Helleborus foetidus. 
Úgy tűnik, hogy szereti ezt a helyet ahová kiültettem az első példányát, pedig se nem laza, se nem tápanyagdús és nem is túl humuszos a talaja. Igyekszem köré állandóan rakni a mulcsot, hogy képződjön humusz, de ez a rész szinte zabálja fel a rárakott füvet. Idővel remélem kialakul majd egy jó réteg. 

Az a növény, amit vettem, már nincs meg, mert nekem ezek virágzás után mindig kimúlnak, ellenben magról nagyon szépen szaporodik, ez is egy magonc, már itt született nálam. 
December közepén már látszódtak rajta a kis bimbók. 

Ez a hunyor nem hoz olyan szép, nagy virágokat, mint a többi fajta, de mégis nagyon mutatós. Télen is zöldek a levelei és nem utolsósorban azért is különleges mert szintén télen virágzik. 

Rengeteg magoncom van körülötte, ezek mind a szétszórt magjaiból nőttek ki és átvészelték az elmúlt aszályos nyarat is, szóval nagyon meg vagyok vele elégedve.
Ami érdekes, hogy szedtem is magot és azokat is elvetettem, de egy darab se kelt ki, amit szétszórt, azok pedig igen. Pedig a szedett mag ugyanúgy megkapta a hideghatást. 
Mostanra szépen meg is erősödtek, tavasszal ki fogom venni innen a zömét és át fognak költözni a cserjés részre, mert ott csak a gyom tenyészik még, ezért arra törekszem, hogy beültessem azokat a részeket is szép növényekkel. 

Ez, ami most nyílik úgyis megint szét fogja szórni a magjait és lesz újra egy csomó  kis hunyorom, amiket szét tudok ültetni a kertben. 

Van olyan is, ami benőtt a vetővirágok közé, majd óvatosan kiemelem, hogy ne sértsem meg a vetővirág hagymáit. 

A nyár elején kettőt átültettem a szilvafa alatti félárnyékos részre, az is nagyon szépen növöget, de csak az egyik, a másik kipusztult a szárazságban.  

Ezt  a képet pedig most csináltam, miután elolvadt a hó, azt hittem nem marad ebből se sok, de gyakorlatilag semmi kutya baja nem lett. Sőt, ha összenézem az első képpel, még szebb is, valahogy egészségesebbnek tűnik... szerintem. 

Kimentem a kertbe felmérni a terepet, miután a hó már javarészt elolvadt. Már csak a nagyobb rakások vannak meg, de azok is összeesve, de még mutatják, hogy hó volt. 
Nem igazán jó kinn lenni, minden csupa sár és nagyon csúszik, mert a talaj fagyott és csak a teteje engedett ki, kész életveszély kinn mászkálni. 

Viszont most látszik, hogy a hó milyen jótékonyan megvédett mindent a nagy fagyoktól. Még decemberben kidugta a fejét az összes őszi kikerics zöldje, legalább 2 centis hajtások és egy sem fagyott el a hó alatt. 

Ahogy épségben megvannak a krókuszok túl korán kihajtott levelei is, de a póréhagymák is élnek a veteményesben. 
Sőt, az egyik helyen már a hóvirágok is mutatkoznak, úgy tűnik, hogy a kertben ez a hely lesz az, ahol az első hóvirágok ki fognak nyílni, pedig ezeket csak tavaly ültettem be ide a verem elé. 
Ez az első jele, hogy hamarosan indulunk, jön a tavasz feltartóztathatatlanul és akármit is fog erőlködni a tél, a tavasz akkor is jönni fog. 

A Velencei kutyatej az idén -17 fokot bírt ki takarás nélkül. Ez tényleg fantasztikus, pedig úgy nézett ki, hogy teljesen elfagyott, de aztán szépen összeszedte magát. Az Ascot Rainbow kutyatejem anno már -10 foknál megfagyott és el is pusztult, pedig a Velenceiről írták, hogy fagyérzékeny... ennyit a növények leírásairól. 

Ez pedig egy kinn maradt kínai kel, aminek már nem volt ideje megnőni, viszont ez is túlélte a fagyokat és még azt is érdemes hozzátenni, hogy a hó előtt is volt egy -11 fokos éjszaka, tehát gyakorlatilag akkor nem védte semmi, ahogy az összes többit sem, persze azokról van most szó, amik nem voltak takarás alatt. 
Néztem a mángoldot, az is él. 
Egészen elképesztő, hogy mekkora szélsőségeket bírnak ki ezek a növények. 

A "zöldborzasztónak" is van valami haszna (azon túl persze, hogy nagyon jó belátásgátló), nagyon szépen kiemeli a veresgyűrű som színeit. 

