Hétfőn megint esett kb. 6-7 cm hó... megint sepertem, lapátoltam és még tegnap reggel is. Meg is csúsztam kinn a hóban, lehuppantam a földre (semmi bajom nem lett), viszont eltört a hólapátom, mentem is venni újat, de nem kaptam, pedig ki tudja mennyi hó lesz még. 
Illetve a terasz most ez után a hétfői hó után még nem lett letakarítva, ahhoz is kell (kéne) a lapát. 
Úgy tűnik, hogy hamar örültem, mert az előrejelzés ugyanolyan hidegeket mutat, mint eddig voltak, egészen január végéig, bár ma reggel csak -2,7 fok van. 
Jó a Dél-Dunántúlnak, ott már tegnap is meleg volt... állítólag. Viszont ami jó, hogy a mai nappal már túl leszünk ennek a nyavalyás januárnak a felén! Én ezt tartom az év legutálatosabb hónapjának és sose cáfolt még rá. Hosszú is, hideg is, sötét is, ünnep sincs, a kert is alszik, a természet is alszik.... áááááá!
Kicsit kezdek már rángatózni ettől az időtől, türelmetlen vagyok és nyűgös, nekem sokkal jobban bejönnek a melegebb telek és a melegebb évszakok.

Erre várok már nagyon, hogy nyíljanak, hogy bóklászhassak a kertben és keresgessem, hogy dugták ki a fejüket a bimbók, hol vannak újabb és újabb színes-csodás virágtelepek. :) 

Tettem ki az oldaldobozba 3 új YT csatornát (mármint itt újak), amiket mostanában szoktam nézni. 
Mind a 3 koreai csatorna, szerencsémre már a YT ajánlgatja nekem ezeket, mert általában a koreaiakat nézem. Nagyon szeretem őket, sokféle tájat is lehet látni bennük, piacokat, kirándulóhelyeket, amerre járnak és persze a kertjeiket. 

Az első Cocoshi csatornája a hegyekben, eleinte nehezen indultam vele, mert az első videói (akkor még gondolom ő is csak tanulta és alakítgatta) még elég unalmasak voltak. 
Aztán jött a tavasz és egyre szebb kis filmjei lettek, olyan virágokkal (főleg vadvirágokkal), amiket még csak nem is láttam soha. Vadregényes a kertje, csodás hegyek között, cicákkal és sok madárral és olyan nyugalmat árasztanak a kis filmjei, jó nézni. 

A másik, amit "3 éve vidéken"-nek neveztem el, egy fiatal pár vidéki háza és kertje, szintén a hegyekben, cicákkal. Azt hiszem Koreában is rengeteg cica lehet, akiket nézek, mindenkinek van több cicája. :) 
Egyébként ők a zabálós pár, mindig esznek, éhesen ne nézzétek. :D 

A harmadik, a "Romantikus pár az erdőben" - ők magukat írták így le és tényleg egy erdő magasodik a kertjük fölé. Nekem nagyon tetszik, amilyen egyszerűen be tudnak rendezkedni, mégis mindenük megvan, ami szükséges és nekem olyan benyomásom van, hogy Koreában minden férfi ezermester. Bár azt hallottam, hogy ott az iskolában mindent oktatnak nekik. 

Még mindig bele vagyok szeretve Dél-Koreába, gyönyörű vidék, nagyon érdekes a konyhájuk is. Rengeteg zöldet esznek, vadzöldségeket is, rengeteg halas és tengeri ízt (nemcsak halhúst) fogyasztanak és a fűszerezésük alapja, az eszméletlen mennyiségű hagyma, fokhagyma, gyömbér, szójaszósz és szójapaszta, ipari mennyiségű őrölt pirospaprika vagy paprikakrém (a gochujang) és persze a rizs és a szintén ipari mennyiségű kimchi, amit mindenből (kínai kel, retek, reteklevél, salátalevél, de vadnövényekből is) készítenek és mindent is megszórnak szezámmaggal. 

Imádom látni, hogy tavasszal autóznak/motoroznak és az utak szélei végig rózsaszín virágú cseresznyefákkal vannak szegélyezve. Persze annak a társadalomnak is megvannak az elég súlyos problémái és hátulütői. 

Vettem bio kurkumát a boltban, elteszem az alagsorba és reménykedem, hogy tavaszig meg tudom őrizni és ki tudom majd ültetni a kertbe. Próba szerencse... 

Tavaly a gyömbér nem sikerült, de olyan hülye, hideg tavasz volt és még a május is hűvös volt, illetve egész nyáron az éjszakák is. Nagyon magas volt a hőingás a nappalok és az éjszakák között, ez nagyon nem volt jó a gyömbérnek.
Nekem jó volt, mert a kánikulákban is viselhetők voltak az éjjelek, le tudtam mindig hűteni a házat.
Summa summárum, a gyömbér nem sikerült, majd az idén újra megpróbálom és hamarabb kezdem el benn  a melegben kicsíráztatni, ahogy majd a kurkumát is. Még tarót is akarok szerezni valahonnan.  

