Majdnem elvitt az AI az erdőbe, de mentségére legyen mondva, hogy a neten tényleg vegyes infó van és én kérdeztem tőle egy konkrét növényről.
Azonban nagyon jól mutatja, hogy az AI (még) nem gondolkodik, amikor nem vesz figyelembe nyilvánvaló ellentmondásos, vagy kapcsolódó információkat. Ő arra válaszol konkrétan, ami a kérdésben van.
Ezért jó, ha a homo sapiens gondolkodik, bár sajnos köztünk is kevés van belőle. Elnézve az emberiség állapotát az AI lehet, hogy hamarabb fog gondolkodni, mint némelyik emberi egyed. 
Éppen ezért hangsúlyozom, hogy nem az AI ellen szólok, ahogy az most olyan nagy divat lett, szerintem főleg azok körében, akik még soha ki se próbálták, csak - ahogy az lenni szokott - félnek az ismeretlentől. Az emberiség zöme még most is ott tart, hogy retteg attól amit nem ismer és ahelyett, hogy megismerné, mindig el akarja pusztítani. Nem az AI veszélyes, hanem az, ahogy ember mentálisan nem fejlődik és igénye se nagyon van rá, legfeljebb egyedi szinten. Összemberiség szinten pedig szerintem van valami, ami egyenesen ez ellen az emberben meglévő fejlődési potenciál ellen dolgozik és ez a valami nagyon tudatosan működik vagy van működtetve. 
Visszatérve az AI-ra, én szinte napi gyakorisággal használom és szerintem nagyon jó, ha az ember tudja használni. 

A kérdéses növény a szártalan tárnics (Gentiana) és most szándékosan nem írom tovább a latin nevét, mert nem tudom, hogy pontosan melyik van nekem, de tök úgy néz ki, mint a szártalan (vagy széleslevelű) tárnics. Ez sajnos a kertészeteknek köszönhető, sokszor nem címkézik fel rendesen a növényeket. Ezt is valami elegánsan "mix"-nek titulált cuccban vettem, a másikat pedig magról neveltem, de a magot a Vaterán vettem és nem volt meg a rendes neve. 

Azért mentem az AI-hoz a kérdéssel, mert magam is ellentmondásos infókat találtam a neten a Gentiana acaulis-ról, ezt szerintem régebben is emlegettem, amikor a növényt kiültettem. 
Igyekeztem betartani, hogy könnyű vízlefolyású, keleti helyre kerüljön, kövek közé (a sziklakert keleti oldalában van az egyik, ami épp döglődik), de hogy meszes vagy savanyú legyen a talaj, azt hol azt találtam, hogy meszes, hol meg azt, hogy savanyú talajt igényel. Érdekes egyébként, hogy az AI-val való beszélgetésünk után, most már szinte mindenütt elsőként a savanyú talajt jelenti meg a keresőmotor is. 

Elég ramatyul néz ki a növény, az nyilvánvaló, hogy nem kapja meg, amire szüksége van és persze a tél se használt neki. 

Visszatérve a témára, először azt javasolta az AI, hogy meszezzem a talaját, kérdezgette is, hogy néz ki, milyen tünetei vannak a növénynek, de este volt, ezért szerencsére másnapra halasztottam a megtekintést és közben volt időm gondolkodni róla.
És mivel van nekem egy másik tárnicsom is, ami jól néz ki, egészséges és gyarapszik is, de az inkább savanyú körülmények között él a tuják alatti sziklakertben, ezért visszamentem az AI-hoz, hogy akkor most mi van.  
Feltöltöttem neki egy tavalyi képet (lejjebb van a kép), amin virágzik is, erre ezt mondta:

"Igen, nagy valószínűséggel ez egy szártalan tárnics faj hibridje, de nem a tiszta Gentiana acaulis.
A „szártalan tárnics” név alatt a kertészetek gyakran nem a tiszta Gentiana acaulis-t árulják, hanem a hozzá nagyon hasonló, de más igényű fajok (pl. Gentiana clusii, Gentiana angustifolia, Gentiana excisa) hibridjeit."

Szóval jó, hogy nem szórtam be porított tojáshéjjal, se a paradicsomoknak szánt kalciummal nem locsoltam be, mert aláírtam volna szegény (amúgy is halódó) tárnicsom halálos ítéletét. 
Helyette szedtem savanyúbb talajt a tuják alól, kevertem bele egy kis tőzeget (magam is csodálkozom milyen kapós lett az idén a tőzeg a kertemben) és elkotortam a kavicsokat és a régi talajt a tárnics mellől és az újat helyeztem oda. Jól belocsoltam, hogy a tőzeg is megszívja magát és még tettem a tetejére egy kis fenyőkérget is, meg szedtem a tuják alól sok, elhullott terméstobozt is, hogy kitöltsék a fenyőkéreg közti helyeket. remélem helyre fog jönni. 

