Nem írok sok kommentet hozzá. A lényeg, hogy lassan, de biztosan gyűlik megint a kertben a krizantémok sokasága. Remélem, hogy jövőre viszontlátom majd az újakat is. 

Ezek már átteleltek egyszer.  

A lilák is évek óta megvannak. 

Ezek újak: 

Ez még a 2024-es nagy pusztulás előtti. Iszonyat lassan fejlődik, tavaly 5 centis volt egész évben és nem hozott virágot sem, az idén ekkorára nőtt és végre virágzik. 

Ez is áttelelt már egyszer. 

Ezek a sárgák évek óta megvannak. 

Kicsit távolabbról. 

 Sajnos a 2024-es veszteségből nem tudtam eddig mindent pótolni. Volt egy fajta téglaszínű, amit azóta se láttam sehol, de mályvaszínű, nagyon magas termetű is, amit szintén nem találok. Hát... majd hátha előjönnek egyszer valamikor. 

 Ez a 2025. ősze csodálatosra sikeredett, rég nem volt ilyen szép, meleg, színes őszünk. A kertben is fantasztikus színkavalkád van, vannak persze amik hozzák az elvártat, mert a lombszínük miatt választottam őket, de vannak igazi meglepetések is. 
A bordó levelű cserszömörce egészen narancsossá változott, ez a növény tavasztól őszig nagyon szép, érdemes betenni a kertbe. 

Szintén az őszi lombszíne miatt hoztam a szárnyas kecskerágót is, ez igazán önmagáért beszél. :) 

Napsütésben. 

Az árnyas kertben a sisakvirág kékje csak úgy világít. Sehogy nem tudtam úgy lefotózni, hogy éles legyen a kép mind a 3 virágról. Az idén jóval kevesebb virágja van, mint tavaly volt, a másik nagy telep ki se fog nyílni, későn jött az eső rájuk, már nem volt idejük kifejleszteni a bimbókat. Ez itt azért tud virágozni, mert a mellette lévő örökzöldeket öntöztem. 

A terasz melletti cserjés rész.

Japán gyöngyvessző, szép az őszi színe is, bár neki meg az a szokása, hogy tavasszal hozza az igazán lángoló őszi színeket, de a bordó levelű hólyagvessző mellett így is jól mutat. 

Ez a bugás hortenzia egy igazi meglepetés ezekkel a narancsos színekkel, ebből biztos fogok tavasszal szaporítani legalább egyet. Nem tudok majd nagyot metszeni rajta, mert nem nőtt, ezen a nyáron csak életben tartás volt

A másik meglepetés a labdarózsa színe, egészen különleges elszíneződéseket hoznak a levelei. Nem tudom, hogy majd mindig ilyen lesz-e vagy szüksége van ezekre a meleg őszi napokra, mindenesetre most nagyon szép. 

Közelebbről. 

A kis cserszömörcém, amit dugványról nevelek. Ilyet még lehet, hogy hozok, mert az autópálya mellett szoktam nézni, egész ligetek vannak és olyan színekben pompáznak, hogy leírni se lehet. Tényleg szemkápráztató növény. 

A tölgylevelű hortenzia az őszi napfényben. 

A jezsámenek is szépek, lassan leengedik a leveleiket ezek is. 

A lehullott lombok felfedték az ágak között, hogy új lakók is költöztek be a kertbe, két fészek is van egy nagyobb és egy kisebb. A kicsi bal oldalon középtájt. Nagyon örülök nekik, megteszi a hatását, hogy nem használok vegyszereket. 

Találtam egy nagy fadongót is a fűben, nagyon be volt már lassulva szegénykém, belecsimpaszkodtattam egy száraz ágba és átraktam a napra egy körömvirágra, de lemászott róla. Nem tudom hol telelnek, de nálam sok hely van nekik, majd megtalálja a magáét. Sokan vannak nálam, nagyon szeretem őket. Kora nyáron a lila akácon vannak rengetegen, az nagy kedvencük, de nagyon imádják a muskotályzsályát is. Nagy, békés, kék lovak! :) 

És az én gyönyörű Böbéckém, imád itt feküdni és napozni a komposztáló doboz tetején. Most a fotóckodás kedvéért felült egy igazi macskapózba. :D 

Még mindig a hétvégénél tartok, rengeteg dolgot megcsináltam, de ki is pukkadt a lufim, jól elfáradtam megint. 
Nincs is már olyan sok nagyobb dolog erre az őszre. Jó volt még kinn lenni a csodás novemberi ajándék melegben, de most már tényleg jó lesz pihenni is. 
Aztán ha jó idő lesz, akkor lehet, hogy villázgatok még itt-ott, de már tényleg jó lesz befejezni ezt a szezont és még azt se mondhatom, hogy ne lennék elégedett, mert az vagyok, még a szörnyű nyár ellenére is.  

