Hiába voltak a nagyon napfényes napok, nekem mégis tegnap volt először olyan igazi tavasz érzésem. Talán azért, mert reggel nem volt fagy... bár ma reggel már megint -1 fok van. 
A nap elég opálosan indult tegnap, mégis olyan jó meleg volt és igazán érzeni lehetett azt a jellegzetes tavasz-illatot, amit annyira szeretek ilyenkor. Jó lenne, ha ma is ilyen lenne. 

Odaadtam apunak az új ásólapátot, hogy élezze meg nekem, ez is pipa. 

Földben van az összes paprika most már és elvetettem a Kleopátra tűje magokat is és a kúpvirágot. Utóbbiból nagyon remélem, hogy majd kel magától is kinn a kertben, de biztos ami biztos. 
Tavaly 2 szál volt összesen a kertben, lehet, hogy idén a sok szétszórt magból millió lesz, de olyan is volt már, hogy alig jöttek elő, pedig ezek a virágok virítanak egész júliusban és még augusztusban is, nagyon fontos, hogy legyenek a kertben. 

Körbejártam kicsit és a krizantémokat csekkoltam és úgy látom, hogy sok megmaradt, pedig alig mertem benne reménykedni. Azok viszont, amiket tálastól ültettem el, szerintem nem élnek, de még hagyom őket, mert szerzett már nekem meglepetést krizantém úgy, hogy tök halottnak látszott és egyszercsak kihajtott. 

Nem hittem volna, hogy ilyen gyorsan fog menni a dolog, de elmentek a levágott ágak is az udvarból és levágtam még egy nagy ágat is az egyik szilváról, ami túl magas maradt. 

Majd csak győzzem róla vágni a rengeteg új vízhajtást... állítólag könnyű kitörni, amikor frissek és kicsik. 

Úgy döntöttem, hogy a másik fát teljesen levágom, mert most is annyira magas, hogyha az elindul felfelé, akkor ugyanitt leszek, ahonnan most indulok. 
A harmadikat, a kicsit pedig kivágom. Annak is az én fejmagasságomnál feljebb van a szétágazása és nem akarok létrázni. 
Vettem faseb ápolót is és szépen bekentem a vágási felületeket. Még hátra van a kisebb ágak metszése, tisztítása és a lemosópermetezés. 
Végül - úgy gondolom - hogy csak ez az egy fa marad, remélem ezzel majd elbírok és rendbe is tudom majd hozni. 

Azon gondolkodom, hogy a vastagabb ágakat be kéne oltani gombával, azt olvastam, hogy a szilvafa jó-e erre a célra laskagombához, de kicsit aggódom amiatt, hogy moníliásak a fák... akarok én moníliás fán termett gombát enni? 

Egyre több krókusz bújik elő és virágzik ki, de csak pár képet teszek ide, mert majd fogok csinálni egy (vagy kettő) krókuszos posztot is. 

A makkák is folyton a közelemben tanyáznak, amikor kinn vagyok. :) 

Böbike. :) 

Elza Asszony! :D 

Na, hát 6 év óta tegnap jött el az a pillanat a kertben, amikor besokalltam. Nem a kerttől úgy általában, hanem a kínlódós szilvafáktól és a lemosópermetezéstől. 
Ez a része a kertészkedésnek az, ami engem nem érdekel, nem is szeretem csinálni sem és most elgondolkodtam, hogy mi a fenének kínlódok én ezzel. 
Viszont ha elképzelem, hogy helyrehozom ezeket a fákat, az jó érzés lenne. 

Megmetszettem az őszibarackfát, hogy mi lesz belőle az majd a jövőben elválik, de sok hármas rügyet hagytam meg, amiken gyümölcs várható, ha nem fagy el, de nem akartam annyit, mint tavaly volt, majd leszakadt a fa a barackok alatt.
A nagyon felfelé törekvő ágakat kivágtam, egyhez fűrész kellett, a többit az ágvágóval kivágtam, de szerintem még így is túl magas a fa.
Viszont azt szeretném, hogy legyen rajta valamennyi termés az idén is, ezért több ágat hagytam, amit nem igazán kéne, de majd a nyáron hoz sok új hajtást és válogatok azokból, a túl hosszú ágakat pedig majd jövőre levágom. Ez egy magról kelt vadbarackfa, de jó a barackja. Viszont ezt használom metszés-tanulófának, mert lenn a kert végében már növekszik a kis fehér barackom, addigra kitanulom a metszést ezen a vadbarackon. 
Aztán lemosóztam is. 
Nem teszek róla képet, mert nem látszik a fa formája a szomszéd fái és a kerítés mellett lévő romhalmaza miatt. 

