Az utóbbi időben egyre többet "tárgyalok" valamelyik AI-val, jó tanácsaik vannak.
Pl. megcsináltam a permetezőt. Kérdeztem tőle, hogy a tartály kuka-e így, hogy be van algásodva és beletapadt a lemosóból is valami zsíros kulimász. 
Azt tanácsolta, hogy tegyek bele sok apró kavicsot, mosogatószert és hipót és erősen rázogassam, akkor lejön a faláról a cucc és tényleg, a nagyját lehozták a kövek, a hipó pedig fertőtlenítette. Aztán még jól átmosattam tiszta vízzel a csöveket is és a szórófejet is, most tök jó. 

Szilvafa ügyben végül döntöttem. A kicsit kivágtam, a másik nagyobbat teljesen levágtam a törzséig, de a törzse vastag a láncfűrészes ágvágómnak, ezért azt majd kézifűrésszel kell kivágnom tőből... vagy veszek egy kisebb benzines vagy akkus láncfűrészt. 

Azt a szilvafát, amit szeretnék megtartani, még jól megmetszettem, tele voltak a maradék ágai elszáradt, seprűszerű gallyakkal. Mindenhol beteg az a fa... remélem a lemosópermetezés majd segít rajta egy kicsit. Tegnap szó szerint megfürdettem a fát, de a maradék két csonkot is, ne terjesszék a betegséget, mert nem tudom, hogy mikor lesz lelkierőm nekiállni és kifűrészelni. Minél hamarabb kell, mert ha lakik faun a fában (lásd: Marko Pogacnik: Az elementálok című könyve), akkor így csak szenved benne. Vannak kristályaim, talán megpróbálhatnám átvinni, de az a baj, hogy nem tudom, hogy melyik fában lakik, vagy nem. 
Tavaly 4 új fa került be a kertbe, egy datolyaszilva, egy őszibarack és két nashi körte, talán azokban még nem lakik senki. Sőt, tavaly ültettem a helyére a kis ágacskából gyökereztetett cserszömörcét is... szóval van hely nekik a kertben bőven. :) 

Ez a helyzet most:

Az idén valószínűleg virágzáskor még kap vegyi permetet a monília ellen (már ha egyáltalán megmarad), de közben majd betáplálom trágyával és majd a nyáron kap rendszeresen Tricho immunt is, mert nem szeretnék vegyszerezni, azt szeretném, ha a fa megerősödne. 'Oszt majd megláttyuk... '

Tüzeskedtem is, kedvem volt kicsit begyújtani a kis üstházamba, bár nem főztem semmit, de elégettem az apró gallyakat, amik a szilvafák alatt hevertek letöredezve, ne maradjon ott a betegség a talajon sem és kell a fahamu is. 
És innentől kezdve kiszokok a kertbe főzőcskézni, legalábbis, amikor jó idő lesz.

Hoztam a boltból egy nagy rakás papírdobozt is, le fogom teregetni vele azokat a részeket, amiken most a cserjék körül geotextil van. 
Most jól érzem magam, elmúlt a kiakadásom is, ami a szilvafák miatt volt. 
Az az igazság, hogy aggódtam, hogy fogom megoldani, de olyan könnyen megcsináltam, hogy most igazán büszke vagyok magamra, ez most megint egy olyan dolog volt, amiről azt hittem, hogy majd nem leszek képes úrrá lenni rajta, de 3 nap alatt kész is van és még segítséget sem kellett kérnem... abban nem vagyok túl jó...

Tegnap reggel úgy döntöttem, hogy hozok be az erdőből bodzát a kertbe. 
Egyrészt bőven van helyem hátul a Diófás részen, be is ültettem. 
Másrészt jó a bodza a kertben, szoktam belőle zselét főzni, de az idén jó lenne egy kis bodzaszörpöt is készíteni (persze még nem erről a bokorról), illetve télen teának is jó. 
Feltéve persze, hogy megmarad a diófa közelében, bár ha akácosban megél, akkor annyira nem lehet finnyás. 