Közben jól megfeledkeztem az egyik japán mongolkövirózsámról, ami ilyenkor vissza van húzódva, így annak sajnos annyi. Bár lehet, hogy egyébként se lett volna belőle semmi, mert talán észrevettem volna, ha van ott bármi kis kezdemény... így jártam. Van még belőle másutt, majd visszaszaporítom, ha előjönnek. 

Ez a tavalyi kép a másikról, ami savanyú helyen van, de most is ilyen, csak virág nélkül. Ennek is adtam vizet most és kicsit rendbe szedtem körülötte a talajt. Elfogyott most a tőzegem, de majd hozok még és akkor kap belőle egy kicsit. 

Úgy tűnik, hogy most ilyen mikromenedzselésekkel kell foglalkoznom a kertben, de ha már felneveltem, nem szeretném elveszíteni ezt a virágot (sem) és ezekkel a kis törődésekkel is sokat tanulok. 

És van még egy névtelen tárnicsom a kertben, ezen se volt pontos latin név megjelölés, az viszont rajta volt, hogy kék lesz, de fehér lett... Ez nem olyan törpi, mint a kék, hanem magasabb a szára és a végén, csimbókban nőnek a virágok, már amikor... tavaly ez is épp csak túlélt. 

Nem valami nagy csoda, de ha már itt van, akkor ez is kapott egy kis törődést, mert ez is csak vegetált itt nekem. 

Kiástam a helyéről, csináltam egy jó mély gödröt és tettem az aljára beáztatott perlitet és a talajába is kevertem perlitet és savanyúbb földet a tuják alól, még majd be fogom takarni a talajt rajta szintén a tuják alól szedett száraz tobozokkal. 
A kő most kicsit öncélúnak tűnik ott, de majd amikor körbenövik a növények, akkor más lesz, de kell árnyéknak a növény mellé és elvileg szeret kövek árnyékában lenni. Mögötte nő egy magasra növő Aster és a jobb oldalon mellette is magasra növő veronika növekszik, kettő is és ő maga is magasabbra fog nőni, mint a kő, de addig is tart neki egy kis árnyékot és védelmet is ad. Majd meglátom,  ha nem szereti, akkor elveszem onnan. 

Kíváncsi vagyok jutnak-e valamire ezzel. 
Jól esnek most nekem ezek a kis egyedi ápolások, mert eddig erre soha nem volt időm. Mindig csak végigrohantam azokon a dolgokon, amik a legszükségesebbek voltak és mindig mintha saját magam mögött szaladtam volna, szinte soha utol nem érve magamat és a teendőket. Vagy ha volt időm, akkor igyekeztem tovább haladni a kert még "nyers" vagy nagyon ronda részeivel, mert kellett az az érzés is, hogy mégiscsak haladok, mert az visz tovább.

Mondom én, hogy Elzának valami alomfétise van. Lépek ki a verandára és már korán reggel az a meglepetés fogad (persze a förtelmes szagon túl), hogy csupa szar az egész alom környéke. 
Pedig Elzunak nagy alomtálcája van, fedett is, csak a libegő ajtaját vettem le róla, mert félt tőle, szóval elfér benne a CicaNéni kényelmesen. Igazi színes, szagos, szélesvásznú élménybudi. :)))
Minden reggel van kikapart alom, minden reggel és napközben is sepregetek utána, de néha kikaparja az alommal együtt a kakit is... jaj! 
Ezért se lehetne Elzát benn tartani a lakásban, mert rémség, amit az alomban művel. Pedig már tizedannyira se tenyeres-talpas a CicaNéni, mint amennyire volt. Már enni is tisztábban eszik, bár még most is szétdobálja a kaját is, de egyre kevéssé. 

Elzu, pedig nagyon szép cica és nagyon sokat változott már. Régen örökké szutykos volt, a nyaka körül szürke volt a bundája, koszos volt az arca... ahhoz képest ég és föld. 

Böbike nem ilyen, ő olyan, mint a patyolat. Télire fel szoktam neki hozni az almot, mert sokat van benn és szüksége lehet rá, amikor nem vagyok itthon, vagy éjjel, amikor nagy fagyok vannak és nem mehet ki, de nagyon ritkán használja. Böbe kinn végzi minden dolgát, még a legnagyobb fagyok idején is kimegy (nappal persze). 
Ő még a cicatoronyra se mászik fel anélkül, hogy meg ne tisztálkodna. Jó... sáros időben a mancsából a sárgalacsinokat szét szokta köpködni mosakodás közben, de ennyi a legnagyobb kosz amit ő benn csinál. Neki szaga sincs, de Elza körül örökké szellőztetek, mert Ő olyan, mintha disznót nevelnék a verandán.
Jön már lassan a jó idő, akkor Elza is kiszokik. Nyáron nem kell neki almozni se, nagyon várom. 

