Nem tudom mi történhetett, de Böbike Elzát zavargássza. Kilesi, felkészül és támadja, Elza meg menekül, az igaz, hogy nem komoly a támadás, csak amolyan imitáció, de legalább már mer valamit csinálni ez a kis mafla. Rejtély, hol lelte fel a Böbe a bátorságát, mert eddig Elza volt a vezér és ő szívatta állandóan a Böbét, ahol csak érte. :)))
Még azt is el tudom képzelni, hogy Elza tanítja őt, mert este is gyakran Elza hozza haza, legalábbis úgy néz ki, mert amikor nem akar bejönni, akkor Elza kimegy és Böbi 10 perc múlva itthon van. :)))
Érdekes dolgaik vannak és nem gondolnám, hogy én tulajdonítok nekik tudatosságot, mert ha eleget figyelem őket, akkor látszik, hogy értelmesek és mindent megértenek. 

Elzától egyébként a kisebb gonoszkodások se állnak távol, mert egy időben imádott este azzal szórakozni, hogy elbújt az ajtó mögé, amikor a Böbét be akartam engedni és onnan ugrott ki amikor jött a Böbe. Akkor a Böbe mindig ijedten elpucolt, én meg nagyon mérges voltam és mindig megígértem Elzának, hogy majd kiteszem a szűrét és alhat kinn a hidegben. Persze sose tettem ki, valahogy jó érzékkel tudta (és megértette) mindig a CicaNéni, hogy mennyi elég a szemétkedésből. :)))
Egyébként én tényleg biztos vagyok abban, hogy mindent pontosan értenek és sokszor úgy és akkor fogadnak szót, hogy nem feszítik a végsőkig a húrt. Vagy csak ritkán, mint a múltkori esti nem hazajövés... de hogy kinn töltötték a fél éjszakát, megtanulták, hogy hideg van kinn és azóta mint a kisangyal, úgy jönnek be este, mind a ketten. Aztán tart ameddig tart a nevelés hatása, mert könnyen elkanászodnak megint. :))))

De Böbivel pl. meg lehet beszélni este, hogy meddig szeretnék aludni és ne keltsen fel és mindig betartja. Ha nem beszélem meg vele, akkor hajnal 4-kor kiver az ágyból, hogy ki akar menni. Amikor megbeszélem vele, akkor kivétel nélkül mindig békén hagy, nagyon érdekes. 

És vannak rituáléik is, Böbét minden áldott este le kell fektetni aludni, mint egy kisbabát. Este bejönnek, esznek és Böbe (csak ő van benn, Elza a verandán lakik) utána leül elém és ha nem veszem észre, vagy nem figyelek, akkor iszonyú üveghangon felszólal és akkor menni kell vele és lefektetni. Nem kér sokat, csak begömböcödik, akkor kicsit simizni kell, ő dorombol és szépen elalszik és akkor csendben visszahúzódok és megyek a dolgomra. :) 
Ez nagyon fontos neki, nem lehet kihagyni. 

Az sem igaz, hogy elfelejtik a dolgokat, mert nyáron nem kell majd fektetni, mert estére már mennek kifelé, de ősszel, amikor már megint benn fogják tölteni az éjszakákat, akkor ugyanúgy igényelni fogja. A világon semmit nem felejtenek el. 

Sokat matatok a kertben, sok apróságot csinálok meg, amik nem annyira látványosak, mint amennyire időigényesek.

Kicsit fellazítottam a talajt az egyik törpefenyő körül, ahonnan kivettem a velencei kutyatejet és ültettem bele pár tő pénzlevelű lizinkát talajtakarónak.  

Átköltöztettem a sötétbordó színű magas varjúhájat is... tavaly is átültettem, de ezen a helyen se volt neki jó. Most elvittem hátra, arra a részre, amit tavaly kezdtem el alakítani és ott ültettem el, ott van tere növekedni. Közben majdnem kiástam a déli borsófürtöt... még jó, hogy észrevettem a friss hajtásait. Kiesett mellőle valahová a jelzőkaró, tényleg muszáj mindent jelölnöm, mert egyébként elfelejtem. Annyi növény van a kertben, képtelenség mindet számontartani, bár a többségüket azért tudom. 

Kiültettem a ház elé, a kerítésen kívülre a tévedésből vásárolt évelő fátyolvirágot, nem kell belülre, már van kettő is. Csak épp kenyérbél cickafarknak néztem a boltban. Illetve ugyancsak a ház elé ültettem ki a kiásott Velencei kutyatej egy darabját is... meglátom, hogy majd szeretni fogják-e őket a szarvasok. 
Tavaly is tettem ki egy Velencei kutyatejet, picike volt és most is él, hajt, de a tetejét leharapták a télen. Pedig azt hittem, hogy majd a tejnedve miatt nem fogják szeretni. 