Ebben a hidegben rákaptam a teákra és a forró csokikra is. Hoztam fehér csokisat is haza, most váltogatom őket, de pl. van egy csomó lándzsás utifű levelem is, mostanában abból iszom a teát, egy szelet citrommal és kandiscukorral, de tegnap a kínai, réteges, táblás cukrommal próbáltam ki, azzal is nagyon finom.
Úgy néz ki, mint egy darab húsos szalonna, de ez bizony cukor! :) 

"Most tél van és csend és hó és halál.
A föld megőszült;
Nem hajszálanként, mint a boldog ember,
Egyszerre őszült az meg, mint az isten,
Ki megteremtvén a világot, embert,
E félig istent, félig állatot,
Elborzadott a zordon mű felett
És bánatában ősz lett és öreg."

Már nagyon várom, hogy vége legyen ennek a hideg, havas időnek, de most is -7 fok van és szakad a hó. 

Nem szeretem a havat. Persze én is tudom, hogy ez most nagyon kellett a talajnak a rengeteg víz miatt, sőt nagyon hasznos ebben a hidegben, mint szigetelőréteg is a talajon. A hasznosságát nem vitatom, de akkor sem szeretem. Az egész telet úgy, ahogy van nem szeretem, csak elviselem, mert tudom, hogy ez a természet rendje és végül is inkább most legyen hó és hideg, mint márciusban és áprilisban, ahogy tavaly volt. 
De ezek csak tudatosítások, önvigaszok, öngyőzködések, hogy könnyebb legyen kibírni, de akkor is nagyon várom, hogy jöjjenek a plusz fokok és olvadjon el a hó és főleg jöjjön a tavasz. Szerencsére (elvileg) már nem kell sokat várni rá, de akkor is még csak január van, még jócskán van hátra a télből.

Be vagyok húzódva, kuckózva, most jobban mint máskor. Olvasok, most éppen egyszerre kettőt is, az egyiket már másodszor: Eliot Aronson-tól: A társas lény, ezt lassan, amennyit egyszerre felfogok belőle, illetve egyszerre annyit, hogy utána kicsit tudjak gondolkodni rajta. 
A másik könyv... hát... nem is tudom. A lány a vonaton, szerző: Paula Hawkins. Valószínűleg végig fogom olvasni, mert nem szeretek könyvet félbehagyni (bár volt már), de annyira utálom benne a főszereplőt, hogy rosszul vagyok tőle. Eddig egyszer volt ilyen, Raszkolnyikovot utáltam ennyire (tőle egyenesen undorodtam) a Bűn és bűnhődésben, de azt is végigolvastam. 
Ennek ellenére könnyen olvasható, meglátom mi sül ki belőle, bár nem várok tőle túl sokat.
Az is nagyon zavaró ebben a könyvben, hogy ketten is mesélik (eddig), de ugyanazon a hangon, elsőre fel se tűnt, hogy valaki más "beszél" a könyvben. 
Valószínűleg az írónak nem fogom több könyvét elővenni, mert minek beszéltet két különböző karaktert a könyvében, ha nem képes nekik különböző karaktert adni.

Illetve még nézem a youtube-on a koreai kertészkedős csatornákat, találtam újakat is, majd összeszedem és kiteszem az oldaldobozba. 

Egyébként nem tudom mi van, annyi tervem volt a télre, hogy majd mennyit kirándulok, meg festek és egyebek és be vagyok itt punnyadva, semmihez semmi kedvem, de főleg az orromat kidugni nincs ingerenciám. Így aztán nem is erőszakoskodom magammal, most ez van. 

A cicáknak is már az agyára megy a bentlét. Elza ki se nagyon mozdul, Böbe meg kínlódik a WC-s ügyeivel. Nem nagyon akarja használni az almot, nagy dologra egyáltalán nem.
Valamelyik este azon nevettem, hogy biztos szó szerint befagy a kis segge, mert kiment, aztán bejött és bepisilt az alomba. :))) 
Pedig csak 0 fok volt kinn. Aztán itt kínlódott nekem, belement az alomba, ásott egy lyukat, föléguggolt, én meg diszkréten elhúzódtam, hogy ne zavarjam őt, de észrevette, hogy csendben elpárologtam a fürdőszoba irányába. Erre kimászott az alomból és mint egy kérdőjel leült elém és nézett. Azt szűrte volna le belőle, hogy nem OK, amit csinál? Az nem lenne jó...
Aztán nem ment vissza, hanem bolyongott, itt nyávogott, ott nyöszörgött, míg végül nagy nehezen elhatározta, hogy mégis kimegy... aztán meg alig tudtam behívni, mert - gondolom - felfedezte, hogy nincs is annyira hideg. :))))

Elza után naponta négy-öt alkalommal takarítok, mert széthányja az almot. Bekakil és aztán úgy kaparja el, hogy mindenfelé van belőle az almon kívül is. Szerintem direkt csinálja, mert egyébként nem szokott ennyire szörnyű lenni, de most Elza egy rémálommá vált. Olyan, mint egy szarógépezet, kitakarítom az almot és rögtön telerakja. Nem tudom, hogy tartalékolja-e magában, vagy miért lett ez, csak tippem van, de borzasztó. 

