Tele van bimbóval a téli (örökzöld) bangitám. :) 
Idén ültettem ezt a cserjét, még áprilisban hoztam a kertészetből, de már volt rajta termés is a nyáron (szép, sötétkék bogyók) és most megint tele van bimbóval. 
Nagyon várom már, hogy megnőjön, mert nagyon szép is és az is a feladata lesz, hogy a kert végében kitakarja az ólat. Örökzöld növény, ezért amikor szép nagy lesz, akkor majd eltakarja a rondaságólat, bár mire megnő, addigra remélem a szintén örökzöld lonc is benövi majd, de addig még el fog telni egy kis idő. 

Jó sok gyom van körülötte, de nem szedem ki, majd tavasszal, amikor könnyedén visszafonnyadnak körülötte és azzal tápanyagot is adnak neki. Most még kell majd gyomlálni, mert kicsike és elnyomják, de mire megnő, addigra remélem ide alá és köré is jut majd apríték.  

A tufaköveket is kezdik ellepni a növények. 
Ami a csoda, hogy ezek egész nyáron nem kaptak vizet abban a szörnyű aszályban és mégis élnek. Tavasszal telepítettem a kövekre a molyhos madárhúrt és a délszaki-kutyatejet is és milyen szépek már. Mellettük a bal oldalon nemrég beletelepített pázsitviola van, ezek majd szépen be fogják nőni és alig fognak kilátszani a nagy párnáik alól a kövek.
A pázsitviola is nagyon szépen meg tud nőni és az idén figyeltem, hogy az is mennyire bírja a szárazságot. Nyáron szinte eltűntek, abban se voltam biztos, hogy élnek egyáltalán, most meg nagy zöld párnákat képeznek, majd hozok róluk képeket. 
Szaporítottam is belőlük egy csomót, ahogy a kúszó phloxokból is a most ősszel kirakott kőszegélyek mellé. Ezek jövő tavasszal még nem lesznek nagyon mutatósak (ha életben maradnak), de a következő évben már szép virágzást kell majd, hogy adjanak. 

Láttam egy káposzta tócsni/fasírt receptet a FB-on és nagyon tetszett. 
Az igaz, hogy most sem sikerült pont úgy csinálnom, de ez nagyon jellemző rám, képtelen vagyok bármit is úgy csinálni, ahogy mások. :))))
Készítettem már én ilyet (hasonlót) ezelőtt is, fenn is van a blogon, de ebbe most sajtot is tettem. 

Szóval fogtam egy fél fej (fejes)káposztát és kb. 1 cm vastag szelekre vágtam, a szeleteket pedig kis kockákra, így kb. 1*1 cm-s kis káposztakockáim lettek. 
Ezeket beraktam fazékba, megsóztam és vízben megfőztem. 

Aztán fogtam egy hatalmas répát, gyufaszálra lereszeltem, egy nagy fej vöröshagymát kockákra vágtam, 10 dkg sajtot (trappistát) lereszeltem, megpucoltam 5 gerezd fokhagymát. 
A répát, hagymát, reszelt sajtot összekutyultam, beletettem a főtt káposztából vagy fél kilónyit, adtam még hozzá 2 tojást, 3 púpozott evőkanál lisztet, 2 evőkanál étolajat, sót, borsot, borsikafüvet és a szétnyomott fokhagymákat is. 
Jól összekevertem és hagytam picit állni, mert eléggé szétesős volt. Talán legközelebb a káposztát kisebbekre kéne vágni, de végül is így is jó lett. 

Egy tepsibe sütőpapírt tettem és nagy kanállal, adagokban rákanalaztam a masszából és kör alakúra lapogattam őket. Nekem így 9 db szokott elférni a nagy gáztepsiben. Ebből most dupla adag lett, kétszerre sült ki. 
200 fokon sütöttem hőlégkeveréssel, de egyszerre csak egy tepsit tettem bele, mert sok pára jött ki belőle így is, ha két tepsi van benne, akkor nem sül, hanem a párában fő és az nem jó nekem.
Időt nem tudok mondani, de addig sütöttem, amíg szép piros-ropogósra nem sült. 
Nagyon finom lett! 

Az eredeti recept (amit láttam) úgy készült, hogy a hagyma-sárgarépa kombót lesütik (és még reszelt cukkinit is tettek bele) nyeles edényben és a már megsült cuccot keverik a főtt káposztához, de szerintem ez egy teljesen felesleges művelet. 
Ugyanakkor, így biztos jóval krémesebb lesz az állaga a sütéshez és szebben lehet formázni belőle a korongokat, de nem szeretem túl sütni-főzni a kajákat, mert kimegy belőlük minden élet. 
Így, hogy hagytam kicsit állni, végül is szépen összeállt. 

Nagyon finom lett, a sajt sokat dob rajta, mind az állagán, mind az ízén. Lehet hozzá készíteni egy kis tejfölös vagy joghurtos mártogatóst is, én most befaltam magában. 

