Átraktam a kiszedett füvet a másik komposztálóba, mert nagyon lenyomta a meglévő, jól rétegzett komposztomat és nem tudott volna tőle levegőzni. 
A másik komposztálóban van az alján apró, száraz ág, beleterítettem a sok kiszedett füvet, arra ment a rozmaringról leszedett kukoricaszár és újra fű. 

Lassan haladok a veteményessel, még szerencse, hogy nem kell az összes ágyást villázni, mert a takarással már az volt a nem titkolt célom, hogy lassan áttérjek a villázásmentes kertre. Idő kell, amíg felépül a talajon az a porhanyós, humuszos réteg, ami kell a termesztéshez, de már az idén is nagyon szép rétegek vannak.

Ezen a részen csak azért villáztam, mert a két ágyás közti járatban elszaporodott egyfajta fű, amiből az idén szörnyű sok nőtt ki a kertben. Nem tűnik soknak, de nagyon macerás volt kiszedni belőle azt a sok füvet. 
Nem tudom milyen fűféle, de ha hagyom megnőni, akkora tömött csomókat  képez, hogy csak ásóval lehet kivenni. Utálatos fajta és a kerítés melletti rész is tele van... nem is tudom, hogy mit kezdjek vele.

Mindenesetre az ágyásból kiszedtem az összeset, még a piciket is. 
Az ágyás elején  fokhagymák nőnek, keresztbe ültettem a sorokat és azok takarva is vannak és az epres között is van takarás, de azt majd pótolni kell. 
Az ágyás végében is volt takarás, nagyon jó porhanyós ott a talaj, az elejében pedig (a kép alján) egy rebarbara kezd majd kihajtani, emiatt ültettem a fokhagymát kicsit távolabbra, mert a rebarbara nagy helyet fog foglalni, amikor majd megnő. 

Ez pedig egy másik ágyás, van benne két elefántfokhagyma (tavalyról maradt) és meghagytam két áttelelt radicchio salátát, hátha megnőnek. Úgy nézett ki az egész, ahogy a bal szélén látszik... a szélénél vissza is dobáltam némi füvet, majd elkomposztálódik rajta, de figyelnem kell, ha vissza be akar állni, akkor megy a komposztra az is. 

Egyébként hogy jártam az elefántfokhagymával... nem emlékszem, hogy írtam-e. 
Egy egész ágyást ültettem be vele, de csak azok hajtottak ki, amik rendes gerezdek voltak. Eldugdostam a kicsiket is, amik a gyökeréről lógtak lefelé, amikor felszedtem őket tavaly, de egy se hajtott ki. 
Egyet kikotortam és olyan, mintha egy kis mandula lett volna, kőkemény héj, még keményebbnek tűnt, mint amikor elültettem, életnek nyoma sem... azt mondja az AI, hogy azt a kemény héjat le kellett volna szedni róla, vagy legalább megbontani, mert az elefántfokhagymának az a stratégiája, hogy évekig is elvan a talajban és amikor lebomlik róla ez a héj, akkor hajt ki és ez eltarthat akár 3 évig is. 
Azt én nem csinálom, hogy 3 évig nem nyúlok ehhez az ágyáshoz, ezért azt hiszem, hogy keresztet lehet vetni ezekre az apróságokra, de majd az idén úgyis nőnek ki újak a nagyokon és majd azokkal próbálkozom újra. 
Van még pár nagy gerezdem is belőle, majd azokat eldugdosom még a kertben, lehet, hogy nem nőnek meg így tavasziként, de majd ősszel visszarakom őket legfeljebb, vagy fel se szedem. 

Találtam pár éppen kihajtó sárga nárciszt is az egyik helyen, ahonnan tavaly(?) felszedtem a zömét. Ezekből a hagymásokból mindig marad a földben. Átültettem őket máshová, hadd szaporodjon, főleg a bokrok alá teszem őket, mire a cserje lombot növeszt, addigra ezek bevégzik a dolgukat. 
Kivettem és átültettem pár égőszerelem virágot is, mert nem voltak jó helyen. 
Azt hiszem elvirágzás után pár krókuszt is fel fogok szedni és új helyre ültetem el. 

***

Az Élet Császárnője! :))) Böbi el van szabadulva, egész nap kinn van, tobzódik a tavaszban ő is. :) Gyönyörű, csodás kis Hóoroszlánom! :) 

Elza viszont nem megy ki sokat, ő szeret benn lenni, pedig ki kéne már mosni alóla azt a bungit megint, de olyan jól érzi magát benne, de lehet, hogy kilopom majd, amikor kimegy és a napon meg is szárítom. Ott gyorsan megszárad neki. :) 
Elza egyébként szeret harapdosni, de csak úgy szeretetből, finoman. Valamelyik nap akkorát röhögtem rajta, rendesen beszopta a szája szélét és úgy harapta meg a kezemet, nem is éreztem a fogát egyáltalán. :D :D  
Elza imádja, ha szeretgetem őt, olyan hangosan dorombol, hogy az fantasztikus és le kell guggolni hozzá, akkor körbejár rajtam, közben valami fémet szoktam fogni, mert úgy feltölt a dörgölőzéssel, hogy másképp csak úgy szikráznék. :)))
És ilyenkor szokott megharapni is, de ez nagy megtiszteltetés, azt jelenti, hogy nagyon szeret engem.