Befejeztem a tűztövisek metszését is... hát... azt hiszem ez a növény volt az eddigi kertészkedési ténykedéseim legorbitálisabb tévedése. 
Minden tavasszal megfogadom, hogy kivágom innen a fenébe. Tavaly nagyon visszavágtam, de akkor nem volt rajta se virág, se bogyó őszre. Most nem nyestem annyira vissza, de jövőre már kezelhetetlenné fog válni. Azt hiszem jövő tavaszig kapott haladékot, majd kitalálom, hogy mi legyen helyette. Nagyon szúrós, nagyon nő, nagyon... nagyon... nagyon... nem szeretem. 
Azt a két hosszút azért hagytam meg, hogy a két vastag alap ágat meg tudjam figyelni, hogy akkor nő-e olyan szörnyeteg módra, amikor nagyon meg van metszve (jobb oldali), vagy akkor is, ha nincs annyira lenyesve (ez a bal oldali a két póznás ága). 
Ha feldől kivágom. Most úgyis nagyon benne vagyok. :P 

Ő pedig itt egy Kerti Szösz (Böbike) a jezsámen bokor alatt és szemmel láthatóan ez az ideális élőhelye, mert nagyon jól érzi magát. :D :D 
Úgy aludt, mint a bunda, még dudált is. :)))

Hiába voltak a nagyon napfényes napok, nekem mégis tegnap volt először olyan igazi tavasz érzésem. Talán azért, mert reggel nem volt fagy... bár ma reggel már megint -1 fok van. 
A nap elég opálosan indult tegnap, mégis olyan jó meleg volt és igazán érzeni lehetett azt a jellegzetes tavasz-illatot, amit annyira szeretek ilyenkor. Jó lenne, ha ma is ilyen lenne. 

Odaadtam apunak az új ásólapátot, hogy élezze meg nekem, ez is pipa. 

Földben van az összes paprika most már és elvetettem a Kleopátra tűje magokat is és a kúpvirágot. Utóbbiból nagyon remélem, hogy majd kel magától is kinn a kertben, de biztos ami biztos. 
Tavaly 2 szál volt összesen a kertben, lehet, hogy idén a sok szétszórt magból millió lesz, de olyan is volt már, hogy alig jöttek elő, pedig ezek a virágok virítanak egész júliusban és még augusztusban is, nagyon fontos, hogy legyenek a kertben. 

Körbejártam kicsit és a krizantémokat csekkoltam és úgy látom, hogy sok megmaradt, pedig alig mertem benne reménykedni. Azok viszont, amiket tálastól ültettem el, szerintem nem élnek, de még hagyom őket, mert szerzett már nekem meglepetést krizantém úgy, hogy tök halottnak látszott és egyszercsak kihajtott. 

Nem hittem volna, hogy ilyen gyorsan fog menni a dolog, de elmentek a levágott ágak is az udvarból és levágtam még egy nagy ágat is az egyik szilváról, ami túl magas maradt. 

Majd csak győzzem róla vágni a rengeteg új vízhajtást... állítólag könnyű kitörni, amikor frissek és kicsik. 

Úgy döntöttem, hogy a másik fát teljesen levágom, mert most is annyira magas, hogyha az elindul felfelé, akkor ugyanitt leszek, ahonnan most indulok. 
A harmadikat, a kicsit pedig kivágom. Annak is az én fejmagasságomnál feljebb van a szétágazása és nem akarok létrázni. 
Vettem faseb ápolót is és szépen bekentem a vágási felületeket. Még hátra van a kisebb ágak metszése, tisztítása és a lemosópermetezés. 
Végül - úgy gondolom - hogy csak ez az egy fa marad, remélem ezzel majd elbírok és rendbe is tudom majd hozni. 

Azon gondolkodom, hogy a vastagabb ágakat be kéne oltani gombával, azt olvastam, hogy a szilvafa jó-e erre a célra laskagombához, de kicsit aggódom amiatt, hogy moníliásak a fák... akarok én moníliás fán termett gombát enni? 

Egyre több krókusz bújik elő és virágzik ki, de csak pár képet teszek ide, mert majd fogok csinálni egy (vagy kettő) krókuszos posztot is. 

A makkák is folyton a közelemben tanyáznak, amikor kinn vagyok. :) 

Böbike. :) 

Elza Asszony! :D 

Na, hát 6 év óta tegnap jött el az a pillanat a kertben, amikor besokalltam. Nem a kerttől úgy általában, hanem a kínlódós szilvafáktól és a lemosópermetezéstől. 
Ez a része a kertészkedésnek az, ami engem nem érdekel, nem is szeretem csinálni sem és most elgondolkodtam, hogy mi a fenének kínlódok én ezzel. 
Viszont ha elképzelem, hogy helyrehozom ezeket a fákat, az jó érzés lenne. 

