Koslatnak a rókák, jön a tavasz! Tegnap este itt ment egy szép, nagy róka a ház előtt az úton, be a falu felé és kb. 10 méterenként vakkantott egyet. :)))
Haláli volt, mint egy ember, aki dühöng és hangosan mondja a magáét. Persze inkább az lehet, hogy fel akarta hívni magára a figyelmet. Nem tudom milyen a rókák párzása, de szerintem ezért vakkantgatott.
A macsekok is izgatottak, mindent megfigyelnek, Böbét az este alig tudtam becsábítani és hajnalban megint kimentek mind a ketten... Elzu is. 

Az ablakban már 5 nap után kikeltek a Sessantina salátabrokkolik és a lila karalábé is, de már lehet látni a káposzta készülődését is. 
Fel vannak nyúlva, nagyon kéne egy kis napsütés nekik, meg nekem is, mert kezdem már nagyon unni már ezt a szürke, nyirkos, ködös időt. 

Földbe került 02.07-én délután a mák is, ez természetesen kinn a szabadban. Az van a zacskóján, hogy már a "hólébe" lehet vetni, hát hólé ugyan már nincs, de van hideg talaj. Előkészítettem egy rövid sort neki (csak pár darabot szeretnék) és elvetettem a mákszemeket.  

Vasárnap metszettem egy picit a kínai álbirs legalsó ágaiból, hogy ne bokrosodjon el, mert fának szeretném nevelni. Nem mertem nagyon hozzányúlni, majd fokozatosan leveszem a legalsó ágakat, hogy faszerű fazont tudjon felvenni. 

Ugyancsak megmetszettem a naspolyát is... hát... ez szegény nem tudom, hogy túl fogja-e élni. Abban bízom, hogy igen, mert nagy túlélő, évekig küzdött a diófa alatt, fel is nyúlt egy nagy ága egészen magasra. 
Tavaly ezt nem vágtam le róla, mert amikor a diót kivágtuk, akkor sajnos letört róla egy nagy ág. Ezt a felnyúltat most vágtam le, mert szeretném, ha alacsonyabb lenne a fa, hogy le is tudjam szedni róla a gyümölcsöt. Ha most megmarad, akkor már tudom irányítani a formáját. 
Jól megpermeteztem utána lemosóval mind a két fát. 

Egy kalap alatt kijavult a permetezőm is. Tavaly benne felejtettem a maradék lemosó permetet és totál bedugult, nem is tudtam újra befogni. Pedig minden részét kimostam - hittem én - csak éppen azt a csövet nem, amin felszívja a permetet. Azt hittem a fújókája betegeskedik. 
Most is csak a lé kikeverésére akartam használni a tartályát és ehhez leszedtem róla minden alkatrészt, akkor láttam meg a bedugult csövet. Kimostam, kipróbáltam és működik! Jó, hogy nem vettem még másikat. 

Fufunak beadtam az utolsó adag Prinocate-et, ami még volt itthon, mert nem tetszik a szőre, szerintem megint kezd rühös lenni. Nem tudom, hogy hol szedheti össze, szerintem ott, ahol lakik, fertőzött lehet a helye, de nem szeretném, ha idehordaná a betegséget az én cicáimnak. Már a múltkor is láttam rajta, de akkor a féreghajtót kapta és nem akartam annyi gyógyszert egyszerre adni neki. 
Így most nyakon csepegtettem őt, ezzel 3 hónapig védett lesz. 

Összeszedtem a kertből, a bokrok alól az üres csigaházakat is. Egy ideje gyűjtöm már őket, egy helyre hordom és így mulcsként egész jól mutatnak, majd ültetek közéjük valami mészkedvelő növényt. 

A hóvirágok jönnek rendületlenül elő a földből. Ígérik a tavaszt, de tényleg olyan jól esne már egy kis napsütés. 

Virágzik a mogyoró is, remélem, hogy nem fog lefagyni és az idén már élvezhetek róla egy pár marék mogyorót. Jah, igen, ezt is megmetszettem, a tövéből vágtam ki a sarjakat. Elgondolkodtam azon, hogy talán hagyni kellett volna, hogy nagyobbra nőjenek, mert a mogyoróvesszőből jó növénytámaszok lennének... majd jövőre. 

