Egyre több virág nyílik ki a kertben, de mégis lassan, mert az éjszakák még hidegek. Jó ez így, szépen bontakozik ki a tavasz, nem egyszerre visz mindent és nem pillanatok alatt. 

Odvas keltike. 

Ez már saját szaporulat, szerintem magról és jövőre még több lesz, mert kisebb leveleket itt-ott az ágyás távolabbi részein is látok már. 

Ez is keltike, Cordalis Beth Evans.

Az első csinos szellőrózsa. 

A bársonyos tüdőfűből a tavaly szárazság sokat elvitt, nem sok maradt, itt-ott vannak szálak, de majd elszaporodik megint. 

Körkörcsin, erről még lesz kép, mert nagyra szokott nőni, még épp csak kezd nyílni most és majd utána a termései is nagyon mutatósak lesznek. 

Puschkinia.

Puschkinia és Scilla. 

Kék hófény. (Kékfénynek hívom :D )

Kikeleti bangita, olyan illattal, hogy vááá! 

Jácintok. 

Aprítottam még ágakat további két zsákkal, de ezt az eperfát nem szereti ilyen nedvesen az aprító. Csak szecskázza, össze vissza szálakra, tekeri, összegabalyodnak és nem jön ki belőle. 
Már éppen azt néztem, hogy miért csak forog a töltőnél a cucc, amikor aztán a hangján is elkezdett hallatszani, hogy valami nem kerek. Szétszedtem és teljesen el volt tömődve, nem tudta kiadni magából amit ledarált. 
Végül két köteggel leaprítottam, a végén tettem bele teljesen száraz fát, hogy jól átmenjen rajta minden és a nedvességet is kivigye belőle.
Már csak 2 köteg eperfagally van hátra, illetve az őszibarack metszésből az ágak és hátul némi tuja is le van rakva. 
Legalább az ösvények megint le lesznek egy darabig fedve vele és nem kell a gyomokkal küzdenem. Sokat jelent és a fizimiskája is sokkal jobb, legalábbis én szeretem ezt az aprítékos, kicsit erdei hangulatot és az illata is jó.
A színe miatt, hogy ne üssön el ennyire a többitől, majd aprítok valami mást és vékonyan elszórom a tetején, mert most csak úgy világít. 

Kiástam a minap teljesen visszavágott velencei kutyatejet is, hadd nőjön mellette a törpefenyő... uhhh, voltak gyökerei! Visszadaraboltam az egész növényt (kivéve a gyökereit) a saját helyére, majd elkomposztálódik, addig is a gyomot visszafogja. 
A fenyő köré talajtakarónak még viszek pénzlevelű lizinkát, mert az nagyon szép, gyorsan terjed és mindent is kibír, sűrű is, meg fogja őrizni a fenyő körül a talaj nedvességét. 
Jó, hogy végre kivettem onnan a kutyatejet (ha nem vettem volna meg az ásólapátot, akkor még most is halogatnám), de most már kell a hely a fenyőnek és mellette a rózsaloncnak. 
Kutyatejek mindenütt nőnek a kertben, mert magról elég erősen szaporodik, volt egy kisebb is, ami nem jó helyen volt, ezért azt is kivettem és átültettem, a kép alján látszik középen. 

 Ez a másiknak a helye, ezt is visszadaraboltam a saját helyére, így a mellette lévő Ilex crenata maradhat a helyén. Együtt nem voltak jók, nem látszott és nem is volt jól kezelhető az Ilex, a kutyatej pedig lenyomta lassan a tulipánokat is, de még az előtte lévő nagy dalmát harangvirágtelepet is. 
Így most nagy velencei kutyatej nincs a kertben, vannak viszont felnövekvők, amik most már reményeim szerint jó helyen vannak. 