Megmetszettem az őszibarackfát, hogy mi lesz belőle az majd a jövőben elválik, de sok hármas rügyet hagytam meg, amiken gyümölcs várható, ha nem fagy el, de nem akartam annyit, mint tavaly volt, majd leszakadt a fa a barackok alatt.
A nagyon felfelé törekvő ágakat kivágtam, egyhez fűrész kellett, a többit az ágvágóval kivágtam, de szerintem még így is túl magas a fa.
Viszont azt szeretném, hogy legyen rajta valamennyi termés az idén is, ezért több ágat hagytam, amit nem igazán kéne, de majd a nyáron hoz sok új hajtást és válogatok azokból, a túl hosszú ágakat pedig majd jövőre levágom. Ez egy magról kelt vadbarackfa, de jó a barackja. Viszont ezt használom metszés-tanulófának, mert lenn a kert végében már növekszik a kis fehér barackom, addigra kitanulom a metszést ezen a vadbarackon. 
Aztán lemosóztam is. 
Nem teszek róla képet, mert nem látszik a fa formája a szomszéd fái és a kerítés mellett lévő romhalmaza miatt. 

Egyébként, a permetezésen borultam el, mert megint bedugult az a vacak. Kell vennem egy új permetezőt. Ezt a lemosó permetet nem lehet kikeverni és pár napra se benne hagyni, mert egy kulimásszá válik és bedugítja a permetezőt. 
Engedtem vizet a kútból egy nagy lavórba és szétszedtem, kimostam minden kis darabkáját, de nem tudom, hogy fog-e működni. 
Pedig még át is szűrtem a levet, de mégis volt benne valami, mert néha csak csepegett, hiába pumpáltam, aztán beindult és fújta mint a bolond.
Mikor hirtelen beindult, akkor meg ment bele az arcomba, a hajamba... áááááá!  Végül fogtam magam bejöttem, persze  fürdés-hajmosás, ruhacsere, mert csupa permet volt mindenem. Ennyit még az életben nem bénáztam permetezéssel. 

Aztán délután olyan fél 5 körül valami ösztöke kivitt a kertbe, hogy teszek még egy sétát.
Végül elővettem az ágvágót és nekimentem a nyavalyás szilvafáknak. Totál levagdostam a nagy ágakat, ha kimúlnak, akkor meg fogok könnyebbülni, de szerintem nem szabadulok meg ezektől olyan könnyen.
Mondjuk előtte kikérdeztem a Geminit és gyakorlatilag azt és úgy javasolta, ahogy terveztem előtte, mert már hetek óta nézegettem a szilvafákat, hogy mi legyen a sorsuk és hol vágjam. 

Most tele van a kert a levágott ágakkal, de ezeket nem akarom mégse aprítani, mert moníliásak, majd el kell innen vitetnem. 
Ma elmegyek és veszek fagélt, lekenem a hegeket és aztán lemetszem még róluk a beteg gallyakat is. Van egy csomó elszáradt, seprűs gally rajtuk.
Meg is permetezem utána lemosóval a maradék ágakat és a törzseiket is. 
Ezzel a nemszeretem részén túl is leszek, majd nyáron jön még a rengeteg sarjhajtás kivágása... na az lesz majd a móka. Ja nem, azt is utálni fogom. 

Alig merem kitenni a képet, hogy mit műveltem... és szerintem még ma alacsonyabbra fogom vágni őket. Még ebben a pillanatban, hogy írok se vagyok biztos abban, hogy érdemes egyáltalán megtartani ezeket a fákat. 

Nézegettem hátul a két nashi körte csemetét is, nem vagyok biztos abban, hogy élnek. Nem tudom megállapítani a rügyeikről, hogy élők vagy sem... majd egy hónap múlva már meg fog látszódni. 
Kibontottam az egyik datolyaszilvát is (de visszacsomagoltam még), az szép és él, a másikat még ki se bontottam. 
A kis fügét kicsomagoltam, az sajnos nagyrészt elfagyott a védelem ellenére is, majd meglátom mennyi része él. 
Kibontottam a rozmaringot is, eszelősen be volt csomagolva, mégis elfagyott, talán tőről kihajt majd. Ha nem, akkor soha többé nem hozok ide rozmaringot, már annyit próbálkoztam vele, de itt nálunk nem telel át. 

Most kicsit tele van a puttonyom, ezzel az egész szilvafa üggyel, azzal, hogy a kert megint egy káosz, a permetezéssel is... persze hívhattam volna valakit, aki gatyába rázza ezeket a fákat, de az az igazság, hogy nem igazán jó fajta szilva, ha fizetek, akkor inkább veszek jófajta facsemetét (elég egy is szilvából) helyettük és azt úgy formázom, ahogy én akarom és nem meglévő, félholt, fertőzött fákkal hadakozom.