Megkezdődött végre a kerti időszak, egyre többen mutatják magukat a krókuszok is, innentől kezdve 9 hónap csoda következik, egészen novemberig, amikor a krizantémok zárják a kerti szezont a virágoskertben. Imádom ezt! 
Fura, hogy csak 3 hónap a behúzódás ideje télen, mégis milyen hosszúnak tűnik. 

Most olyan a kert, mint egy ébredező óriás. Még a fél szemét se nyitotta ki, csak a hóvirágokon és a krókuszokon át kiszimatol, hogy mi van. Érzi már, hogy kisütött a nap, ami jobbára még most is csak világít inkább, de azért valamicskét már melegít is. Enyhülnek a fagyok is, lassan beindul a vérkeringés és az óriás óvatosan mocorogni kezd. 
És megjelent a kertben újra az idei első feketerigó is! Ő is birizgálja már az alvó óriás bajszát. :)

Megint kinn voltam a kertben, elszaladt az idő... pedig alig csináltam valami felsorolhatót. Az előkertben matattam, nagyjából felhúzkodtam a tyúkhúrt, de lehetetlen teljesen kiszedni. Volt, ahol nem tudott kijönni alóla a krókusz se. Olyan tud lenni ez a növény a talajon, mint egy vastag bunda. Most nem raktam vissza, hanem elvittem a komposztra. 

Kiástam pár nem jó helyen lévő nárciszt is és átültettem máshová. Visszavágtam mindent az előkertben, amit kell... a tarackoló kékgyökér egy rémálommá vált ott, az idén kezdenem kell vele valamit. Borzalmasan elterjedt. 
Sok gyökeret kiszedtem, azt kivittem a ház elé és beraktam a földbe, meglátom kihajt-e majd, illetve, ha igen, akkor még mindig kérdéses, hogy szeretik-e a szarvasok. 
Úgy néz ki a patáiktól a kerítésen kívül az a kis sáv, amit beültettem, mintha felszántották volna. 
Ki akartam ásni a tarackoló kékgyökér közül egy mini, sokvirágú nárciszt (úgy emlékszem az volt ott), ami nem tud tőle érvényesülni, de annyira beszőtte a talajt a gyökere, hogy alig pár hagymát tudtam csak kimenteni. 
A nyári tőzikét viszont nem zavarja, vidáman jön ki közötte. 

Kiástam onnan pár hóvirágot is és átvittem a barátcserje alá, ahonnan viszont a tavalyi maradék (azt hittem mindet kiszedtem, de egy csomó  kihajtott) jószagú cickafarkat szedtem ki és átültettem máshová. 
Remélem megmaradnak, mert még vannak fagyok, de ezek nem az érzékenységükről híres növények. 

Nem tudom, hogy az előkertben lesz-e helye a téli bangitának... nézegettem, álldogáltam tegnap egy darabig, de nem látom bele sehová. Valami védett helyre lenne szüksége, de nem sok ilyen van, jól benéztem ezt a növényt. Pedig annyira ügyelek, hogy ne hozzak már több hidegre érzékeny növényt, de hát ez már így esett. 
Valahová majd beültetem, de végül lehet, hogy meg kell válnom tőle. Lehet, hogy most kéne? Nem szeretnék évekig vacakolni vele, hogy aztán végül mégis kimúljon. 
Onnan, ahol most van, mindenképpen ki fogom venni, mert oda kell nekem egy örökzöld, ami ügyesen megnő és takarja lenn az ólat. 

Észrevettem a ház előtt a gyöngyvessző bokor alatt, hogy mennyi csigaház van, össze is szedtem őket, sőt fogtam egy vödröt és kimentem az erdőszélre is és egész sokat sikerült összegyűjtenem. Egyelőre csak leszórtam őket egy helyre, de tudom, hogy hová szeretném tenni, csak ott előbb ki akarom szedni a gyomot. 

Gyomláltam  egy kicsit a sziklakertben is, kiszedtem mindent a piros kövirózsák környékéről, hadd növekedjenek és szaporodjanak. Nagyon szépek, szeretem őket. 