Megmetszettem végre a Clematis Arabellát is, aztán kevertem felszívódó rovarölő permetet és lefújtam vele az összes íriszt. 
Magam is megdöbbentem, hogy mennyi írisz van a kertemben, mégse tudott még soha egy nagy, igazi, látványos íriszvirágzást produkálni a kert, mert a nyavalyás íriszlégy mindig tönkreteszi a bimbókat. Beleköltözik a lárvája és elrohadnak a bimbók. Volt olyan növényem is, ami belepusztult tavaly, de annak valami más baja is volt. Egy akkora kis gyöktörzset tudtam belőle megmenteni, mint a hüvelykujjam felső perce, az ott kínlódik kinn a talajban, nem tudom lesz-e ereje kihajtani. 

A permetezést meg fogom ismételni, amikor majd elkezdik hozni a bimbóikat, de most azért fújtam le, mert ez felszívódó szer, ha most szurkálná meg a légy, akkor már méregbe kerüljenek a lárvák és ne maradjanak életben. Nem tudom, hogy került be a kertbe ez a dög, szerintem valami vásárolt vagy cserenövénnyel jöhetett, mert előtte nem volt. Nem vagyok híve a permetezésnek, de ezt muszáj, mert különben az összes íriszt tönkreteszik. 
Tavaly sajnos későn permeteztem. 

Kigyomláltam a kert végében a tavaly felvillázott részt, még nincs teljesen beültetve, azt hiszem a nyáron egynyáriakkal fogom betelepíteni, mert tarackos és ősszel még kap egy lazító villázást, hogy a tarackot ki tudjam szedni belőle. 

Rengeteg tennivaló van, amerre járok, mindenütt látok valamit, de ahogy elnéztem a tavalyi képeket, most sokkal jobban állok. Már kiszedtem egy rakás gyomot a virágosból, a veteményes nagyja is rendben van, de azzal is haladok. 
Viszont érdekes, hogy bármennyire is jó idő volt szinte végig márciusban, a veteményeskert nem indul, mert hidegek az éjszakák és ezáltal a talaj is. Még a hagyma se dugta ki magát, de a borsó sem, tulajdonképpen csak a retek kelt ki. 

Pár virágról hoztam képet. 
Hunyor. 

Japán kövérke, ez egy észak felől ugyan védett, ezáltal azonban eléggé árnyékos helyen tenyészik és úgy tűnik, hogy jól érzi magát, még virágzik is. Azt szeretném, hogy ellepje az adott területet. Egy oszlopos tiszafa növekszik (borzasztó lassan) mellette, annak a környékét szeretném, ha betakarná. 

Itt szerintem valami tréfás kerti kobold szórakozik a puskin virág mellett, mert tavaly fürtös gyöngyike nőtt közte, most meg scillák is vannak ott, nem tudom honnan, de nem egy, tehát nem hinném, hogy hagyma volt közé keveredve. Szerintem később még gyöngyike is fog előbújni. 

Ezt már mutattam, de annyira szép, ősszel ültetett Scilla telep.

Jácintok, rengeteg ilyen rózsaszínű van, ezeket a kerttel örököltem. 

 Egyre több virág nyílik ki a kertben, de mégis lassan, mert az éjszakák még hidegek. Jó ez így, szépen bontakozik ki a tavasz, nem egyszerre visz mindent és nem pillanatok alatt. 

Odvas keltike. 

Ez már saját szaporulat, szerintem magról és jövőre még több lesz, mert kisebb leveleket itt-ott az ágyás távolabbi részein is látok már. 

Ez is keltike, Cordalis Beth Evans.

Az első csinos szellőrózsa. 

A bársonyos tüdőfűből a tavaly szárazság sokat elvitt, nem sok maradt, itt-ott vannak szálak, de majd elszaporodik megint. 

Körkörcsin, erről még lesz kép, mert nagyra szokott nőni, még épp csak kezd nyílni most és majd utána a termései is nagyon mutatósak lesznek. 

Puschkinia.

Puschkinia és Scilla. 

Kék hófény. (Kékfénynek hívom :D )

Kikeleti bangita, olyan illattal, hogy vááá! 

Jácintok. 

Aprítottam még ágakat további két zsákkal, de ezt az eperfát nem szereti ilyen nedvesen az aprító. Csak szecskázza, össze vissza szálakra, tekeri, összegabalyodnak és nem jön ki belőle. 
Már éppen azt néztem, hogy miért csak forog a töltőnél a cucc, amikor aztán a hangján is elkezdett hallatszani, hogy valami nem kerek. Szétszedtem és teljesen el volt tömődve, nem tudta kiadni magából amit ledarált. 
Végül két köteggel leaprítottam, a végén tettem bele teljesen száraz fát, hogy jól átmenjen rajta minden és a nedvességet is kivigye belőle.
Már csak 2 köteg eperfagally van hátra, illetve az őszibarack metszésből az ágak és hátul némi tuja is le van rakva. 
Legalább az ösvények megint le lesznek egy darabig fedve vele és nem kell a gyomokkal küzdenem. Sokat jelent és a fizimiskája is sokkal jobb, legalábbis én szeretem ezt az aprítékos, kicsit erdei hangulatot és az illata is jó.
A színe miatt, hogy ne üssön el ennyire a többitől, majd aprítok valami mást és vékonyan elszórom a tetején, mert most csak úgy világít. 