Az a kissé kopaszos folt a homlokán egy pár évvel ezelőtti sérülésből marad vissza. Szerintem valaki megütötte őt, olyan kerek, szabályos volt a seb és mély is. Nagyon gennyezett neki és akkoriban (bár már benn lakott a verandán) még sokkal vadócabb volt, nehezen kezeltem neki, de begyógyult, viszont azóta nem nőtt ott vissza rendesen a szőre. 

Elmasíroztam a piacra és nem is hittem volna, de lehetett kapni kis kemping gázfőzőt. Már jó ideje nézegetem a neten ezeket, de nem rendeltem sosem, mert nem láttam, hogy működik. 
Itt megmutatták, működik és a kis palackokat jóval olcsóbban vettem meg hozzá, vettem is 4-et, de nagy gázpalackot is rá lehet kötni. 

Nagyon jó lesz ez a kis gázfőző az udvaron. Ősszel is sokat főztem kinn a villanyrezsón, de az nehéz, nehezen hűl le. Emlékszem, hogy volt, amikor elkezdett szemerkélni az eső és akkor a villany cucc miatt csak aggódtam, ha eleredt volna, hirtelen bevinni se tudtam volna a forró rezsót. 
Ez a kis gázfőző meg nagyon könnyű, ha esik, akkor kikapcsolom és beszaladok vele, vagy csak letakarom. 

Vettem fel egy kis filmet megint, most a krókuszokról, de már akad egy pár recéshagymájú nőszirom is ami kinyitotta a virágait. Érdekes, hogy a fehér krókuszon mekkora élet van, egy nagy fehér popsis dongó is teljes átéléssel bányászik benne, de méhecskék is vannak rajta. :)

Végre elkezdtem a veteményest is, már rá lehet menni a talajra. 
A legrosszabb ágyással kezdtem, amiben a legtöbb fű és tyúkhúr volt.

Látszik a bal oldalon, hogy mint egy vastag takaró úgy beszőtte a talajt a tyúkhúr és a mellette lévő ágyáson, hogy szinte alig van benne fű, mert le van takarva szalmával. 

Hoztam másik fotót is, amin nagyon látszik, hogy micsoda különbség van a takart és a nemtakart ágyások között. Ami takarva volt a télen, azokban alig van gyom, a többi meg csupa fű. 

Egyébként az az ágyás se füves, ami be volt vetve a fehér mustármaggal. 
Összegezve az eddigi téli talajtakarós tapasztalatot, az biztos, hogy ősszel takarni fogom az üres ágyásokat, de nagy valószínűséggel zöldtakaróval, azaz fehér mustárral. Ebből nem lett bozót, addig a talajon volt, amíg a nagy fagyok el nem vitték és egyáltalán  nem lett füves. Közte nem tudott kinőni a gyom, nem túl érzékeny a fagyra, -6 foknál még csak kornyadozott kicsit, amikor pedig elfagyott, akkor már nem tudott nőni a gyom sem. Ráadásul ráfekszik a talajra, belekomposztálódik és rengeteg tápanyagot ad a talajnak. A gyökerei is benne maradnak, lazítják a talajt, megkötik a nitrogént és  illetve a bomlásuk során valamiféle fertőtlenítő hatásuk is van gombák ellen is, de a fonálférgek számát is csökkentik. 
Arról nem is beszélve, hogy nem kellett ráhordani a szénát, csak elszórtam a magokat és meg volt oldva, a mustár növény maga adta a takarót.  
Viszont mindig lesz ilyen befüvesedett ágyás is, mert pl. ebben, ami ennyire füves lett, őszi retek volt és amikor felszedtem, akkor már késő volt bele mustárt vetni és nem villáztam fel a retek után, mert hideg volt és már a puttonyom is tele volt az elmúlt szezonnal addigra. 

Most viszont felvilláztam, jó sok fű kijött belőle, ment a komposztra, majd át is forgatom a másik komposztálóba és akkor alulra kerülnek és nem hajtanak ki. Vagy hozok a tetejére, illetve rétegnek közé levelet az erdőből... 

Az utóbbi időben egyre többet "tárgyalok" valamelyik AI-val, jó tanácsaik vannak.
Pl. megcsináltam a permetezőt. Kérdeztem tőle, hogy a tartály kuka-e így, hogy be van algásodva és beletapadt a lemosóból is valami zsíros kulimász. 
Azt tanácsolta, hogy tegyek bele sok apró kavicsot, mosogatószert és hipót és erősen rázogassam, akkor lejön a faláról a cucc és tényleg, a nagyját lehozták a kövek, a hipó pedig fertőtlenítette. Aztán még jól átmosattam tiszta vízzel a csöveket is és a szórófejet is, most tök jó. 

