a telep sokkal nagyobb. 

Kicsit közelebbről. 

Ezeket a lilákat is tavaly ültettem, ez a felszedett telep egy része. Olyan helyen volt előtte, ahol nem érte elég napsütés és a krókuszok nem igazán tudnak szépen kinyílni és virágozni, ha nem kapnak elegendő napot. 

Ezek pedig az előkertben nyíltak ki a sárgák mellett, de a sárgák zöme már sajnos elhervadt. Ezeket ritkán lehet együtt is fotózni.

Kivittem a kis fóliaházikómat a teraszra, a megszokott jó, napos részre. 
Leszedtem róla a régi fóliát, mert már megette az idő az évek alatt, a cipzárja tönkrement. Ez itt már az új fólia rajta, a TEMU-ról rendeltem, tökéletesen illik rá. 

Ki is vittem bele az alagsorból a január elején vásárolt és rögtön becserepezett évelőimet. Él az összes, még egy szibériai írisz van benn az ablakban, azt még nem akartam kihozni, nehogy megfázzon, még a kertben sem látom őket bújni. 
Egy kicsit szoktatom őket a kinti klímához és idővel majd ki fogom ültetni a szabadba. Ezek áttelelő növények, de benn voltak a melegben, nem akarom lesokkolni őket azzal, hogy rögtön kiültetem a földbe. 

Egyébként úgy el tudok fáradni kinn, jövök-megyek, ezt csinálok és azt is, húzgálom ki a listámról a tennivalókat és közben írom is hozzá az újakat, mert amerre megyek, mindig meglát a szemem valamit, amit még meg kéne csinálni. 
Átültetni, metszeni, permetezni, trágyázni, szegélyt rakni, kigyomlálni, felvillázni, bevetni, kitakarni, betakarni, átrendezni, kitalálni... :))

Kivettem az egyik hatalmas sötétlila Aster telepet, ami tavaly nem bírt virágozni... gondolom az is az aszály miatt (tudom sokat emlegetem, de mindenre hatással volt a kertben), illetve talán azért is, mert már túl nagy a tő. 
4 darabban tudtam kivenni az új ásólapáttal, de így egyesével is nagyok a tövek és végül 5 felé osztottam és ültettem szét a kertben.  
És még van egy tő elöl is, amit ki fogok venni, mert a kertnek azon a részén van, ahová ősszel, amikor ez a virág nyílik, már nem jut napfény, ezért nem is tud ott virágozni. 
Szóval még egy nagy tő Astert kell valahová kiültetnem... 

Kapirgáltam a virágosban is, rengeteg gyomot kiszedtem, főleg tyúkhúrt, illetve van egy rész, ahová nem is szívesen nyúltam már évek óta, mert ott volt régen egy nagy téglarakás. A rakást még anno eltakarítottam, de nagyon sok szétmállott tégladarabka maradt a talajon. Pedig akkor is szedtem fel, amikor a jó sokáig tartó gyomtalanító takarás után felvilláztam.
Azóta ami még ott volt - amikor belebotlottam - bedobáltam az egyik sáslilom alá, mert az nyáron olyan ápol és eltakar növény, illetve a rózsalonc volt a másik, amit szerencséltettem a sok törmelékkel, na meg amik még mindenfelé voltak/vannak. 
Most nekiálltam és nagyon sok törmeléket összeszedtem a kertből, majdnem megtelt két üres macskaalmos zacskó. 
Ennek, hogy megcsináltam, nagyon örülök (bár még van most is, nem végeztem vele), másképp fogok ahhoz a részhez közelíteni, talán még egy kicsit át is szervezem, mert eddig olyan mostohagyerek volt. 
Az idén így már fogok bele ültetni sok egynyárit és lesz időm kitalálni, hogy legyen, de került bele már pár évelő is az idén. 