Kiástam a minap teljesen visszavágott velencei kutyatejet is, hadd nőjön mellette a törpefenyő... uhhh, voltak gyökerei! Visszadaraboltam az egész növényt (kivéve a gyökereit) a saját helyére, majd elkomposztálódik, addig is a gyomot visszafogja. 
A fenyő köré talajtakarónak még viszek pénzlevelű lizinkát, mert az nagyon szép, gyorsan terjed és mindent is kibír, sűrű is, meg fogja őrizni a fenyő körül a talaj nedvességét. 
Jó, hogy végre kivettem onnan a kutyatejet (ha nem vettem volna meg az ásólapátot, akkor még most is halogatnám), de most már kell a hely a fenyőnek és mellette a rózsaloncnak. 
Kutyatejek mindenütt nőnek a kertben, mert magról elég erősen szaporodik, volt egy kisebb is, ami nem jó helyen volt, ezért azt is kivettem és átültettem, a kép alján látszik középen. 

 Ez a másiknak a helye, ezt is visszadaraboltam a saját helyére, így a mellette lévő Ilex crenata maradhat a helyén. Együtt nem voltak jók, nem látszott és nem is volt jól kezelhető az Ilex, a kutyatej pedig lenyomta lassan a tulipánokat is, de még az előtte lévő nagy dalmát harangvirágtelepet is. 
Így most nagy velencei kutyatej nincs a kertben, vannak viszont felnövekvők, amik most már reményeim szerint jó helyen vannak. 

Sok ilyen mozgatás szükséges a kertben, ennek az az oka, hogy úgy tudtam mindig beültetni a növényeket, ahogy haladtam a kert feldolgozásával és bizony alaposan megküzdöttem (és még most is) minden négyzetméterért, viszont a növényeket igyekeztem minél többet összegyűjteni.
Végül is az évelők könnyen költöztethetők, szaporíthatók. A cserjéket és a fákat törekedtem jó helyre beültetni, ott is lett pár, ami nem szerencsés, de együtt tudok élni vele, vagy majd ha nagyon zavar, akkor kiveszem, de egyelőre nincs ilyen.

Mindegyik nagyon savanyú talajt kedvelő növényem kapott tőzeget a töve köré kicsit beásva, illetve ami nagyon szereti a savanyút, mint pl. a japán babérhanga (na meg az Ilex-ek) kénport kaptak, amit jól belocsoltam nekik. 
A Macrophyllák pedig timsót kaptak (az is savanyít és kékíti is a virágokat) és szintén tőzeget.
Még hozok haza tőzeget, mert szeretnék tenni az Erica carnea-k köré is.

Erdei kutyatejek is vannak a kertben, ez a legnagyobb most. A hólyagvessző alatt lakik, mert ott van számára elegendő árnyék. Nagyon szeretem, olyan szép színei vannak. A tél kicsit ezt is megviselte, de már szépen jön helyre és virágzik is.  

Itt pedig - szintén a hólyagvessző alatt, a minap átültetett büdös hunyorok vannak és a nárcisz is úgy lett átmentve. Tavalyelőtt felszedtem egy nagy telepet és átültettem, de a hagymások mindig újranőnek, az idén kibújt egy csomó és azokat is felszedtem és áthoztam ide. Jó helye lesz, mire a cserje lombot bont, addigra a nárcisz már visszavonul pihenőbe. És még most is találtam pár nárciszt a régi telep helyén, azokat is fel fogom onnan szedni és máshol kapnak majd helyet. 

A benti vetéseim szépen fejlődnek. A Two tones padlizsánon aggódtam kicsit, de végül az is kibújt, növekszenek szépen a paprikák is, kikeltek már a paradicsomok is. 
Illetve szombaton földbe tettem a titónia magokat és a Jób könnye magokat is, sőt a Tulsi is földben van már és a kínai metélőfokhagyma, ezeket még várom.  
Gyakorlatilag eddig minden kikelt és szépen növekszik, egyedül (szokás szerint) a Kleopátra tűjével küszködök az idén is. 

***

Sütöttem egy nagyon finomra sikeredett káposztás-sajtos tócsnit is, megosztom a receptjét, így legalább nekem is megmarad. A káposztát össze szoktam vagdosni, egész apróra. Elszeletelem és úgy vágom fel, ebből kis négyzet alakú darabkák lesznek és megfőzöm sós vízben.
Ez a főzött káposzta nagyon jól fagyasztható is, sokat szoktam készíteni egyszerre és aztán csak elő kell venni, ha ilyen tócsnit szeretnék sütni. 

Egy adaghoz kb. 50 dkg káposztát szoktam használni, ebből nekem 9 db kis, lapos tócsnim lesz. 
Adtam hozzá:
2 tojást
1 ek liszt
1 ek zabliszt
1 ek szezámpehely
kb. 5 dkg reszelt edami sajt
só, bors, fokhagyma granulátum (friss is lehet, de most nagyon éhes voltam és nem vacakoltam vele)
1 ek étolaj, bele a tésztába

Kis, lapos korngokat szoktam belőle formázni és sütőpapírra rakom tepsibe és a sütőben sütöm meg 200 fokon, szép, piros ropogósra.