Böbike mostanában fázik, teljesen ellepi a radiátort, pedig néha annyira forró, de nem bánja. :)))

Az az érdekes, hogy Elza bungijáról meg már le kellett vennem egy réteg vastag takarót, mert melege volt. Ezt onnan tudom, hogy kifeküdt a bungi tetejére és teljesen összenyomta az egészet. 
Ha esetleg még jönnek hidegebb éjszakák, majd visszakapja, bár maradt rajta még egy adag takaró, szerintem az már elég lesz neki. 

Ennyit a "majdnem minden megvan már a veteményesbe" című elképzelésemről... megint rendeltem egy csomó magot, de ez most inkább már mohóság volt és valami hiánybetöltés, hogy úgy érezzem, valamit foglalkozom a kerttel. Ez van... viszont jó hosszú időre el leszek látva magokkal, csak azt tudnám, hogy majd jövőre mit veszek, amikor kitör rajtam ugyanez az állapot. Bár nem féltem magamat, mindig van valami új, valami más, ami éppen kell, azt hiszem fel fogom találni magamat! :D :D 

Most érkezett két különböző helyről (KertABC és Kertészfutár): 

Rocalba Földimogyoró - ez annyira drága és annyira kevés, hogy majd úgy kell rá vigyáznom, mint a szemem fényére, ráadádul ennyiből tuti nem fogok kóstolni, viszont a jövő évi vetőmagom meglesz belőle... talán. 
Rocalba Rutabaga (karórépa) - van már másféle karórépa magom, de azért akarom, mert egyrészt nemcsak nyersen fogyasztható, hanem főzve is. Hasonlít (állítólag) a retekre és a karalábéra is és arra gondoltam, hogy talán a koreai őszi retekre is hasonlíthat kicsit, mert elvileg fermentálni is lehet. És persze a zöldjére is kíváncsi vagyok. 
Rocalba Szent (Tulsi) bazsalikom (Ocimum tenuiflorum) - ettől még nem tudom mit várjak, állítólag nagyon egészséges, teának is jó, de kicsit fenntartásaim vannak, hiszen a perilla is eléggé idegennek tűnt (ami persze nem fog abban megakadályozni, hogy az idén is termesszek. 
Kiepenkerl Red meat sörretek - ez a piros bélű retek, amit tavaly is vettem. Van még belőle pár szem mag, de ez a retek annyira finom volt, hogy akarok még belőle és tavasszal is meg szeretném próbálni, már csak azért is, hátha tudnék magot is termeszteni belőle. 
Tűszirmú kék őszirózsa - imádom a színét és volt nekem ilyen, mindig szétszórta a magját, de egyszercsak kiveszett. 

A másik helyről jönnek: 

Hónapos Retek vetőmag óriás vaj, korai - a nem tudom hányadik fajta retekmagom, csak lesz belőlük valami, ámbár nekem inkább az ősziek szoktak sikerülni. Pl. az őszi sörretekből és a fekete retekből még most is van a hűtőben, szerencsére nagyon jól elállnak. 
Balzsamkörte - egyszer sikerült megtermesztenem egy darabot, de nem érett be. Aztán próbálkoztam még vele, de többnyire ki se keltek a magok, meglátjuk. Jó lenne megkóstolni. 
Kerti laboda - ezt már egyszer egy régebbi kertemben irtottam is, de szeretném, ha lenne pár szál, majd nem hagyom magot érlelni. 
Tépősaláta piros 'Odagiu' - salátából is van már rengeteg féle, de nem minden szereti itt nálam és nekem se jön be mindegyik fajta, ezért próbálkozom velük. Pl. tavaly az az endívia nem ízlett túlságosan. 
Karórépa vetőmag - ez is egy fajta karórépa, nem tudom milyen lesz, mert a zacskó csak a zöldjét mutatja, de olyan a zöldje, mint a koreai retkeké. Szeretném összehasonlítani a többi karórépával, hogy melyik a jobb, bár most egyiket se tudom, hogy milyennek képzeljem el. Lehet, hogy majd nem is fog ízleni... 
Tarlórépa vetőmag Virtudes Martillo - van itthon tarlórépa magom, de ősszel vetettem belőle (pedig akkor vettem) és egy szem se kelt ki. Ez is olyan, mint a retek, de főzhető is. 
Tavaszi Mák 'Kék Duna' - nem vagyok egy mákevő, de kipróbálom, csak pár szálat, megnézni, hogy teremne-e nálam.

Hát na! Ki se fogok bújni tavasztól a kertből, csak mehetnék már kifelé!