A kertben még most is folyamatosan vágom vissza a lágyszárú növényeket. Már elfogyott Aster és a sisakvirágszárak is, de még megvan majdnem az összes krizantém. Azt vártam, hogy kicsit száradjanak, de tegnap reggelre megint megáztak. 

Leszedtem a meleg miatt egy csomó téli takarót is a növényekről, főleg a ház előtt, de a többiről is le fogom venni, mert nem mondanak fagyokat. Egyébként teljesen felesleges volt betakarni őket, de mielőtt felraktam, -6 fokot is ígértek egy reggelre, aztán -9 fokot, aztán persze nem lett egyikből se semmi. 

Találtam egy fotót még 2022 márciusából. Akkor kezdtem el felvillázni egy részt a terasz mellett, amit azóta be is ültettem növényekkel, de látszik a kert más része is, hogy mennyire kopár volt még akkoriban. 
Nagyon szeretem elővenni a régi képeket és nézegetni a változásokat. Amikor elégedetlen vagyok, akkor csak előveszem és látom, hogy mennyit fejlődött a kert. 

Mondjuk, hogy tényleg mennyit változott itt minden, azt akkor látni, ha idebiggyesztem azt is, ami eredetileg itt volt még 2019-ben.  Ha belegondolok, akkor marha büszke vagyok magamra, hogy mennyi mindent megcsináltam és változtattam itt. Jó persze, a bontásokat, a teraszépítést, a fakivágásokat nem én csináltam, de az összes többit igen. 

A kép bal oldalán látszik a szilvafa, a többi képen is látszik néhol a törzse, csak viszonyítási alapnak... 

Ez idén tavasszal készült, amikor a szegélyeket raktam le. 

Most is lefotóztam, a kopársági szint kb. olyan, mint márciusban szokott lenni (mint az első képen), de már látszik a változás annak ellenére, hogy a benne lévő növények közül alig van most nyoma bárminek is. Itt a fő elemek a labdarózsa és a két Clematis, de nyárra kihajt majd a hatalmas bokor medveköröm is benne. A többi kisebb növény, főleg lágyszárú évelők és sok benne a kora tavaszi hagymás is.  

2023-ban titónia nőtt benne, akkor még azért tettem bele egynyárit, mert még nem találtam ki, hogy milyen legyen. 

 2024-ben már másképp nézett ki. Ez is egy másik szögből készült, de azért látszik, hogy mennyi növény van benne. 

 Ez is 2024-es fotó, a labdarózsa bokor még alig látszik ki a medveköröm mögül, a hintánál látszik pár kis ága. :) 

Ez pedig idei kép a labdarózsával, de az idén a medvekörömről és a ligetszépékről nem készült kép, mert épp csak életben maradtak a szárazságban. 

Szóval alakulgat ez a rész is, jövőre már erről is készülök készíteni több képet azonos szögből, hogy jobban lehessen látni a változásokat. 
Azért is jók ezek a fotók, mert a képeket nézegetve jobban látom, hogy mit kér még az adott terület. Melyik évszakban nem mutatós, mikor túl sok és mikor túl kevés, honnan hiányoznak és milyen színek, formák... illetve állandóan alakítani is kell (a kert többi részét is), főleg a felnövekvő cserjék miatt, mert ahogy nőnek, úgy árnyékot adnak oda ahol előtte napos volt és akkor már más növények érzik ott jól magukat. De ez a szép ebben, így mindig más arca van a kertnek. 

Szerda este Elzát kinn felejtettem... bakker. Mostanában rászokott arra, hogy amikor Böbe bejön, akkor ő kimegy, de szerintem csak azért, mert hallani akarja, hogy őt ugyan hívom-e és most nem hívtam. Elfelejtettem. 
Nagyon azért nem féltem őt, mert  Elza gyakorlott cica, kóbormacska volt és vannak kinn téliesített dobozok is, meg vastagon széna lenn a Macskahaciendában. Biztos ott aludt valamelyikben és hideg se volt, de akkor is lelkifurdalásom van. Bocsánatot kértem tőle. :)
Remélem a CicaNéni egy darabig most nem fogja megint a saját fontosságát tesztelni. :)) Most is benn alszik a kuckójában. Érdekes módon a napokban elhagyta a bungit és lement az alsó kuckóba. Lehet, hogy ott melegebb van neki. 
Az alsó kuckó egy nagy doboz, ami körbe van véve vastag hungarocellel, az aljában van egy 10 cm vastag kőzetgyapot darab és az be van takarva neki egy szőnyegdarabbal és még azon is van vastagon szőrikés takaró. 
Most is ott kuksol benn. :) Egy darabig nem lesz kimászkálás, az tuti. :))))

Más.
Bevallom már fenntartással nézem, olvasom azokat az ellentmondást nem tűrő kerti tanácsokat (is), hogy a lágyszárú évelőket nem vágjuk vissza, csak tavasszal. Eleinte én is mentem az ilyen-olyan tanácsok után, vagy szereztem be az ajánlott növényeket és időnként tapasztaltam, hogy a dolgok nem úgy működnek. 
Minden kert más, más a talaj, más a fekvése, a szél- és csapadékviszonyok folyamatosan változnak, a hőmérséklet is, más egy délnyugat-magyarországi kert klímája és más itt a Mátrában is. 