*** 

Ahogy nagyon vártam a beharangozott rengeteg csapadékot is, de eddig nálunk egy szem eső sem esett, ellenben őrülten tombol az észak-keleti szél. Nincs kertészkedős idő, nem szeretek kinn lenni ilyen nagy szélben. 

Kivettem a helyéről a téli (vagy örökzöld) bangitát, mert sikerült a szerencsétlent beültetni a kert egyik leghidegebb és legszelesebb részére, miközben fagyérzékeny. 
Egyébként is hideg a telkem. Ez egy eléggé kegyetlen fekvésű hely, a kert észak felé lejt, de egyik része kicsit kelet felé is. Szemben (a déli oldalon) pedig hegy van, magas fákkal, tehát télen gyakorlatilag a fák mögül fel se emelkedik a nap, csak szűrt fény jut ide hozzám, egészen márciusig, amikor már olyan magasan van a nap, hogy feljebb jár, mint a fák csúcsa. 
Itt minden jóval később melegszik fel, később jönnek elő és virágoznak a növények, még a faluhoz képest is. 

Átültettem a téli bangitát ide fentre a ház melletti részre. Egyelőre nem szép az a rész, mert ősszel és idén tavasszal is vagdostam ott vissza a bokrokat. A múltkor daráltam össze a sok leszórt ágat, összehúztam a gereblyével a bokrok alatt lévő mindenféléket és elvittem a komposztra, most épp jól jött szárazanyagnak a sok kiszedett zöld gyom közé. 
Maga a bangita se szép, elfagyott az egész teteje. Leszedegettem róla a leveleket, de az ágai hajlékonyak, talán képes lesz újra kihajtani, majd kiderül. 
Van ott mögötte/mellette egy csúnya, öreg tuja, amit majd ki kell vágatnom onnan, majd akkor vigyázni kell a bangitára, de majd óvatosan. 
Az az igazság, hogy a tujákat - bármilyen csúnyák is - addig tartogatom, amíg csak tudom, mert azok védik a házat a nagy szelektől és a szomszédtól is gátolják a belátást. Amíg valami újabb növénysor meg nem nő, addig szeretném az öreg tujákat valahogy életben tartani. 

Kiszedtem a komposztból egy rakás krumpli és banánhéjat is (külön voltak kiöntve, mert tudtam, hogy majd fel akarom használni), ezek nagyon jó kálium és foszfor és egyéb források. Van egy primulám, ami nem nagyon akarja az igazat, csak senyved, de él. Jól kiárkoltam körülötte és megraktam a héjakkal és jól belocsoltam, betakartam földdel. 
Ez még előtte volt, elég tápanyaghiányos szegényke. 

Ugyanígy a most virágzó primula körül is, de vittem a szintén virágzó jácintok köré is és még pár helyre a kertben. 

Kiültettem a januárban vásárolt évelők közül is párat. Helyet kapott a fehér Gentiana kövei mögött a lila bugás phlox, lenn a végeken kialakított részre ültettem be a piros Heleniumot. A sárga sásliliomot egy másik sásliliom közelébe ültettem be, arra a mostoha részre, ami olyan nehezen akar kialakulni. Most látom magam előtt, hogy milyen lesz, de már láttam párszor és mégse tetszett a végeredmény... majd kiderül. 

Összeszedtem megint egy csomó kis téglatörmeléket, volt egy rakás 2-3 helyre egybedobálva, amiket menet közben szedegettem össze, de ahogy gyomláltam és kapáltam a növények körül a talajt, megint előjött egy csomó. Sokat kitisztítottam ezen a tavaszon a talajból és a növények közül. 

Kigyomláltam az utolsó ágyást is, már csak a tökök helyét kell, illetve a piros ribizli körül. A ribizlit ki akartam venni már, mert nagyon tönkrement,  rovarkártevő költözött bele a szárába (szerintem a ribiszke-üvegszárnyú lepke lárvája) és majdnem az egész növényt kinyírta. Pedig ez egy akkora bokor volt, hogy annyi ribizlit szedtem róla, hogy lett 3-4 kis üveg ribiszkezselém. 
Tavaly rendbe kaptam körülötte a talajt, fellazítottam, nem hagytam, hogy körbe nőjék a gyomok és kapott egy rakás trágyát is, de nem vette magát sehová, ezért gondoltam, hogy kiásom.
Viszont láttam, hogy hajt és a tövéről is hajt több új ágat, ezért ezt is lefújtam a rovarölővel, ha lakik még benne valami, akkor húzzon el, hadd tudjon megerősödni a növény.  Majd most is adok neki még trágyát, mert úgy látom, hogy tényleg fontos, hogy erős legyen a növény, akkor jobban tud védekezni és akkor (talán) nem kell már utána permetezni. 

