Jégtörő Mátyás napja van. Azt mondják: "Tör ha talál, ha nem, akkor csinál." Mármint jeget és sajnos nálunk nem volt még egy icikepicike mínusz sem...6 fok volt reggel.
Jaj, ne már! Jöjjön már a tavasz! 

Utánavetettem 6 szem magot a korai káposztának. Pedig már nem akartam, de ne árválkodjon már ott az az egy palántakezdemény! 
Ha nem kel ki, akkor akkor az idén tényleg 1 káposztát fogok nevelni és a magokat kidobom, majd jövőre veszek újat, ha egyáltalán akarok káposztával babrálni. Persze tavasszal, amikor mag vásárolhatnékom és ültethetnékem van, akkor akarni fogok. :)))

4 nap alatt kicsíráztak az endívia magok is, a Lollo rossonak tegnapra lett nyoma. Kaptam egy tippet, hogy ez a saláta fényre csírázik, ezért utánavetettem, de az újabb magból és letakartam a tetejét folpackkal, hogy ne száradjon ki. Ez az egyik legfinomabb saláta (nekem), nagyon jó lenne, ha az idén is lenne belőle pár darab. 
Ki is csíráztak, de szerintem ez az első vetés... lesz jó sok. :))
Tervezek még sokféle salátát az idén, olyan magokat is vettem, amiket (a leírás szerint) nyáron is lehet termeszteni, bírják a meleget és nem mennek könnyen magszárba. 
Tegnap még vetettem batávia salátát palántának és barnászöld tépősalátát is. 

Valamelyik nap (fel vannak írva, hogy mit mikor) vetettem Salviát is, színkeveréket. Ez az egynyári fajta zsálya, amit régen csak pirosban ismertünk és mi paprikavirágnak hívtuk. Illetve a frissen beszerzett nyári ciprus magokból is vetettem. Meglátom, hogy hagyja-e majd magát palántálni, hagytam magot, hogy majd a szabadba is vessek belőle, viszont tegnapra már pár mag ki is csírázott. 

Viszont nem nagyon vannak a kertről képeim, nagyon lassan indul minden. Ha sütne a nap, már lenne egy csomó krókusz. Tegnap kisütött 5 percre... ki is mentem rögtön, hogy megkezdem a metszéseket, aztán feltámadt a viharos szél, úgy beborult, hogy végül bejöttem, a nyavalyának sincs kedve ilyen időben kinn tevékenykedni. 
Mindenesetre 5 rózsát azért megmetszettem, majd ha jobb idő lesz, akkor haladok a többivel is. 
Olyan jó lenne már egy pár napsütéses nap!

A macsekok viszont érzik a tavaszt, Böbécke vasárnap egyáltalán be se jött csak este. Evett egy kicsit, aztán újra ki. 
Azt hittem úgy fog aludni éjjel, mint a tej. Erre éjfél körül felkeltett a legszebb álmomból, de nem úgy, ahogy szokott, hogy jön-megy és diszkréten cincog egy kicsit, hanem felugrott a fejemhez az ágyra, belenyávogott a képembe. Én éppen tértem magamhoz, hogy mi van, akkor megint felugrott és belenyávogott az arcomba. Valami nagyon sürgős volt. 
Végül felkeltem és kiengedtem, Elza is kiment, én meg nem tudtam visszaaludni. Fél 2 körül kinéztem, akkor bejöttek mind a ketten. Hétfőn viszont a Böbe még délben se kelt fel. 
Most viszont már kinn van hajnal fél 5 óta, én még visszaaludtam kicsit, de az előbb Elza is kiment. 

Ez a kép korábbi, nem akartam őt tegnap fotózással megzavarni a nagy durmolásban. :)))

Érdekes, hogy az ivartalan cicák is izgatottak ilyenkor. Fufunak meg ki van cakkozva a jobb füle... gondolom összeakadt valami HarciMarcival a nagy udvarlás és csavargás közepette. 

Majd leviszi a fejünket az orkán erejű szél, de még ennek a szörnyű szélviharnak is van valami előnye. :) 
Úgy tűnik, hogy Fufu mégiscsak itt lakik. 
Reggel mentem ki, hogy körbejárjam a házat, ellenőrizzem a tetőt és általában mindent, hogy egyben van-e, rendben van-e, ebben a tomboló orkánban. 
Sajnos a zöldborzasztót is kikezdte a szél, ki is vittem pár kötözőt és négyet fel is tudtam tenni, de többet nem, mert egyszerűen már nem éreztem a kezemet.