Sok ilyen mozgatás szükséges a kertben, ennek az az oka, hogy úgy tudtam mindig beültetni a növényeket, ahogy haladtam a kert feldolgozásával és bizony alaposan megküzdöttem (és még most is) minden négyzetméterért, viszont a növényeket igyekeztem minél többet összegyűjteni.
Végül is az évelők könnyen költöztethetők, szaporíthatók. A cserjéket és a fákat törekedtem jó helyre beültetni, ott is lett pár, ami nem szerencsés, de együtt tudok élni vele, vagy majd ha nagyon zavar, akkor kiveszem, de egyelőre nincs ilyen.

Mindegyik nagyon savanyú talajt kedvelő növényem kapott tőzeget a töve köré kicsit beásva, illetve ami nagyon szereti a savanyút, mint pl. a japán babérhanga (na meg az Ilex-ek) kénport kaptak, amit jól belocsoltam nekik. 
A Macrophyllák pedig timsót kaptak (az is savanyít és kékíti is a virágokat) és szintén tőzeget.
Még hozok haza tőzeget, mert szeretnék tenni az Erica carnea-k köré is.

Erdei kutyatejek is vannak a kertben, ez a legnagyobb most. A hólyagvessző alatt lakik, mert ott van számára elegendő árnyék. Nagyon szeretem, olyan szép színei vannak. A tél kicsit ezt is megviselte, de már szépen jön helyre és virágzik is.  

Itt pedig - szintén a hólyagvessző alatt, a minap átültetett büdös hunyorok vannak és a nárcisz is úgy lett átmentve. Tavalyelőtt felszedtem egy nagy telepet és átültettem, de a hagymások mindig újranőnek, az idén kibújt egy csomó és azokat is felszedtem és áthoztam ide. Jó helye lesz, mire a cserje lombot bont, addigra a nárcisz már visszavonul pihenőbe. És még most is találtam pár nárciszt a régi telep helyén, azokat is fel fogom onnan szedni és máshol kapnak majd helyet. 

A benti vetéseim szépen fejlődnek. A Two tones padlizsánon aggódtam kicsit, de végül az is kibújt, növekszenek szépen a paprikák is, kikeltek már a paradicsomok is. 
Illetve szombaton földbe tettem a titónia magokat és a Jób könnye magokat is, sőt a Tulsi is földben van már és a kínai metélőfokhagyma, ezeket még várom.  
Gyakorlatilag eddig minden kikelt és szépen növekszik, egyedül (szokás szerint) a Kleopátra tűjével küszködök az idén is. 

***

Sütöttem egy nagyon finomra sikeredett káposztás-sajtos tócsnit is, megosztom a receptjét, így legalább nekem is megmarad. A káposztát össze szoktam vagdosni, egész apróra. Elszeletelem és úgy vágom fel, ebből kis négyzet alakú darabkák lesznek és megfőzöm sós vízben.
Ez a főzött káposzta nagyon jól fagyasztható is, sokat szoktam készíteni egyszerre és aztán csak elő kell venni, ha ilyen tócsnit szeretnék sütni. 

Egy adaghoz kb. 50 dkg káposztát szoktam használni, ebből nekem 9 db kis, lapos tócsnim lesz. 
Adtam hozzá:
2 tojást
1 ek liszt
1 ek zabliszt
1 ek szezámpehely
kb. 5 dkg reszelt edami sajt
só, bors, fokhagyma granulátum (friss is lehet, de most nagyon éhes voltam és nem vacakoltam vele)
1 ek étolaj, bele a tésztába

Kis, lapos korngokat szoktam belőle formázni és sütőpapírra rakom tepsibe és a sütőben sütöm meg 200 fokon, szép, piros ropogósra. 

Már ilyenkor egészen korán is vannak szép és mutatós részei, zugai a sziklakertnek. 
Itt-ott persze meg kellett gyepálnom, mert a Sedumok közül az 'Album' és a 'Hispanicum' borzasztóan terjednek. Tavaly is csak kis foltot hagytam belőlük, de már megint minden tele van velük. 