Kicsivel többször fogok kimenni hozzá megszeretgetni, mert akkor szoktam simogatni és kicsit tutujgatni őt, amikor kimegyek takarítani, arra gondoltam, hogy azért csinálja, hogy kimenjek és ha ez így van, akkor jó lenne, ha nem rögzülne benne. Szóval most figyelni fogok, hogy akkor nem lesz ugyulibugyuli, amikor takarítok, hanem máskor lesz, függetlenül az alomrendezéstől.
Tiszta macskapszichológus leszek má'! :))))

Tegnap az a fura jelenség állt elő, hogy reggel 6-kor -7 fok volt, aztán elkezdett süllyedni a hőmérséklet és háromnegyed 8-kor már csak -9 volt. 
Egész nap kék ég mellett sütött a nap, éjjel is derült volt és most is, hát... most jól jönne pár felhő, hogy ne legyen olyan hideg, de sajnos a láthatáron sincs egy sem. 
Ma reggelre 7 órakor -17,3 fok volt kinn. 

Végignéztem a hőmérőket, mert van kinn több is. A ház déli oldalán van egy felragasztva kívülről az ablaküvegre és a redőny is le van eresztve, tehát védett helyen van, az -10 fokot mutat. Az északi oldalon egy szintén kívülről ablakra ragasztott és redőny nélküli -13 fokot, van egy ami -20 fokot mutat, de a digitálisat szoktam nézni, ezért ennél maradok most is. 
Ezek alapján remélem, hogy a bebugyolált növények körül, belül a takaráson nincs ilyen borzasztó hideg és megússzák ezt az időjárást. 

Azért tegnap még kimentem és a nem takart növények köré elkezdtem havat lapátolni, jó magasan, hogy szigetelje a növényt. 
Lapátoltam egy rakás havat a nagy fügebokor köré, hogy legalább tőről újra tudjon hajtani, ha annyira elfagyna, de kapott nagy kupacot mind a két frissen ültetett nashi körte is, a babérmeggy (bár már a levelei teljesen elfagytak), a kínai álbirs, a jujubák, a becsomagolt kis füge körül is halmoztam még havat, ahogy az egyik szintén letakart datolyaszilva körül is, illetve az előkertben a takart japán szentfa doboza körül is. Meg még több növény körül is felhalmoztam egy csomó havat kúp alakban. A pawpaw és a mézbogyók elvileg bírják, szerintem a mézalmácska is és remélem, hogy a kis őszibarack is. Köréjük nem halmoztam, nem jutott eszembe, de ezek még kicsik, így is lepi őket a hó. 
Amikor majd elmúlik ez a hideg, akkor elszedem mellőlük a havat, mert ha elkezd olvadni és esetleg visszafagy, akkor meg már árt.

Nagyon kíváncsi leszek a káposztákra, azok tél eleje óta fólialagútban vannak, ami egy réteg nemszőtt, fagyvédő takaróval és egy réteg fóliával vannak takarva és most rajta hagytam a vastag hóréteget is. 

Nem fotóztam le az összes hóval felkupacolt csemetét, mert a telefonomat és a kulcsot is kitettem száraz helyen, nehogy a zsebemből kiessen, mert a hóban lehetetlen lenne megtalálni. Egyszer végigmasíroztam még fotózni a nagy hóban, de volt, ami kimaradt és nem volt már kedvem visszamenni. 

Aggódom a kert miatt, de sajnos ez van, viszont ami most kifagy, abból nem hozok többet ide. 

Ez a tavasszal ültetett datolyaszilva csemete, van rajta vastag filc anyag, azon szintén filc, ami kívül nejlonos és még a fólia is, hogy vízhatlan legyen. 

A nashi körték. Kb. 70-80 cm vastag havat halmoztam köréjük. 

A kínai álbirs. 

Gyönyörű a táj fentről az ablakból. 

Elza bungijára még tettem pluszban egy vastag plédet és egy vastag törülközőt is, most már van rajta 9 réteg takaró. :))))
És persze megy a fűtés is, most éjszaka már 21,5 fokkal mentem, 65 fokos vízzel, mert nem akarom, hogy kihűljenek a falak, sokkal többe kerül újra felfűteni. Így is érezni, hogy hidegebbet sugároznak a falak.
Nálam általában 21 fokon van a termosztát napközben és nekem ez így normális időben tökéletesen elég, de amikor ilyen extrém hideg van kinn, akkor nem, mert más a hőérzet. 
Éjjel 18 fok szokott lenni, de ha most engedném, akkor nagyon lehűlne a ház. Egy biztos, az idei fűtésszámla nem lesz alacsony.

Nem aludtam túl sokat. Böbe hajnalban 4 óra után kikéredzkedett, hiába az alom benn, nem használja. 10 perc múlva kinéztem, akkor bejött, aztán épphogy elaludtam, megint hisztizett, hogy ki akar menni. 5 óra volt, akkor már felkeltem inkább. Kb. 20 percet volt kinn. Elza is kihisztizte magát a kajáért, pedig nem szokott ilyen korán enni, de most csend van. 
Fufu tegnap nem jött enni, remélem nincs baja.