Amikor a kötözőkért mentem az alagsorba, Fufu akkor huppant ki az egyik téliesített dobozból. :) Majdnem ráléptem, úgy meglepődtem tőle. :)))
Miután felraktam a kötözőket, elkészítettem neki a reggelit és kiabáltam érte az ablaknál, de nem jött fel a tetőre, gondolom a szél miatt. Okosak ők, nem akarja kihűteni magát, ezért újra felöltöztem és levittem neki a szélvédett helyre, az alagsor bejárata elé a kaját. Éssss! Hagyta magát megsimogatni, amikor elkezdett enni. 
Nem akartam nagyon visszaélni a helyzettel, kb. 3-4 szer végigsimítottam a nyakától a hátát lefelé, de aztán hagytam őt nyugodtan enni. 
Azt nem hiszem, hogy Fufuból is lesz olyan ölbemacska, mint amilyenné Herkuló vált, mert ezeknek a brit cicáknak állítólag nem olyan a természete, de ez egy nagy lépés volt. Sőt, két nagy lépés, az is, hogy itt aludt és az is, hogy megsimizhettem a hátát nem az ablakban, hanem másutt. :) 
Na, meg is van a mai nap első öröme! :) 

 Visszatérve a szélre, szörnyeteg tombol kinn.
Az előkertben félig lebontotta a takarást az egyik kínai selyemmirtusztól, visszaraktam, mert még két hideg éjszakát ígérnek.
A szilvafáról már levitt egy nagy száraz ágat. A hatalmas keleti életfáimat úgy fújja, hogy csoda, hogy nem törnek ketté... néha elgondolkodom, hogy mit kell kibírniuk ezeknek a szegény növényeknek. Ezeket a tomboló szeleket, nagy fagyokat, extrém szárazságot és rendületlenül élnek és szépítik a környezetünket. Ez azért csodálatos dolog, nem? 

Lefotóztam a hóvirágokat a nagy fagyok előtt. Nem szoktak elfagyni, de az utóbbi években -6 foknál nem is volt hidegebb amikor nyíltak, most viszont jóval hidegebbet ígérnek és már nemcsak szombatra, hanem vasárnapra is. 

Ezek az orbáncfű cserje alatt laknak. 

A szárnyas kecskerágó alatt.

Ez pedig a magnólia alatti hóvirágtelep. :) 

Pedig már megindultak a tricolor krókuszok is... hát... vacak egy tél ez az idei. Azt hiszem, hogy majd kimegyek és betakarom megint a két kicsi japán juhart is. 

Fufut valaki megint bánthatta. Reggel jött enni a szokott időben, ilyenkor mindig bedugja a buksi fejét az ablakon és meg szoktam simogatni, szeretgetni mielőtt megkapja az ételt, de most úgy felsírt még mielőtt hozzáértem volna, mintha bántani akarnám. 
Megnéztem őt, nincs seb, nem sántít... biztos megütötték, de a kezemtől félt, tehát valakiben megbízott, aki megütötte őt. Sajnálom ezt a cicát, nem tudom, hogy tudnám rávenni, hogy költözzön ide hozzánk. 

Egyébként meg az időjárásra kíváncsi leszek. A múlt vasárnapra is 7 cm havazást ígértek, le is mondtunk miatta egy programot és semmi sem lett a havazásból (nem is hiányzott). 
Most meg így néz ki... az a -13 fok nem barátságos és nagyra értékelném, ha már nem esne hó, vagy legalábbis nem maradna meg, ahogy azt is ha nem lenne olyan hideg azon az éjjelen (se). 
Ma reggelre az ígért -6 helyett csak -0,5 fok lett, ez legalább jó és reményt ad, hogy nem lesz olyan hideg szombaton sem. 

Mászkáltam kicsit a kertben és észrevettem, hogy sajnos a babérmeggy is fagyási sérüléseket szenvedett. Remélem, hogy majd hajt újabb leveleket vagy hajtásokat azokon a részeken, hogy ne legyen majd kopasz a növény közepe, mert ezek a levelek biztosan le fognak róla hullani. 

Felettébb furcsán néz ki a tölgylevelű hortenzia törzse is és alapvetően az egész növény. Teljesen lehámlott róla a kéreg (nem tudom, hogy eredetileg is ilyennek kell-e lennie) és a csúcsokon se látom, hogy élne. Nagyon szomorú leszek, ha kifagyott, mert erről végképp nem írták sehol, hogy takarni kéne. 

Bementem a mezőgazdasági boltba is, mert a múltkori virágmagvetésnél szembesültem azzal, hogy a nyári ciprus zacskója üres volt... és szerencsére kaptam is magot és ha már ott voltam, akkor szét is néztem.
Évek óta vacakolok ezzel a növénnyel is, de nem akar összejönni, más meg kiirtani se tudja. 
Nem adom fel, a kagylóvirággal is így voltam, aztán végül csak sikerült és milyen szép volt tavaly is. 
Gyakorlatilag már mindenem van (talán túl sok is), de azért hoztam egy batáviasalátát. Az idén salátázni szeretnék és jó lenne, ha sikerülnének. Sajnos nem mindig sikerül a saláta.
Nyár végén pl. vetettem téli vajfej salátát de ki se kelt... az endívia tavaly szép lett és volt egy piros lollóm is, ami áttelelt az előző évről, az is nagyon finom volt, de az összes többit kinyírta a meleg és a szárazság. 

Nem tudom egyébként, hogy ennek mi lehet az oka. Régen is volt kertem, egy hétvégi telek, feleennyit nem volt időm foglalkozni vele, de akkor elszórtam a magokat és minden kikelt. Nem kínlódtam a K-betűsökkel, hatalmas karalábéim voltak, nagy fej jégsaláták, még osztogattam is, mert megenni se tudtuk. Most meg némelyikkel vért izzadok, hogy egyáltalán kicsírázzanak a magok.