A sziklakertben szépen növekszik ez a Sedum spectabile 'Thundercloud', ez is magas varjúháj féle, nem nő olyan nagyon magasra, max. 25-30 centis lesz őszre. Azt hiszem itt lesz az ideje a szaporításnak, hogy legyen másutt is a kertben. 

Délszaki kutyatejet már mutattam, de most olyan szépek, virágoznak és hagyom is magot szórni, szeretem, ahogy itt-ott felbukkan a kertben és elég könnyen ki is pusztul, ezért is jó a mag utánpótlás, hogy mindig legyen belőle. 

Kökörcsin, még lesz róla kép, amikor az egész bokor kivirágzik. 

Ez egy új,  őszi telepítésű Puschkinia, a legnagyobb japán juhar alatt lakik. 

Szintén új, őszi telepítésű rózsaszín hófény. Azt hittem ki fog veszni, mert az előkertben lévő nagyon nehezen vergődött helyre, de az idén már az is szép volt. Szeretem ezeket az apró hagymásokat a kertben. Ilyenkor tavasszal nagyon kellenek. :) 

Indulnak a nárciszok is lassan. 

Azt hittem már csak két köteg eperfaág van hátra, de 4 köteg volt még, ebből kettőt leaprítottam és ki is terítettem, még az esők előtt. 
Egy részét az Árnyas kerthez,  másik részét pedig elöl, a terasz melletti részre. 
Aprítottam még egy adag (fél zsákkal lett) jezsámen ágat is és rászórtam az eperfa darálékra, kicsit így tompítja azt a világító, a többi daráléktól nagyon elütő színét. Így is elüt, de majd az idő elvégzi a többit. 

Itt látszik, hogy az eperfa darálék is sötétedik kicsit magától is, de majd ezt is leszórom más színű darálékkal, amikor megint aprítok. Remélem az idén már lesz arra is időm és aprítanivalóm, hogy máshol is elkezdjek ösvényt letakarni vele. 

Lett még rengeteg aprítani valóm, mert nekiestem a nagy, öreg jezsámen bokornak. Először csak a kiszáradt és elkorhadt ágakat kezdtem el kipucolni a bokor közepéből, de annyira összevissza volt már, annyira ránőtt az ösvényekre két oldalról is, hogy jól megmetszettem, illetve befelé, a tuják felé is nagyon növekedett, onnan is kivágtam az összes sarjat. Ezt enyhe téli napokon szoktam megcsinálni a jezsámennél, de most elmaradt, nem igazán engedte az időjárás és kedvem se volt kinn lenni a hidegben. 

Aztán kaptam magam és raktam tüzet a kis üstkályhámba, kihoztam a flekkensütőt és sütöttem húst és krumplit és nagy hagymakarikákat is, de azok már nincsenek rajta, mert gyorsan kész lettek. Majd újra ki kell tanulnom a sütögetést. Anno sokat grilleztünk a kertben, de annak már 30 éve is volt, kijöttem a gyakorlatból. 

Indulnak a nárciszok is, ezek a picurok hátul az elsők. 'Elka' néven vettem, de elvileg fehérnek kéne lenniük... 

Tavaly ősszel ültetett csinos szellőrózsák. (Anemonde Blanda 'mix')
Itt látszik, hogy ezen a részen még milyen borzasztó a talaj, nem takartam vastagon, hogy ki tudjanak bújni, de amikor majd visszahúzódnak, akkor hozok rá komposztot és darabolok szénát apróbb darabkákra és letakarom, hogy komposztálódjon rajta és szépen kezdje el itt is felépíteni a humuszréteget. 

Kis meténg. 

A fehér virágú Erica carneákon épp csak pár virág van, nagyon megviselte őket az aszály tavaly, persze nekik nem jutott öntözés. Ezt itt még ősszel új helyre is ültettem be, mert ráadásul még nem is érezte jó magát ott, ahol volt, majdnem kipusztult. Remélem itt össze fogja tudni szedni magát, még kérdéses, eléggé ramatyul néz ki. 

Bogláros szellőrózsa, erdőből van, de szépen megtelepedett itt a nagy keleti életfák alatt, pontosabban az azok alatt élő jezsámen alatt... ezek már erdőkert szintek, bizony! :) 

Nem messze a boglárostól, ugyancsak erdőből hozott bársonyos tüdőfű. Nagy telep volt itt, de tavaly sok kiszáradt belőle, majd az idén lehet, hogy engedem magot szórni, bár meggondolandó, mert aztán mindenhol lesz belőle.