Elmasíroztam a piacra és nem is hittem volna, de lehetett kapni kis kemping gázfőzőt. Már jó ideje nézegetem a neten ezeket, de nem rendeltem sosem, mert nem láttam, hogy működik. 
Itt megmutatták, működik és a kis palackokat jóval olcsóbban vettem meg hozzá, vettem is 4-et, de nagy gázpalackot is rá lehet kötni. 

Nagyon jó lesz ez a kis gázfőző az udvaron. Ősszel is sokat főztem kinn a villanyrezsón, de az nehéz, nehezen hűl le. Emlékszem, hogy volt, amikor elkezdett szemerkélni az eső és akkor a villany cucc miatt csak aggódtam, ha eleredt volna, hirtelen bevinni se tudtam volna a forró rezsót. 
Ez a kis gázfőző meg nagyon könnyű, ha esik, akkor kikapcsolom és beszaladok vele, vagy csak letakarom. 

Vettem fel egy kis filmet megint, most a krókuszokról, de már akad egy pár recéshagymájú nőszirom is ami kinyitotta a virágait. Érdekes, hogy a fehér krókuszon mekkora élet van, egy nagy fehér popsis dongó is teljes átéléssel bányászik benne, de méhecskék is vannak rajta. :)

Végre elkezdtem a veteményest is, már rá lehet menni a talajra. 
A legrosszabb ágyással kezdtem, amiben a legtöbb fű és tyúkhúr volt.

Látszik a bal oldalon, hogy mint egy vastag takaró úgy beszőtte a talajt a tyúkhúr és a mellette lévő ágyáson, hogy szinte alig van benne fű, mert le van takarva szalmával. 

Hoztam másik fotót is, amin nagyon látszik, hogy micsoda különbség van a takart és a nemtakart ágyások között. Ami takarva volt a télen, azokban alig van gyom, a többi meg csupa fű. 

Egyébként az az ágyás se füves, ami be volt vetve a fehér mustármaggal. 
Összegezve az eddigi téli talajtakarós tapasztalatot, az biztos, hogy ősszel takarni fogom az üres ágyásokat, de nagy valószínűséggel zöldtakaróval, azaz fehér mustárral. Ebből nem lett bozót, addig a talajon volt, amíg a nagy fagyok el nem vitték és egyáltalán  nem lett füves. Közte nem tudott kinőni a gyom, nem túl érzékeny a fagyra, -6 foknál még csak kornyadozott kicsit, amikor pedig elfagyott, akkor már nem tudott nőni a gyom sem. Ráadásul ráfekszik a talajra, belekomposztálódik és rengeteg tápanyagot ad a talajnak. A gyökerei is benne maradnak, lazítják a talajt, megkötik a nitrogént és  illetve a bomlásuk során valamiféle fertőtlenítő hatásuk is van gombák ellen is, de a fonálférgek számát is csökkentik. 
Arról nem is beszélve, hogy nem kellett ráhordani a szénát, csak elszórtam a magokat és meg volt oldva, a mustár növény maga adta a takarót.  
Viszont mindig lesz ilyen befüvesedett ágyás is, mert pl. ebben, ami ennyire füves lett, őszi retek volt és amikor felszedtem, akkor már késő volt bele mustárt vetni és nem villáztam fel a retek után, mert hideg volt és már a puttonyom is tele volt az elmúlt szezonnal addigra. 

Most viszont felvilláztam, jó sok fű kijött belőle, ment a komposztra, majd át is forgatom a másik komposztálóba és akkor alulra kerülnek és nem hajtanak ki. Vagy hozok a tetejére, illetve rétegnek közé levelet az erdőből... 

Az utóbbi időben egyre többet "tárgyalok" valamelyik AI-val, jó tanácsaik vannak.
Pl. megcsináltam a permetezőt. Kérdeztem tőle, hogy a tartály kuka-e így, hogy be van algásodva és beletapadt a lemosóból is valami zsíros kulimász. 
Azt tanácsolta, hogy tegyek bele sok apró kavicsot, mosogatószert és hipót és erősen rázogassam, akkor lejön a faláról a cucc és tényleg, a nagyját lehozták a kövek, a hipó pedig fertőtlenítette. Aztán még jól átmosattam tiszta vízzel a csöveket is és a szórófejet is, most tök jó. 