Szilvafa ügyben végül döntöttem. A kicsit kivágtam, a másik nagyobbat teljesen levágtam a törzséig, de a törzse vastag a láncfűrészes ágvágómnak, ezért azt majd kézifűrésszel kell kivágnom tőből... vagy veszek egy kisebb benzines vagy akkus láncfűrészt. 

Azt a szilvafát, amit szeretnék megtartani, még jól megmetszettem, tele voltak a maradék ágai elszáradt, seprűszerű gallyakkal. Mindenhol beteg az a fa... remélem a lemosópermetezés majd segít rajta egy kicsit. Tegnap szó szerint megfürdettem a fát, de a maradék két csonkot is, ne terjesszék a betegséget, mert nem tudom, hogy mikor lesz lelkierőm nekiállni és kifűrészelni. Minél hamarabb kell, mert ha lakik faun a fában (lásd: Marko Pogacnik: Az elementálok című könyve), akkor így csak szenved benne. Vannak kristályaim, talán megpróbálhatnám átvinni, de az a baj, hogy nem tudom, hogy melyik fában lakik, vagy nem. 
Tavaly 4 új fa került be a kertbe, egy datolyaszilva, egy őszibarack és két nashi körte, talán azokban még nem lakik senki. Sőt, tavaly ültettem a helyére a kis ágacskából gyökereztetett cserszömörcét is... szóval van hely nekik a kertben bőven. :) 

Ez a helyzet most:

Az idén valószínűleg virágzáskor még kap vegyi permetet a monília ellen (már ha egyáltalán megmarad), de közben majd betáplálom trágyával és majd a nyáron kap rendszeresen Tricho immunt is, mert nem szeretnék vegyszerezni, azt szeretném, ha a fa megerősödne. 'Oszt majd megláttyuk... '

Tüzeskedtem is, kedvem volt kicsit begyújtani a kis üstházamba, bár nem főztem semmit, de elégettem az apró gallyakat, amik a szilvafák alatt hevertek letöredezve, ne maradjon ott a betegség a talajon sem és kell a fahamu is. 
És innentől kezdve kiszokok a kertbe főzőcskézni, legalábbis, amikor jó idő lesz.

Hoztam a boltból egy nagy rakás papírdobozt is, le fogom teregetni vele azokat a részeket, amiken most a cserjék körül geotextil van. 
Most jól érzem magam, elmúlt a kiakadásom is, ami a szilvafák miatt volt. 
Az az igazság, hogy aggódtam, hogy fogom megoldani, de olyan könnyen megcsináltam, hogy most igazán büszke vagyok magamra, ez most megint egy olyan dolog volt, amiről azt hittem, hogy majd nem leszek képes úrrá lenni rajta, de 3 nap alatt kész is van és még segítséget sem kellett kérnem... abban nem vagyok túl jó...

Tegnap reggel úgy döntöttem, hogy hozok be az erdőből bodzát a kertbe. 
Egyrészt bőven van helyem hátul a Diófás részen, be is ültettem. 
Másrészt jó a bodza a kertben, szoktam belőle zselét főzni, de az idén jó lenne egy kis bodzaszörpöt is készíteni (persze még nem erről a bokorról), illetve télen teának is jó. 
Feltéve persze, hogy megmarad a diófa közelében, bár ha akácosban megél, akkor annyira nem lehet finnyás. 

Befejeztem a tűztövisek metszését is... hát... azt hiszem ez a növény volt az eddigi kertészkedési ténykedéseim legorbitálisabb tévedése. 
Minden tavasszal megfogadom, hogy kivágom innen a fenébe. Tavaly nagyon visszavágtam, de akkor nem volt rajta se virág, se bogyó őszre. Most nem nyestem annyira vissza, de jövőre már kezelhetetlenné fog válni. Azt hiszem jövő tavaszig kapott haladékot, majd kitalálom, hogy mi legyen helyette. Nagyon szúrós, nagyon nő, nagyon... nagyon... nagyon... nem szeretem. 
Azt a két hosszút azért hagytam meg, hogy a két vastag alap ágat meg tudjam figyelni, hogy akkor nő-e olyan szörnyeteg módra, amikor nagyon meg van metszve (jobb oldali), vagy akkor is, ha nincs annyira lenyesve (ez a bal oldali a két póznás ága). 
Ha feldől kivágom. Most úgyis nagyon benne vagyok. :P 

Ő pedig itt egy Kerti Szösz (Böbike) a jezsámen bokor alatt és szemmel láthatóan ez az ideális élőhelye, mert nagyon jól érzi magát. :D :D 
Úgy aludt, mint a bunda, még dudált is. :)))