Jönnek a nagyobb fagyok, -7-8 fokokat, de január elejétől -10 fokot is ígérnek felénk, egészen január közepéig, amíg ellát az előrejelzés és ki tudja utána is milyen hideg lesz, ezért ma délelőtt visszabugyolálom a növényeket, amikről leszedtem a takarást a meleg idő miatt. 
Már tegnap elkezdődött a változás, hatalmas szélviharra ébredtünk tegnap és egész nap tombolt az északi szél, nagyon hideg, kellemetlen idő volt. 
A kerítésen is elszakadt az egyik kötöző, ami a belátásgátlót (a zöldborzasztót) tartja, ezért azt is ki kell reparálnom. 
Van időm, letudtam az ajándékozást és a látogatásokat még karácsony előtt, csak apuékhoz fogok átmenni egy rövid időre, különben olyan 'haggyanakbékén' módon töltöm az ünnepet. Egész életemben folyton úton kellett lenni karácsonykor, de már nem csinálom. Amúgy is nagyon remete vagyok. Apu szokta mondani: "Hogyha a világon mindenki kipusztulna, Te akkor is nagyon jól ellennél." - és teljesen igaza van. :D :D 
Nagyon kevés ember maradt/tartottam meg csak a baráti körömben is. Amikor elkezdtem úgy rendesen meghúzni a határaimat és nem udvariaskodtam többé, akkor nagyon sokan maguktól is lepattantak (főleg a panaszládák), a többit pedig én pattintottam le. 

Fantasztikus ám, hogy most is vannak a kertben - nemcsak zöld - hanem virágzó növények is, pedig december vége felé járunk, bár most majd a fagyok bevégzik őket. 
Virágzik a hunyorom, ezt nyáron, augusztus vége felé vettem és ki is ültettem, úgy tűnik jól fogja érezni magát ezen a helyen. 

Ezek az árvácskák mindent kibírnak. Önvetők és gyakorlatilag egész évben van rajtuk virág, még a legapróbbakon is, a nyári kánikulában is, a szárazságban is és most is. 

Fodorka, nem is gondoltam volna, hogy télire se húzódik vissza, bár még nem volt hideg. Nagyobb fagyban majd megnézem mit fog csinálni. 

A mahónia örökzöld cserje, tele van sötétkék bogyókkal, már nagyon nagyra nőtt, úgy örülök neki, hogy ennyire jól érzi magát itt a kút mellett. Alatta sárga árvacsalán kúszik-mászik és csupa zöld a levele most is. Illetve a kép jobb oldalán látszik egy kicsi a gyömbérből is (nem az ehető, hanem a virág), teljes zöld lombozata van az összesnek. 

Nyílik a kikeleti bangita, ez a bimbó úgy tűnik védettebb helyen van. Tele  van az egész cserje bimbókkal, nem bánom, ha kicsit hidegebb lesz, hogy ne most "süsse el" a virágzását. Kora tavasszal várnám, olyan illata van, hogy az valami fantasztikus és szeretném, ha ez a tél végéhez tartozna továbbra is. Remélem nem fagynak el teljesen a bimbói...

A téli bangitát a múltkor már mutattam, tele bimbóval az is, lassan kinyílik, akkor majd hozom megint. 

A veresgyűrű som vesszői egyre pirosabbak és tele van bimbókkal is. Nem szokott, de most szokatlanul enyhe volt az idő...eddig. 

Mielőtt valaki elborulna a cseppkő miatt, nem törtem le sehonnan, hanem találtuk az egyik régebbi lakásom villanyóraszekrényében, ott porosodott, amikor oda költöztünk. Bevittük és azóta hurcolászom magammal, amikor költözöm és most itt van.  
Ez a nagy vadnövény nem tudom biztosra, hogy mi, ide költözött magától és meghagytam mert nagyon jól néz ki és kíváncsi vagyok a virágjára is, bár magot érlelni majd nem hagyom, mert több azért nem kéne belőle. Nagyon szúrós és majd pár levelétől tavasszal meg is fogom fosztani, mert mellette (balra) elnyomja a páfrányt. 

Elvileg gyapjas aszat (Cirsium eriophorum) és nem is túl gyakori, ezért örülök, hogy megtelepedett nálam. Magasra növő, lila virágja lesz majd augusztus-szeptember környékén. Kétéves növény, tehát jövőre, a virágzás után el fog pusztulni, de majd kiderül. Majd mutatom, amikor virágozni fog. 
Egyébként tök jó helyet választott magának, ide a kövek közé gondolkodtam is, hogy mit kéne tenni, de ő megoldotta a dilemmámat. 

A múltkor emlegettem, hogy milyen szépen ráfolyt a kövekre a molyhos madárhúr. Szeretem ezt a növényt, télen ezek a nagy, ezüstös párnák nagyon feldobják az egyébként üres kertet. 

Boldog, békés karácsonyt kívánok mindenkinek!

Nem szeretem benn a lakásban az olajban sütést, mert olyan nagy szag van tőle, nem lehet kiszellőztetni se. Utána mindig forralom az ecetes vagy citromos vizet, meg füstölőt gyújtok, de akkor is büdös van tőle, még egy nyamvadt rántottától is. 
Szóval már nem sütök benn, vagy nem olajban sütök, hanem a sütőben hőlégkeveréssel, de most klasszikus rántotthúsra vágytam. 

Így hát kivonultam a bepanírozott húsokkal. Leszedtem az asztalról a téli takarót, kivittem a villanyrezsót, kihúztam a hosszabbítót is. 
Olajat, edényt és kisütöttem a húsokat. Nagyon fincsik lettek! 
Karácsonyra terveztem, de már nem bírtam magammal, olyan ritkán eszem rántotthúst és most annyira kívántam már. Ilyenkor kell enni, mert aztán később ki tudja, lehet, hogy már nem is esne olyan jól. 

Kéne az a fedett kinti konyha.
Illetve azt hiszem, hogy addig is, amíg nem lesz meg a kinti fedett részem, venni fogok egy kis kemping gázrezsót, olyat, ami flakonos gázzal működik, mert az könnyű, lehet vinni ide-oda. 
A villanyrezsóval az a bajom, hogyha elkezd esni, akkor bajban vagyok. Most is szemelt közben egy kicsit az eső és akkor szaladtam, hogy betakarjam ahol össze van dugva a hosszabbítóval és ha elered az eső, hiába húzom ki, a rezsó nagy és forró, nem tudok vele csak úgy beszaladni és akkor elázik. 
Lassan is hűl ki miután sütöttem rajta, nem tudom rögtön se eltenni, se letakarni... bajos, na! Indukciós főzőlapot is azért nem akarok, mert ahhoz is hosszabbító kell, külön edény is hozzá, mert nem minden használható rajta... egy csepergésben törhetne amiatt is a frász.
A legjobb viszont a fedett, kinti konyha lesz, mert akkor nincs ez a sok macera a kipakolással és elpakolással.  

Előtte meg kell nézetnem, hogy lehet kivinni a vizet, vagy bevizsgáltatni a kút vizét, bár ha jó, akkor a kutat is ki kéne tisztíttatni. Eddig csak öntözésre használtam, illetve a cicák nagyon szeretik a vizét, nyáron mindig a jéghideg, friss kútvíz van nekik kitéve és ha választhatnak, akkor azt isszák. 
Szerintem egyébként jó víz lehet, szép, kristálytiszta és nagyon mélyről jön, de azért nem kóstolom meg.