Egyébként, a permetezésen borultam el, mert megint bedugult az a vacak. Kell vennem egy új permetezőt. Ezt a lemosó permetet nem lehet kikeverni és pár napra se benne hagyni, mert egy kulimásszá válik és bedugítja a permetezőt. 
Engedtem vizet a kútból egy nagy lavórba és szétszedtem, kimostam minden kis darabkáját, de nem tudom, hogy fog-e működni. 
Pedig még át is szűrtem a levet, de mégis volt benne valami, mert néha csak csepegett, hiába pumpáltam, aztán beindult és fújta mint a bolond.
Mikor hirtelen beindult, akkor meg ment bele az arcomba, a hajamba... áááááá!  Végül fogtam magam bejöttem, persze  fürdés-hajmosás, ruhacsere, mert csupa permet volt mindenem. Ennyit még az életben nem bénáztam permetezéssel. 

Aztán délután olyan fél 5 körül valami ösztöke kivitt a kertbe, hogy teszek még egy sétát.
Végül elővettem az ágvágót és nekimentem a nyavalyás szilvafáknak. Totál levagdostam a nagy ágakat, ha kimúlnak, akkor meg fogok könnyebbülni, de szerintem nem szabadulok meg ezektől olyan könnyen.
Mondjuk előtte kikérdeztem a Geminit és gyakorlatilag azt és úgy javasolta, ahogy terveztem előtte, mert már hetek óta nézegettem a szilvafákat, hogy mi legyen a sorsuk és hol vágjam. 

Most tele van a kert a levágott ágakkal, de ezeket nem akarom mégse aprítani, mert moníliásak, majd el kell innen vitetnem. 
Ma elmegyek és veszek fagélt, lekenem a hegeket és aztán lemetszem még róluk a beteg gallyakat is. Van egy csomó elszáradt, seprűs gally rajtuk.
Meg is permetezem utána lemosóval a maradék ágakat és a törzseiket is. 
Ezzel a nemszeretem részén túl is leszek, majd nyáron jön még a rengeteg sarjhajtás kivágása... na az lesz majd a móka. Ja nem, azt is utálni fogom. 

Alig merem kitenni a képet, hogy mit műveltem... és szerintem még ma alacsonyabbra fogom vágni őket. Még ebben a pillanatban, hogy írok se vagyok biztos abban, hogy érdemes egyáltalán megtartani ezeket a fákat. 

Nézegettem hátul a két nashi körte csemetét is, nem vagyok biztos abban, hogy élnek. Nem tudom megállapítani a rügyeikről, hogy élők vagy sem... majd egy hónap múlva már meg fog látszódni. 
Kibontottam az egyik datolyaszilvát is (de visszacsomagoltam még), az szép és él, a másikat még ki se bontottam. 
A kis fügét kicsomagoltam, az sajnos nagyrészt elfagyott a védelem ellenére is, majd meglátom mennyi része él. 
Kibontottam a rozmaringot is, eszelősen be volt csomagolva, mégis elfagyott, talán tőről kihajt majd. Ha nem, akkor soha többé nem hozok ide rozmaringot, már annyit próbálkoztam vele, de itt nálunk nem telel át. 

Most kicsit tele van a puttonyom, ezzel az egész szilvafa üggyel, azzal, hogy a kert megint egy káosz, a permetezéssel is... persze hívhattam volna valakit, aki gatyába rázza ezeket a fákat, de az az igazság, hogy nem igazán jó fajta szilva, ha fizetek, akkor inkább veszek jófajta facsemetét (elég egy is szilvából) helyettük és azt úgy formázom, ahogy én akarom és nem meglévő, félholt, fertőzött fákkal hadakozom. 

Március van! Hurrá! :)))
Viszont Jégtörő Mátyás jól meghozta a fagyokat, azóta minden nap fagyott reggel. A veteményesben még semmit nem lehet csinálni. 

Valamelyik nap elgaloppoztam egy boltba és vettem egy ásólapátot. 
Eredetileg frankfurti lapátot akartam, de azzal nem lehet ásni, márpedig nekem arra kell, hogy elkezdjem kialakítani az ösvényt hátul a diófás Északi sarokban. Még nem tudom, hogy mi legyen a neve: Diófás-sarok, vagy Északi-sarok, vagy Diófás-kert.
Jobb, mint a sima ásó, mert ezzel lehet lapátolni is a földet. 
Aztán majd meglátom mit bírok fizikailag megcsinálni és persze még ki kell élezni is. Az ilyenekkel szoktam bajban lenni, mert ezek a fejemben olyan férfi munkák. Persze nincs ilyen, csak olyan van, hogy férfiak szokták, de nem kell mindig mindent úgy csinálni, ahogy az régóta szokás. Szóval csak el kéne engedni az elképzelést, hogy nekem ez nem megy. 