A témát azért is  vetem fel, mert sokan vannak, akik olyan vakon követik mások tanácsait, hogy meg se állnak ránézni a növényre, vagy gondolkodni kicsit.
Nagyon sok ember úgy van, hogy ha valaki, akit ő validnak tart azt mondta, akkor az úgy is van és elmarad a gondolkodás, az odafigyelés és a saját tapasztalat kialakítása. Ez nemcsak kert témákban igaz, sajnos. 
Én jobban szeretem megnézni a növényt, megfigyelni az időjárást és annak függvényében, illetve a saját tapasztalataim alapján dönteni. 
Ezért általában inkább visszavágom a növényeket. 

Most pl. az Astereket vágom fokozatosan, illetve már elkezdtem visszavágni a magas varjúhájakat is. 
Az Astereknél azt tapasztaltam, hogy (egyébként is) nagyon hajlamosak a lisztharmatra. Ha rajta hagyom a növényen a szárakat és nedves az idő (mint pl. felénk most is), akkor ellepi a lisztharmat a növényt és akkor azt már nem tudom visszadarabolni se önmaga köré, mert beteg növényt nem rakok vissza a talajra. 

A magas varjúhájakra pedig jellemző, hogy már ilyenkor ott kandikálnak a jövő évi hajtások csúcsai. A varjúhájak pozsgás növények, a levelük és a száruk tele van vízzel, de ilyenkor már ők is lehullatják a leveleiket, rá a friss hajtásrügyekre és amikor nedves az idő, főleg ha fagy is van közben, ezek a nagy víztartalmú levelek szinte elfolyósodnak és rásimulnak a friss rügyekre, elzárva tőlük a fényt, a levegőt, simán kirohasztják maguk alatt a rügyeket. 
A szárak is ugyanígy folyósodnak ilyenkor, illetve azt is megfigyeltem, hogy ilyenkor könnyebb darabolni is, sőt a visszakomposztálódás is gyorsabb, mintha tavaszig állva hagyom a már elpusztult szárakat. A visszadarabolt virágaik is jó szolgálatot tesznek, betakarják a talajt és nem engedik fel a gyomokat.

Csináltam ilyen képeket, látszik, hogy ráfolyósodik a pusztuló levél a friss hajtásokra. Ez nem véd a fagytól sem, de ezeket a varjúhájakat nem is kell védeni, nem szoktak elfagyni. 
Természetesen leszedtem a bimbókról ezeket a leveleket. 

A harmadik a krizantém. Ezeket is mindig visszavágom, mert a nedvességtől a virágfejek teljesen lehúzzák a növényt a talajra és ahol laza a talaj, ott szinte gyökerestül kifordul a növény, pedig ilyenkor már jönnek a friss hajtások a gyökerénél. Ha nem nedves, akkor a nagyobb szelek forgatják ki, amikor beleakaszkodnak a hatalmasra nőtt, kiszáradt növénybe. 

Summa summárum, én mindenkit arra buzdítok, hogy nézze meg a növényét, hogyan viselkedik és aszerint döntse el, hogy visszavágja vagy nem vágja vissza. 
A visszavágás miatt nem kell a kertnek télen sem csupasznak lennie, erre valók az örökzöldek, hogy ellensúlyozzák a lágyszárú évelők, illetve a lomb hiányát. A tél az tél, ilyenkor törvényszerűen csupaszabb a kert, ezzel együtt lehet élni. 
Ha csak az ízlés szempontjából nézzük, ebben különbözőek vagyunk, de ne ez legyen az elsődleges szempont akkor sem, ha valakinek tetszik. A növény egészsége sokkal fontosabb, nem olcsó cuccok ezek, érdemes arra törekedni, hogy életben maradjanak és jövőre is virágozzanak. Elsősorban ezért nevelgetjük őket, nem a kiszáradt kóróikért. Az csak bónusz, ha valamelyik télen is szép. 
Nekem személy szerint nem is tetszik a sok ide-oda dűlöngélő, szél által összegubancolt, száraz kóró a kertben. Szokták mondani, hogy milyen szép rajtuk a hó... na de mikor van hó? Jobban szeretem a letisztult, a tavaszra, a kihajtásra készen álló kertet, főleg, hogy rengeteg kora tavaszi hagymásom is van, nem a kiszáradt kórók között szeretnék utánuk kutakodni tavasszal. 

Vannak viszont növények (de ezek cserjék és nem lágyszárú évelők), amiket én is csak tavasszal vágok vissza, ilyenek pl. a hortenziák. Tavasszal róluk lehet sok-sok dugványt készíteni. 
Én pl. itt északon a rózsákat sem szoktam soha visszametszeni ősszel, mert a rózsa - ha jön egy enyhébb időszak - rögtön elkezd kihajtani a metszés hatására és akkor a friss hajtásai visszafagyhatnak, amikor ismét fagyni kezd.  
Ugyanígy a kékszakállt és a barátcserjét is csak tavasszal metszem vissza, de a cserjék az egy külön történet.