Szilvafa ügyben végül döntöttem. A kicsit kivágtam, a másik nagyobbat teljesen levágtam a törzséig, de a törzse vastag a láncfűrészes ágvágómnak, ezért azt majd kézifűrésszel kell kivágnom tőből... vagy veszek egy kisebb benzines vagy akkus láncfűrészt. 

Azt a szilvafát, amit szeretnék megtartani, még jól megmetszettem, tele voltak a maradék ágai elszáradt, seprűszerű gallyakkal. Mindenhol beteg az a fa... remélem a lemosópermetezés majd segít rajta egy kicsit. Tegnap szó szerint megfürdettem a fát, de a maradék két csonkot is, ne terjesszék a betegséget, mert nem tudom, hogy mikor lesz lelkierőm nekiállni és kifűrészelni. Minél hamarabb kell, mert ha lakik faun a fában (lásd: Marko Pogacnik: Az elementálok című könyve), akkor így csak szenved benne. Vannak kristályaim, talán megpróbálhatnám átvinni, de az a baj, hogy nem tudom, hogy melyik fában lakik, vagy nem. 
Tavaly 4 új fa került be a kertbe, egy datolyaszilva, egy őszibarack és két nashi körte, talán azokban még nem lakik senki. Sőt, tavaly ültettem a helyére a kis ágacskából gyökereztetett cserszömörcét is... szóval van hely nekik a kertben bőven. :) 

Ez a helyzet most:

Az idén valószínűleg virágzáskor még kap vegyi permetet a monília ellen (már ha egyáltalán megmarad), de közben majd betáplálom trágyával és majd a nyáron kap rendszeresen Tricho immunt is, mert nem szeretnék vegyszerezni, azt szeretném, ha a fa megerősödne. 'Oszt majd megláttyuk... '

Tüzeskedtem is, kedvem volt kicsit begyújtani a kis üstházamba, bár nem főztem semmit, de elégettem az apró gallyakat, amik a szilvafák alatt hevertek letöredezve, ne maradjon ott a betegség a talajon sem és kell a fahamu is. 
És innentől kezdve kiszokok a kertbe főzőcskézni, legalábbis, amikor jó idő lesz.

Hoztam a boltból egy nagy rakás papírdobozt is, le fogom teregetni vele azokat a részeket, amiken most a cserjék körül geotextil van. 
Most jól érzem magam, elmúlt a kiakadásom is, ami a szilvafák miatt volt. 
Az az igazság, hogy aggódtam, hogy fogom megoldani, de olyan könnyen megcsináltam, hogy most igazán büszke vagyok magamra, ez most megint egy olyan dolog volt, amiről azt hittem, hogy majd nem leszek képes úrrá lenni rajta, de 3 nap alatt kész is van és még segítséget sem kellett kérnem... abban nem vagyok túl jó...

Tegnap reggel úgy döntöttem, hogy hozok be az erdőből bodzát a kertbe. 
Egyrészt bőven van helyem hátul a Diófás részen, be is ültettem. 
Másrészt jó a bodza a kertben, szoktam belőle zselét főzni, de az idén jó lenne egy kis bodzaszörpöt is készíteni (persze még nem erről a bokorról), illetve télen teának is jó. 
Feltéve persze, hogy megmarad a diófa közelében, bár ha akácosban megél, akkor annyira nem lehet finnyás. 