Nagyon szép most az olasz kontyvirág is, ilyenkor a legszebbek a levelei. Szeretem, mert nagy zöld tömeget ad ilyenkor, amikor egyébként eléggé kopáros a kert.
Május-június környékén majd, amikor (fehéres-áttetszős, nagy, de nem jelentős) virágokat is fog hozni, akkor már hatalmasak lesznek a levelek is, de elkornyadnak a virágokkal együtt és lassan vissza fog húzódni a növény és csak a megtermékenyített virágok, illetve akkorra már bogyós szárak maradnak majd, ami őszre szép narancssárágára fog színeződni. 
Van erdei kontyvirágom is, de annak nem ilyen szép a levele, viszont a termései szép narancssárgák annak is. 

Most, hogy picivel melegebb volt pár napig kinn (két nap is 9 fok volt), sokkal többet járkálok kinn a kertben és szemmel növesztem a talajból előbújó hóvirágokat és krókuszokat. :) 
Már jönnek a recéshagymájú nőszirmok is, de sok más egyéb is, mint pl. a hunyor is. Bújnak a tulipánok, nárciszok és szinte minden korai hagymás.

Kicsomagoltam a takarásból a két kicsi japán juhart is. Vannak rajtuk fagyási sérülések, de a legtöbb vékonyka ágacska megúszta, élnek. 

A veteményesben is császkálok-csúszkálok. Sajnos még a világon semmit nem lehet csinálni, pedig már úgy elkezdeném kiszedni a rengeteg tyúkhúrt, de nagyon hideg a talaj, nagyon sáros minden és addig, amíg ki nem szárad kicsit a talaj, addig hadd takarja csak. 
Nézegettem a radicchio salátáimat is, élnek, pedig volt egy -12 fokos éjjel, amikor nem voltak takarva és még a hó se volt rajtuk. 

Az ősszel rengeteg fokhagymát dugdostam el a kertben több helyre is, a zöme kibújt már és szerintem a hézagokban is elő fognak majd jönni, ahol nem, ott majd dugok helyette. Tavaly is megnőtt (nem akkorára) a tavasszal dugdosott fokhagyma. Végül is, az őszit már júliusban fel lehet szedni, a tavaszit pedig csak késő ősszel szedtem fel, de nem kell majd belőle sok, mert nem sok a foghíj. 

Az elefántfokhagyma mind kikelt, de csak a nagy gerezdek, sőt egy úgy tűnik, hogy tavaly benn maradt a talajban, ott nő szépen a radicchio salátáim között. 
Viszont abból a rengeteg apró sarjadékból, amik az elefántfokhagymákról csüngött a gyökerek mellett, nem kelt ki egy sem. Lehet, hogy MÉG nem kelt ki, hagyom, hátha... majdnem egy ágyás van tele velük, jó lenne, ha nem vesznének kárba. 

Van egy csomó tavalyról a földben maradt póréhagymám is, nem tudom mit kezdjek majd velük, de egyet biztos meghagyok magnak. Van pár ami nagyon kicsi maradt, azokat megpróbálom felnevelni, hátha még lehet. Ezzel is tanulok róluk valamit. Talán megpróbálok egyet-kettőt áttenni a virágoskertbe is, mert a virágja impozánsabb, mint bármelyik díszhagymáé. 

A metélőhagymáknak nem nagyon látom a nyomát, egy helyen látok egy kis csomót. Sokat kiástak a macsekok is, a másik helyen pedig vagy kipusztult, vagy még nincs nyoma. 
A téli sarjadékhagyma él, de nagyon sok van belőle, annak a fele is bőven is elég nekem. Majd elajándékozom valakinek. 