A két grácia, Böbe és Elza nem jöttek be vasárnap este megint. Nem volt hideg, 11 fok volt reggelre, mégis elég volt nekik ahhoz, hogy másnap egész nap és még éjjel se mentek ki. Kedden reggel úgy kellett kilökni őket, főleg a Böbét, hogy legalább WC-s ügyeit intézze el, de aztán nagyon hamar bejöttek megint a melegbe. :)))

A kertben vasárnap kitakartam még egy részt a geotextil alól és nekiláttam a csodaásóvillával felvillázni. Elég sokat trappoltam rajta amióta le volt takarva, de ahhoz képest egész könnyű volt villázni, voltak egészen meglepően porhanyós részek is benne. 

Aztán a vasvillával vettem ki az ólból a behalmozott szénából, amit tavaly hordtam oda a cicáknak és betakartam vele az egész frissen felvillázott részt. 

Még a jujubák mellől felvettem az agroszövetet és leraktam az ágyás mellé, hogy ott is gyomtalanítson ki. 
Gondolkodtam már sokat, hogy mi legyen azzal a lejtővel, ami a jujubák alatt van, de egyelőre az lesz a tökös rész (csak rendeletben be ne tiltsa a fránya tököket a polgármester :P).
Ott nőhetnek a tökök, cukkinik stb. aztán amikor a jujubák nagyra nőnek, akkor meglátom, hogy mit bír el az a rész úgy, hogy a fákhoz is odaférjek leszedni a gyümölcsöt. 
A jobb oldalon a szárnyas kecskerágó, mögötte a bordó levelű hólyagvessző, amögött pedig a bordó levelű cserszömörce lángol, elképesztő színek vannak az idén. 

Leraktam a szombaton hozott köveket is, ne maradjon már félbe ez az ágyásszegélyezős dolog, de végül úgy döntöttem, hogy nem a lépcső felé hozom, hanem elkanyarodtam kicsit, így arrafelé is lesz egy ösvény, oda kell majd még pár kő és akkor bezáródik ott egy negyed körcikk alakú ágyás. 
A lépcső mellett pedig kövirózsák lesznek, már van ott egy kis sziklakerti évelő szegfű is, de majd meg fog nőni és elterpeszkedik a lépcső felé a téli bangita, ami a képen balra van lenn. Elég nehezen látszik a sok fű között, de azért kivehető. 

Kicsit közelebbről, a bangita nélkül. 

Ez pedig távolabbról. Nyáron szebb lesz, amikor a fák majd kihajtják a lombjukat, főleg majd a jujubákkal. És ha olyan tempóban nőnek majd a fák, ahogy az idén, akkor jövőre már teljesen más képet fog adni az egész terület és nyáron az évelő virágok is mind kinn vannak, most az összes vissza van már vágva.
Az egyik jujuba gyakorlatilag megduplázódott,  a szecsuáni borsfa is és az őszibarack, ami magról kelt az idén tavasszal, most kb. 60 centis. Ha ilyen ütemben nő, jövőre abból is egy szép kis fácska alakul, na és ott van még lenn a datolyaszilva is az egyik. 

Szóval én már látom magam előtt, hogy kb. mivé fog alakulni. 

 Tulajdonképpen már most is lehet ilyen volt, ilyen lett képeket nézegetni. 
2022. januárjában még a feljebb fekvő részeken se volt semmi. 

2023. februárjában se nyúltam még hozzá ehhez a részhez. 

Ha csak a felnövekvő cserjéket nézzük, akkor is hihetetlen, hogy 2 és fél év alatt mi lett itt. Egyébként ezen a képen látszik talán a legjobban a talaj lejtése.