Befejeztem a tűztövisek metszését is... hát... azt hiszem ez a növény volt az eddigi kertészkedési ténykedéseim legorbitálisabb tévedése. 
Minden tavasszal megfogadom, hogy kivágom innen a fenébe. Tavaly nagyon visszavágtam, de akkor nem volt rajta se virág, se bogyó őszre. Most nem nyestem annyira vissza, de jövőre már kezelhetetlenné fog válni. Azt hiszem jövő tavaszig kapott haladékot, majd kitalálom, hogy mi legyen helyette. Nagyon szúrós, nagyon nő, nagyon... nagyon... nagyon... nem szeretem. 
Azt a két hosszút azért hagytam meg, hogy a két vastag alap ágat meg tudjam figyelni, hogy akkor nő-e olyan szörnyeteg módra, amikor nagyon meg van metszve (jobb oldali), vagy akkor is, ha nincs annyira lenyesve (ez a bal oldali a két póznás ága). 
Ha feldől kivágom. Most úgyis nagyon benne vagyok. :P 

Ő pedig itt egy Kerti Szösz (Böbike) a jezsámen bokor alatt és szemmel láthatóan ez az ideális élőhelye, mert nagyon jól érzi magát. :D :D 
Úgy aludt, mint a bunda, még dudált is. :)))

Hiába voltak a nagyon napfényes napok, nekem mégis tegnap volt először olyan igazi tavasz érzésem. Talán azért, mert reggel nem volt fagy... bár ma reggel már megint -1 fok van. 
A nap elég opálosan indult tegnap, mégis olyan jó meleg volt és igazán érzeni lehetett azt a jellegzetes tavasz-illatot, amit annyira szeretek ilyenkor. Jó lenne, ha ma is ilyen lenne. 

Odaadtam apunak az új ásólapátot, hogy élezze meg nekem, ez is pipa. 

Földben van az összes paprika most már és elvetettem a Kleopátra tűje magokat is és a kúpvirágot. Utóbbiból nagyon remélem, hogy majd kel magától is kinn a kertben, de biztos ami biztos. 
Tavaly 2 szál volt összesen a kertben, lehet, hogy idén a sok szétszórt magból millió lesz, de olyan is volt már, hogy alig jöttek elő, pedig ezek a virágok virítanak egész júliusban és még augusztusban is, nagyon fontos, hogy legyenek a kertben. 

Körbejártam kicsit és a krizantémokat csekkoltam és úgy látom, hogy sok megmaradt, pedig alig mertem benne reménykedni. Azok viszont, amiket tálastól ültettem el, szerintem nem élnek, de még hagyom őket, mert szerzett már nekem meglepetést krizantém úgy, hogy tök halottnak látszott és egyszercsak kihajtott. 

Nem hittem volna, hogy ilyen gyorsan fog menni a dolog, de elmentek a levágott ágak is az udvarból és levágtam még egy nagy ágat is az egyik szilváról, ami túl magas maradt. 

Majd csak győzzem róla vágni a rengeteg új vízhajtást... állítólag könnyű kitörni, amikor frissek és kicsik. 

Úgy döntöttem, hogy a másik fát teljesen levágom, mert most is annyira magas, hogyha az elindul felfelé, akkor ugyanitt leszek, ahonnan most indulok. 
A harmadikat, a kicsit pedig kivágom. Annak is az én fejmagasságomnál feljebb van a szétágazása és nem akarok létrázni. 
Vettem faseb ápolót is és szépen bekentem a vágási felületeket. Még hátra van a kisebb ágak metszése, tisztítása és a lemosópermetezés. 
Végül - úgy gondolom - hogy csak ez az egy fa marad, remélem ezzel majd elbírok és rendbe is tudom majd hozni. 

Azon gondolkodom, hogy a vastagabb ágakat be kéne oltani gombával, azt olvastam, hogy a szilvafa jó-e erre a célra laskagombához, de kicsit aggódom amiatt, hogy moníliásak a fák... akarok én moníliás fán termett gombát enni? 

Egyre több krókusz bújik elő és virágzik ki, de csak pár képet teszek ide, mert majd fogok csinálni egy (vagy kettő) krókuszos posztot is. 

A makkák is folyton a közelemben tanyáznak, amikor kinn vagyok. :) 

Böbike. :) 

Elza Asszony! :D