Most elég üresnek látszik még, mert ami benne van se hajtott még ki. Biztos a törmelék miatt is, ez a rész alakul ki a legnehezebben, és talán mert lassan nő nagyon itt az ágyás elején a japán juhar is (ebbe költözött bele a faun, ha igaz). Hátrébb a formafám alakulgat, de az is lassan és valamiért a virágok, amiket beleültettem, állandóan cserélődnek, mert egyik se jó (szerintem) ott ahol van. A formafa mögötti rész pedig egyáltalán nem akarja megtalálni a maga növényeit, olyan fura. 
Most az idén tettem már bele jószagú cickafarkat és a múltkor kiásott és szétosztott bugás lángvirágot is. Majd meglátom, hogy fog kinézni. És persze majd a köztük lévő járatokat is valahogy ki kell még alakítanom, de az is lehet, hogy az egyiket megszüntetem, de valahol bele kell menni, ha gondozni akarom a növényeket. 

Nekem egyébként az a legnehezebb a kert kialakításában, hogy a még kicsi növények között most üresek a helyek, illetve sok helyet beültettem, de ahogy nőnek a cserjék és fák, ezek a növények folyton mozognak el és jönnek helyettük mások, mert változik az élőhely minősége, jellege. Ezért nincs olyan, hogy megtervezem és így fog kinézni, szerintem ez lehetetlen, ha az ember nem eleve nagy növényeket (főleg a fákra gondolok) ültet bele. 
De mindegy, jó nézni, ahogy felnőnek és variálni is jó vele, én élvezem. :) 

Itt nagy meglepetésemre (még nem metszettem vissza, a kép alján egy barnás-sárgás bozont)) életben maradt a díszgyertya a rettentő tél ellenére is. El vagyok ámulva, de örülök neki! 

Summa summárum, rengeteget matatok a kertben, sütöttem is a kis üstkályhámban, parázson, fóliába csomagolt édesburgonyát. Nagyon fincsi lett, azt ettem egyik nap ebédre, két jó nagyot. Az a jó az édesburgonyában, hogy nem kell neki semmi ízesítés, úgy jó magában, ahogy van. 

Kivittem a nagy öntöttvas WOK-ot is megnézni, hogy ráfér-e a kis kályhámra, de azt látom benne, mintha penész réteg lenne a belsejében. Be volt kenve pedig zsírral. 
Ki ért hozzá, hogy mit kéne vele csinálni? 
Arra gondoltam, hogy kisúrolom nedves homokkal, aztán mosogatószeres vízzel, jól kiöblítem és ráteszem a tűzre úgy üresen és jól kiégetem és aztán bekenem szalonnával.
Remélem nem járok így vele többet, a  nyáron úgyis fogok benne sütögetni, feltéve ha kijavul... 

Elzu... az az arc! :) 
"Most mit fotózgatsz, amikor mosakszom, he?" :D 

Ezeknek a macskiknak az eszén mindig túl kell járni valahogy, különben nagyon könnyen a fejemre nőnek. 
Valamelyik este a Böbe nem akart sehogyse bejönni, még negyed 11-kor is utána kurjongattam az ajtóban, de macska sehol. 
Már éppen úgy voltam, hogy akkor kinn marad, amikor épphogy becsuktam, meghallottam az ajtón egy kis koppanást, kinéztem és akkor érkezett. 
Azóta nem hívom korábban a szokott este 9-nél, mert ha bejön 7-8 óra körül enni, akkor nem lehet beimádkozni őt. Elza mindig jön, mert ő nagyon értékeli, hogy van meleg helye, ő nagyon sokat kóborolt és sokat fagyoskodhatott, neki nagyon fontos a kényelme. 
Böbe nem tudja ezt értékelni, mert egy elkényeztetett kis majom. :)))
Így most az van, hogy 9-ig ki vannak zárva és nem jöhetnek be... mikor nyitom az ajtót, nagyon lelkes nyargalás van befelé, mert még hidegek az éjszakák, attól be tudnak ők is tojni, hogy esetleg kinn maradnak. 
Egyébként nem tudom, hogy más hogy van a macsekokkal, de állandó praktikákkal a tarsolyomban kell készenlétben állnom, hogy ne kanászosodjanak el teljesen. Rémbanda! 