Szóval alakulgat a kert és jó is kimenni már, de ilyenkor azért nagyon látszik, hogy hol vannak a hiányosságok. Néha van bennem egy türelmetlenség, mintha a kert tudna egyet ugrani és rögtön olyanná lenni, amilyennek látni szeretném és ezt az érzést valahogy a téli időszak felerősíti. Nyáron már csak azt szoktam látni, hogy milyen gyorsan fejlődik. :) 
Persze ez az időszak is jó, mert ilyenkor lehet jól átlátni és tervezni és ezt tudom is, mégis néha elragad a rossz érzés, hogy hiába a sok munka, még mindig CSAK ilyen a kert. Számomra ez a legnehezebb a téli időszakban. 

Agyalok itt a jujubák alatti hellyel, hogy mi legyen. Van ott egy nagy lejtős tér, amit majd idővel az egyre nagyobbra növő jujubák be fognak árnyékolni, de most még nem akkorák. 
Beültetni majd akkor tudom/akarom évelőkkel, amikor már a fák nagyok lesznek és látom, hogy mekkora árnyékot adnak. Biztos kerülnek majd oda kora tavaszi hagymások, mert a jujubák csak május végén, június elején szoktak elkezdeni rügyezni, az igaz, hogy utána már rohanvást nőnek. Így alattuk a tavaszi, korai hagymásoknak jó helye lesz. 
Most viszont arra gondoltam, hogy ezt a nagy részt fellazítom, majd amikor kezelhető lesz a talaj és beültetem édesburgonyával. Az szépen fut és zöld takarót fog képezni a kis, fejlődő fák alatt. 

A fekete takarás alatti részt is fel fogom lazítani és majd ültetek bele valamit, szerintem ide fog kerülni a földimogyoró... vagy a karórépák, vagy valami. :)))

Kicsődültek a Gráciák is, lehet látni az első képen Elza testtartását, borzasztó, hogy Böbének mindig résen kell lennie, bár már nem fél tőle annyira mostanában. 

Úgy tűnik bepótolja a csapadék lassan, amit tavaly kihagyott. Január második felében is szinte minden nap esett az eső (és persze közben a hó is elolvadt) és ma hajnalban is arra keltem, hogy szakad. Kinn a kertben minden tocsog. Legalább azt biztosítja, hogy a kútban legyen víz, mert ki tudja majd nyáron fog-e esni. Azért jó lenne, ha nem kéne megint végiglocsolni a nyarat. Tavaly nagyon belefáradtam. 

Új vetést csináltam február 4-én, ismét kis poharakba. Zellert és virágokat vetettem: pünkösdi szegfűt, szegfűt és tollas celóziát. Remélem kikelnek és szép színeik lesznek. 
Az ablakpárkányon sorakoznak, ahogy mindig . 
Déli fekvésűek az ablakok, ott sok napot fognak kapni, feltéve, hogy egyszercsak valamikor ki fog sütni a nap is... de jó is lenne egy szép, napos, meleg tavasz! Időnként jó kis esőkkel, ahogy azt kell. 
Olyan jó lenne egyszer egy optimális időjárású év. Amikor nem száradunk ki, nem úszunk, nem döglünk meg a melegtől nyáron és nem is fagyunk meg télen. 
Bár... ha úgy vesszük, az elmúlt ősz gyönyörű volt, nem is kívánhattunk volna szebbet és a tél is tél volt, hideggel és hóval, legalábbis januárban. 
A szép tavaszban pedig reménykedjünk, sok napsütéssel és hogy nem tépi le a fejünket a szél. :) 

Elmasíroztam a LIDL-be is, mert bazsarózsát hirdettek... egyáltalán nem volt. Helyette volt rengeteg szabadgyökerű évelő, de már minden van, ezért azokból nem hoztam. 
Hoztam viszont megint liliomhagymákat (3-3 van a csomagokban), már vannak ilyenek egy-egy csomaggal, de ennyiért akkor is nagyon megéri. Főleg, hogy az egyik színkeverék, így esélyes, hogy több színű liliomom lesz. 

Illetve hoztam még fehér dughagymát is, a többit még januárban vettem meg, hűvös helyen tartom őket. Márciusban már el is lehet majd őket duggatni a kertben. 

Remélem, hogy április tájékán lesznek bazsarózsák is, minden évben szokott lenni a dáliákkal együtt, de utóbbiakkal már felhagytam, mert nem tudom jól átteleltetni a gumóikat.