Arra is jó lesz, hogy az előkertben felássam, ahol nagyon mélyen és sűrűn átszőtte a tarackoló kékgyökér. Nagyon szép az a virág, de ügyelni kell rá, mert nagyon elterjed. Lehet, hogy viszek belőle hátra a diófás részre is, ott mehet amerre lát és legalább kiderül, hogy szeretik-e egymást a diófával. 

Kikelt az utánavetett korai káposztából még 2 mag, ezzel 3 káposzta lesz, elég is ennyi nekem tavasszal. Az az igazság, hogy még tele van a fagyasztó sült káposztával is, amit káposztás tésztához sütöttem. 

Elvetettem koreai 'Taeyang' paprika magokat, a 'Poot pepper' magokat (kimchihez mind a kettőt), a 'Ramiro' (nekem enni ez a kedvencem, a világ legjobb ízű paprikája) paprikamagokat és a piros kaliforniai paprikát is. 
Még majd vetek narancssárga kaliforniait is és talán kápiát is, de utóbbit még eldöntöm. Tavaly rengeteg paprikanövényem volt és nem kell annyi, nem tudtam mit kezdeni azzal a sok paprikával. 
Az idén fehér és zöld kosszarvúkat nem vetek. Tavaly egyik se nagyon fogyott, frissen sem. A zöldből savanyítottam is, de még meg se kóstoltam... nem ment most annyira az ecetes savanyúság, a kimchi viszi a prímet. 
Illetve egész télen szenvedtem a fogaimmal, nem tudom, hogy mi az oka, de valamiért a fogzománcom sérülhetett, mert minden ami savas, valami elképesztően érzékennyé tette a fogaimat. Ezért nem igazán kívántam a savanyúságot sem. 
Végül találtam két olyan fogkrémet is, ami kifejezetten a fogzománcot kezeli. Az egyik az Oral-B, a másik BioRepair márkájú és mind a kettő "enamel regeneration", tehát a fogzománcot hozza helyre. Nekem a Biorepair jobban bevált, de gyakorlatilag mind a kettő nagyon jó, de elég nehéz volt megtalálni a sokféle típusú fogkrém között.  És persze elkezdtem kalciumot is szedni D és K vitaminnal, de még most is kerülöm a nagyon savas ételeket és italokat. 

Leszedtem a takarást az őszi káposztákról is, nem fejesedtek be, de még hagyom őket egy kicsit. Ha másra nem, akkor a leveleik jók lesznek káposztalevél chipsnek, a múltkor láttam egy receptet, ami tetszett. 

Egyébként egész nap kinn matattam a kertben. Nekiálltam megmetszeni a tűztöviseket, de egyet se fejeztem be... nem is tudom, lehet, hogy kivágom a fenébe onnan, mert ez a növény kordában tarthatatlan. Tavaly abban az őrült aszályban is nőtt vagy 2 métert, de ez nő hosszában, széltében, keresztbe és kasul és a tövéről is új hajtásokat hozott, ami szintén 2 méteresek... kezelhetetlen. Tavaly csutkára visszavágtam, de úgy meg nem volt rajta bogyó. 
Lamentálok még rajta pár napot, aztán vagy metszem tovább, vagy kivágom. 

Gyomlálgattam is itt-ott, ahol jönnek elő a hagymások. Megint találtam egy rakás éppen bújó krókuszt. Némelyik helyen lövésem sincs, hogy mi lehet ott, de ha van jelölőkaró, akkor tudom, hogy óvatosnak kell lenni.  Emlékszem, hogy tavaly felszedtem egy pár nagyobb krókusztelepet, amik nem voltak jó helyen és volt közte rengeteg apró is és szétraktam őket a kertben mindenfelé, de tényleg mindenfelé krókuszok kelnek. :))) Nem fog még mind virágozni, mert a szaporulatok még aprók voltak, de majd jövőre. 

A macskanépek a nyomomban vannak. Volt Elzának egy nagy üvöltözése egy cirmos kandúrral... én nem is tudom, Elza ivartalanítva van, ezek nem érzik? Kikergettem a kandúrt a kertből, ne szokjon ide és hagyja békén a cicáimat. 
Azért Elzában is van anyag rendesen. :D :D 

A másik tőkét pedig Böbike foglalta el. :)