Nemcsak a paplanomat foglalja el, a melegítőmön is alszik. :D 

Fufu is mostanában 3-4 alkalommal jön enni, úgy látom vége a macskanásznak és szerencsére egy kicakkozott füllel megúszta, de már el akart kezdeni válogatni. Elvettem előle a kaját, amire rá se volt hajlandó nézni, 3 óra múlva befalta. :)))) 
Olyan büdös van, Fufu mindent összepisil... tiszta Hugyos Józsi... úgy haragszom érte, de vége már ennek az időszaknak, később nem lesz ennyi, de most borzasztó, amerre jár, összefröcsköli. Többek között az előszoba ablakot is összepisilte... azt is moshatom le. Hrrrrrr!

A kertben minden a földben van, aminek most ott kell lennie. Elduggattam a lilahagymákat is és a fehér salátahagymát. 
Felvilláztam a másik nagyon gyomos ágyást is, amibe most még nem kerül semmi, de most (még) nem takarom, mert akkor nehezebben melegszik fel a talaj. A fehér hagymát viszont abba az ágyásba duggattam el, amit a kert végében tavaly villáztam fel. Az előtte parlag volt, ősszel letakartam, nem is nőtt benne gyom, de ezután se szeretném, mert ezek az új ágyások mindig szörnyen füvesek tudnak lenni. Majd kihajt a hagyma, amikor akar, nekem nem sürgős. 

Az idén más elrendezésben ültettem a hagymát, keresztbe az ágyáson rövid sorokba, köztük hagytam kb. 25 cm helyet, hogy tudjak gyomlálni. Így mintha több férne egy ágyásba. A répát is így vetettem a hagyma közé, de csak pár sor répa van, majd később is vetek. 

Benn pedig szépen nőnek a palántáim, az összes paprika kikelt, a padlizsánok közül az egyik fajtából az összes mag kikelt, a másik kettőből eddig semmi, de még várok egy kicsit. 
A virágokkal küzdök, nem akarja az igazat a nyári ciprus és a szokásos vacakolás megy a Kleopátra tűjével, de úgyis rájövök a titkára. Állítólag a kelésnél ilyen hisztis növény. Tavaly kicsíráztattam őket papírban, de az összes kimúlt, amikor földbe tettem. Tavaly egy volt, de az se tudott szépen virágozni a szárazság miatt.
Az idén a talajra tettem és zacskó van rajta, de még nem látok csírát... azt tanácsolta a Gemini, hogy egy éjszakára vigyem ki a melegből, de nem túl hidegre, ezért kitettem a verandára, majd visszahoztam. 

A másik ilyen a színes évelő margaréta, az benn van a hűtőben, nedves papíron, most fogom kivenni és a talajra tenni (mert ez is fényre csírázik). Még soha nem sikerült abból a növényből csírát csiholni, de úgy is rájövök... ahogy a kagylóvirágra is rájöttem. Azóta meg szórja magát, remélem az ide fagyok nem ártottak neki annyit, hogy ne hajtson ki, de ha nem, akkor majd csíráztatok belőle magamnak. 

A kertben minden nagyon szépen indul. 
Most a legszebbek a piros kövirózsáim, remélem az időjárás az idén kegyesebb lesz, mint tavaly volt és el tudnak szaporodni, jó lenne már egy igazán nagy, pirosló telepet látni belőle. 

Mindenfelé a kertben nyílnak az ibolyák is. 

Lassan felemeli a fejét a pirosló hunyor is. Tavaly szedtem róla magot és el is vetettem a kertben több helyen is, de sehol nem látom nyomát, biztos a szárazság végezte ki őket, mert azokra már nem jutott erőm abban a sivatagban. Állítólag a hunyor magja nem sokáig életképes, de azért még nem adom fel, figyelem, hátha előbukkan pár, ahogy melegszik az idő. 
Ha az idén is hoz magot, akkor majd cserépben fogom nevelni őket, jó lenne belőle több is a kertben.