Azt nem tudom, hogy írtam-e már, de elvetettem a padlizsánokat is, 3 félét is. Mind sötétlila, az egyik a 'Violetta lunga 3' (ez hosszú lesz), a másik 'Early long purple 3', ez a nevében hosszú, de a képen nem, majd kiderül milyen lesz, és a harmadik a 'Two tones' Fülöp-szigeteki nemesítésű padlizsán. Szóval elvileg mind hosszú lesz, de ez jó is, mert az idén szeretnék megpróbálkozni aszalni. Biztos teszek el most is padlizsánkrémnek, de kicsit meguntam, az idén nem úgy fogyott, mint szokott. 
Közben kikelt a batávia saláta és a barnászöld tépősaláta is. 
A többi már kicsírázott salátát és a K-betűsöket kiraktam innen a veranda ablakába, mert ott hűvösebb van és jobban érzik magukat és persze kell a hely itt az ablakpárkányon a többieknek. 
Eddig a Salvia kivételével minden meglepően szépen és könnyen kicsírázott, illetve a nyári ciprus is kérdéses, mert valami kicsírázott, de nem tudom, hogy az-e, vagy csak valami bújt ki a talajból.

Az idén tényleg (eddig) minden nagyon jól csírázik, remélem nem kiabálom el. Tavaly nem tudom mi volt, de vért izzadtam, mire bármit is ki tudtam csalni a földből. Tavaly olyan volt, mintha valami akadályozta volna a növényeket, az idén viszont nagyon jó, ez a normális, remélem így is marad. 

Az idén először hallottam a "Nyitnikéket" a cinkéktől, ez már tavasz! :)

Megmetszettem végre az összes rózsát és a kékszakállakat is. Megkezdtem a hortenziák metszését is, kész van 2 fehér Annabelle (még hátra van a legnagyobb tő), kész a Pink Annabelle és az egyik bugás hortenzia is, ebből még 2 nagy van hátra.
Közvetlen mellettük dugdostam földbe a levágott ágakból készített dugványokat, nem tudom megmaradnak-e, mert elég hideg a talaj és még fagyokat is ígérnek. 
Visszametszettem a sárga cserjés pimpót is és az orbáncfűcserjét is, azokat is, amiket ősszel ültettem át a diófa alá, bár azokon nem látom, hogy élnének. 
Az egyik részen visszavágtam a tarackoló kékgyökér elszáradt hajtásait is, de ezt az előkertben is meg kell még csinálnom és onnan ki is fogok szedni belőle sokat, mert már nagyon elterjedt. 

Van az a nagy tüskés  növény is, ami csak úgy betelepedett a kertbe. Egyszer már kikerestem a nevét, de elfelejtettem... na az jól összeszurkált, mert nekiláttam levágni a tavalyi, már félig elhalt leveleit, hát szörnyű... elvileg kétnyári, az idén kéne virágoznia, de utána nem fogom marasztalni a kertben ezt a növényt. Pedig szép azon a helyen, de borzasztó barátságtalan egy szerzet. 

Volt letámasztva egy helyre egy nagy vastámasz is, amit a szeder mellé szántam, de tavaly abban a szárazságban képtelenség lett volna beszúrni a földbe. Most könnyedén belement, így már kettő van a szeder mellett. Ki is kötöttem hozzá azokat a hajtásait, amik abba az irányba hajlottak szívesebben, talán lesz rajta több szeder az idén végre. Tavaly is lett volna, de csak összeszikkadtak abban a szárazságban. 

A előkertben már vannak krókuszok is, végre! Ezek a tricolor krókuszok, kevéssé és teljesen kinyílva. 

Sárga krókuszok. 

Böbike nagyon felgubbasztott ide a kőre. Nem tudom min elmélkedhet de olyan kis gondterhelt, nem? :)))
Fufut tegnap egyáltalán nem láttam, gondolom már teljes gőzzel kandúrkodik. 