Nemrég kaptam egy nagyon jó tippet, hogy a 'SunSparkler' fajtákat érdemes keresni, mert ezek nem terjednek olyan erőszakosan. Ezek a fajták tényleg nagyon szépek és változatosak a színeik, biztos be fogok szerezni párat, bár már ezen a részen korlátos a helyem, de majd hátul a kert végében még lesznek újabb területek, amiket be akarok népesíteni. 

Itt egyébként látszik a sziklakert "csontváza", még nem takarják el a növények. Később már a kövek is alig lesznek majd ki, amikor nekilódul a kert. A fenyő mögött virágzik a kikeleti bangita és olyan illattal árasztja el a környezetét, hogy az csoda. 

Van ott fenn az a pár kő (fenn, kicsit jobbra), amiket egy fal bontásából tartottam meg, de nem igazán tudtam utána, hogy mit kezdjek velük. Tavaly aztán szórtam közéjük talajt és kavicsokat és beletettem pár növényt még tavasszal, de aztán úgy is maradtak, az aszályban nem volt se időm, se türelmem velük foglalkozni és mégis túlélték! Mind a molyhos madárhúr, mind a délszaki kutyatej jól érzi magát. Ősszel még ültettem bele pázsitviolát is (egészen balra látszik egy kicsit) és az is él. Az igaz, hogy nem lesz még igazán szép, mert nem tudott még igazán megnőni, de él és növekszik. 
Majd a másik oldalába fogok tenni pünkösdi szegfűt, de azok a palánták még itt növekszenek benn az ablakpárkányon. 

Itt még csupa gaznak tűnik az egész, mert mindent visszadaraboltam a talajra, de már alakul a magas varjúháj gömbje, ami őszre hatalmas bokorrá fog terebélyesedni. 

Kicsit közelebbről. 

Ez pedig a 'Matrona' nagy telepe. 

Ilyenkor is vannak ám lángoló színek! 

Ez itt egy szegfűféle, szépen terjed, remélem az idén lesz virágja is, tavaly nem tudott kinyílni az aszály miatt. 

A tavaly talált délszaki kutyatej magoncok nagyon szépen megnőttek. Tavaly is mutattam őket, de akkor inkább csak a jelölők látszottak, annyira picikék voltak még és a kövirózsa telep is szépen gyarapszik. 

Ez a Sedum 'Album', rengeteget, marokszámra szedtem már ki belőle, de még mindig kell visszaszorítani, elég egy tenyérnyit hagyni belőle, mert pillanatok alatt mindent is benő. 

A Sedum 'Hispanicum', ez a másik, amire ha nem nézek oda egy kicsit, akkor ellepi amit csak tud és ki is nyírja maga alatt még a kövirózsákat is. Ha lehet valamire azt mondani, hogy nagyon megbántam, akkor ez az. Ahol lehull egy pici darabkája, ott ha kicsit elfordítod a fejed, mire visszanézel egy nm lesz belőle. :D 
Már nem tudok megszabadulni tőle, mindenhol ott van a kertben, marokszám szedem, de reménytelen. 

Szintén 'Album', ezen a részen hagytam ráfolyni a kövekre, mert nem egyforma kövekből készült, van benne mindenféle vulkáni kő és tufa is, hadd takarja. 
Már írtam, de ezt a sziklakertet tulajdonképpen a szükség hívta életre, mert ezen a területen egy hatalmas ól vagy inkább istálló volt, aminek a sarka alá volt betonozva a talaj egyenetlensége és a lejtések miatt és tulajdonképpen ez a beton csücsök az alapja az egésznek. 

A kövirózsákról majd hozok még képeket, most kezdenek igazán magukhoz térni, nagyon szépen kibírták ezt a barátságtalan telet. 
Egyelőre a japán mongolkövirózsáknak nem látom még a nyomát, de várok még, hátha életre kelnek a tavalyi hamvaikból.