Rendezkedés a kertben
Tegnap délután kaptunk egy jó kis esőt, nem sokat, de épp eléggé megáztatta a földet ahhoz, hogy jót tegyen a veteményemnek. :) Olyan 3-4 mm lehetett... ki kéne már tenni a csapadékmérőt, csak nem szeretném ezt is szétfagyasztani.
Elvetettem 12 féle büdöskét, de voltak közte régi magok is, ezért nem tudom, hogy mennyi sikerül majd belőle.
3 féle apró virágú büdöskét vetettem, citrom, narancs és bordós-narancs színekben, illetve nagyobb virágúakat is, kisebb és nagyobb termetűeket, citrom, narancs, bordós, így-úgy csíkos vagy cirmos variációkban és van pár, amit nem is tudom már milyenek lesznek, mert pl. köztereken gyűjtöttem a magokat és csak a hely megjelölésével tettem el, de olyan is van, ami úgy van feljegyezve, hogy kitől kaptam.
Mindenesetre büdöske kavalkádban reménykedem, mert az utóbbi két évben nem igazán sikerültek. Tavaly a szárazság miatt, előtte meg a csigák laktak jól a büdöske palántákból.
Rézvirágot (Zinnia) is vetettem, de csak piros és rózsaszín magom volt (legalábbis erre emlékeztem) és ha nem kezdem el írni ezt a bejegyzést, akkor nem is jöttem volna rá, hogy vettem én magot, szóval azt is elvetettem palántának.
Az összes kinn van a kis melegházikóban.
Szórtam ki a kertbe egynyári szarkaláb magot is, hátha... tavaly egy szál kelt ki egy egész zacskó magból, arról gyűjtöttem ezt a magot, de közben arra is rájöttem, hogy van még, valami mag cserebere során kaptam ilyet is.
Aztán ténykedtem hátul az Északi-sarok felé vezető (még nem létező) ösvényen is egy kicsit. Az új ásólapátommal kiástam kb. 2,5 métert, aztán meguntam és otthagytam... Hmmmm...
Megint elkapott az a reménytelenség érzés, hogy azt a füves káoszt, ami ott van hátul, hogy fogom felszámolni és az életben nem érek a végére, ésatöbbiésatöbbi, ahogy időnként szokott. Aztán úgy szokott lenni, hogy jön valahonnan valami ihlet és megcsinálom.
Azon gondolkodom, hogy a két szélét kövekkel rakjam-e ki, vagy ültessek valami alacsony sövénynek valót, csak egy 40-50 cm magasságig, de kérdés, hogy miből? Ha fagyal, azt nyírni kell és nem is örökzöld, bár van örökzöld fajtája is.
Vagy mirtuszlonc... erre hajlanék a legjobban, de mennyi kéne belőle?

Aztán még visszamentem és felszedtem a kert alsó részéről az agroszövetet, mert közben rájöttem, hogy ott lenn mégsem szeretnék veteményest. Egy felvillázott ágyásba már el van duggatva a hagyma, de azt hiszem ősszel felszedem, elgereblyézem az ágyást és hagyom visszafüvesedni.
Így legalább a terep egyenletes lapos lesz és lehet majd fűnyírózni. Aztán úgyis megnőnek ott a fák és más lesz a terep arculata.
Az agroszövetet pedig leterítettem az eljövendő ösvényre, hadd irtsa ki maga alatt a füvet. Utána könnyebb lesz elegyengetni és azt hiszem továbbra is füvesen fogom hagyni, de a cél ott is az, hogy a fűnyírót tolni lehessen rajta. Jó lenne ezt is darálékkal borítani, mert azt nagyon szeretem. Amikor majd megnőnek ott a fák, akkor a fadarálék olyan erdei hangulatot kölcsönözne, de annyi aprítékot előállítani az életben nem fogok tudni, mert azt folyamatosan pótolni is kell, ahogy korhad.
Alul a bal oldalra leterítettem egy darab geotextilt is, amit az Elaeagnus multiflora mellől szedtem fel, a helyébe pedig papírdobozokat fektettem le. Beletelik még egy kis időbe, mire ez a rész rendeződik annyira, hogy lesz a látványban valami élvezhető is. Viszont ez a gyomtalanításnak a legegyszerűbb és leghatékonyabb módja, ha nem akarok vegyszert használni.
Jah! És megtekintettem a két nashi körtémet is és úgy néz ki, hogy élnek! Szóval a faun nem tévedett (hogy is tévedhetett volna egy természet-szellem!), amikor beköltözött a csemetébe!

Kiástam több, mint 10 büdös hunyort is és átültettem hátra a szárnyas kecskerágó és a hólyagvessző mellé.
Az ősszel csináltam róluk képet, mert ezeknek csodásak az őszi színeik és akkora kopárság volt ott már körülöttük, hogy kell oda sok-sok zöld, a büdös hunyor meg örökzöld. Lehet, hogy az idén még nem lesznek mutatósak, mert elég lassan nőnek, de idővel majd szépen beterítik ott azt a részt.
Így nézett ki ősszel:

A múltkor ültettem át oda a lila Asterből is (a képen a hervadó sásliliom mögé ültettem be), mert ősszel nyílik és kell oda magas, színes növény őszre, mert amik most vannak ott, azok már mind vissza lesznek vágva, amikorra a szárnyas kecskerágó pinkre váltja a színét. Illetve a képen alig látszik, de ott van a sudárzsálya is, amit tavaly visszavágtam, de az idén nem fogom, mert az is kell az összlátványhoz. Remélem az idén már pofásabb lesz, mint tavaly volt.
A szárnyas kecskerágótól balra is volt egy üres hely, ahová decemberben (karácsony előtt, amikor normális ember már nem ültet) elültettem a csent piros bogyójú hóbogyót, amiről aztán le is mondtam magamban, mert utána jöttek a nagy fagyok... de él! :)
Akkor nagyhirtelen csak egy papírdobozt terítettem le a talajra, hogy megvédje a gyökerét, hogy be tudjon eredni és elég volt neki. :)
Az Árnyas kertben nyílik az Erica carnea, az idén ez az egy mutat valamit, az összes többi épphogy túlélte tavaly, remélem az idén lesz módjuk regenerálódni. Mellette pedig a bordó hunyorom.




