Lassan eljönnek azok a reggelek, amikor már jó érzéssel megyek ki a kertbe nyargalni és szemmel verni mindent, hogy kezdjen már el virágozni. :))
Eddig is minden reggel kimentem megrakni a madáretetőt, de sokszor erőt kellett venni magamon a rossz időben, most viszont már jól esik a reggeli szemle. 

Egyelőre hóvirágok vannak, de már jönnek a krókuszok is és a recéshagymájú nőszirmok is szépen készülődnek.

A magnólia alatti hóvirágmező.  

Kicsit más szögből. 

Készítettem róluk egy kis filmet is, szándékaim és reményeim szerint az idén több videót fogok felvenni, mert valahogy úgy élethűbben látszanak a növények. Szeretem, ha mozognak a szélben, ha látszik, hogy mekkorák, a sima fotó nem úgy adja vissza. 

Ez pedig a legelső recéshagymájú nőszirom, az Iris reticulata 'Eye catcher'. Remélem lesz belőle több is, de mellette, sőt már rajta, annyira sűrűn szaporodik egy díszhagyma, hogy majd amikor elvirágzott, akkor kimentem innen ezt a nőszirmot, mert nem tud szaporodni, sőt... mintha fogyna. 

Egyébként elképesztő mennyiségű hagymás készülődik a kertben, minden évben ültetek újakat és még újabbakat. Azon gondolkodtam, hogy valahogy meg fogom jelölni a helyüket, de nemcsak egy pálcával, hanem körbe kerítem, hogy a köztük lévő helyeket pontosan be tudjam vetni egynyári virágokkal, ne maradjon ott a hagymások után üres rész nyárra. 
Az idén különösen akarok figyelni arra, hogy nyár derekán és végén is legyenek virágzók a kertben, ne az legyen, hogy lemegy a nagy boom júniussal és meggyérülnek a virágok a kertben. 

Viszont megint elkezdtem listát írni, mert a szemlézéssel együtt rám borult az "Úristen honnan kezdjem?" állapot is, mert ahogy járok-kelek, azt látom, hogy ezt is, azt is, amazt is meg kéne csinálni. Kiszabadítani pl. a tyúkhúr alól az éppen bújó virágokat, de még most is alig lehet hozzányúlni a talajhoz. Pár helyen annyira sűrűn nőtt, hogy kinyírja maga alatt a kelő virágokat, főleg a krókuszokra nincs jó hatással, de teljesen elnyomja a kelő keltikéket is. Ha kicsit szikkadna a talaj, akkor ki is szedném. Vissza szoktam dobálni a talajra, ott szépen elkomposztálódik. Jelen pillanatban nincs szükségem a talajtakaró funkciójára, mert csak nem engedi átmelegedni a talajt és száradni se, pedig jó lenne, mert lucsog minden. 
Egyébként is irdatlan a listám, metszeni, lemosózni, ágat darálni, előkészíteni a veteményest, átültetni egy csomó mindent, a cserjék alatt kezdeni valamit ésatöbbi... ilyenkor szoktam kicsit megbénulni és toporogni a sok teendő felett, ezért a lista, mert annak mentén elkezdem felgöngyölíteni a nyomasztó káoszt. A lista nélkül ilyenkor úgy érzem, hogy elveszek, beborítanak a teendők és nem leszek ura az egésznek. Persze tudom már, hogy ez elmúlik abban a pillanatban, ahogy elkezdem csinálni, de most még az idő és a talaj se nagyon engedi. 

Sütöttem egy fincsi pástétomot is. Kissé eltúloztam egy darab párolt karajt, túl sok lett, ezért fogtam, zsírra dobtam, sütöttem kicsit, majd összeaprítottam hagymával, fokhagymával mustárral és fűszerekkel és betettem a sütőbe egy cserépedényben. Fincsi lett, az igaz, hogy melegen szétesett, talán kellett volna bele egy tojás is, de hidegen eszem, úgy pedig szépen szeletelhető.