Ez most költséges ősz lesz a kert szempontjából (meg minden szempontból az, de az egy másik történet), mert meg akarom venni az összes tervezett, nagyobb betelepítendő növényt. Nőniük kell, mert még látni szeretném őket felnőni. 
Ha az ember kertészkedik, óhatatlanul gondolnia kell az évekkel, mert a kert nem olyan, mint a kaja vagy a süti, amit beteszek főni/sülni és pár óra alatt készen is van, láthatom a végeredményt.
A kertnek hosszú időre van szüksége és sok arca van, amíg a növények felnőnek. Nem mindennek persze, ezért hoztam olyan sok évelő virágot is, amikor kezdtem, mert azok hamarabb mutatják magukat. Közben a "csontváz", a fák és a bokrok lassabban fejlődhetnek, mégsem üres a kert. 

Azon gondolkodtam, hogy milyen fák legyenek az újak. Azt eldöntöttem, hogy nem díszfákat szeretnék az új részre, hanem gyümölcsöt. 
A nashi körte nagyjából már eldöntött és találtam málnafát (Cudrania tricuspidata) is. Az az egy bajom van velük, hogy az összeset párban kell ültetni, mert nem önporzók, ezért a málnafán még gondolkodom. Amiatt is gondolkodom rajta, mert csak 20-40 centisek és most nagyon sok ilyen picur növényem van már, ez egyben mind öntözést is jelent. 
Úgy döntöttem, hogy megvárom, hogy megérkezzenek végre a csemeték a kertészetbe és amikor megyek szétnézni (illetve a körtékért), akkor meglátom mit hozzak még. 
A diófával (mármint a juglonnal) állítólag a körtéken (Pyrus) kívül még életképes a szilva is (Prunus) és a kései meggy, vagy az őszibarack. 
Őszibarackot már nem akarok, van egy nagy fa és a fehér őszibarack is növekszik, ellenben nincs meggyfám sem. Na, majd meglátom. 

Pénteken hoztam pár növényt az új játszóteremre a kertészetből, pontosabban oda csak kettőt, a kecskerágót és a terülő borókát.  
Az új részre a fákon kívül semmit nem kell vennem (úgyis fogok), a meglévő növényeimet fogom szaporítani, amik már bizonyították, hogy bírják a szárazságot. 

Az új törpe Astert beültettem egy helyre, amit a múltkor kicsit megturkáltam, amikor a virághagymákat ültettem ki, de végül nem tettem oda egyiket sem. A törpe Aster pedig pontosan illik oda.
Mellette a léggömbvirág szárait már visszavágtam,  mögötte pedig egy sötétpiros sásliliom lakik, mire az Aster kivirágzik, ezek már bevégezték a dolgukat, mégse maradt a hely üresen. 
Sok ilyen hézagom van a kertben, lassan most már azokat is be fogom ültetgetni. 

Itt ezen a részen, a jobb oldalon lévő magas Aster mellett be van ültetve egy galagonya is, baromi lassan növekszik, van vagy 30 centi és gondolkodtam, hogy megtartsam-e, de voltam a minap egy kicsit autózni és olyan galagonyás ligetet láttam, a galagonyák tele gyümölccsel, hogy azt mondtam, a galagonya marad. Bár nem tudom mikor lesz ekkora, az idén kb. 10 centit nőtt... az igaz, hogy nem kapott öntözést ezen a hülye nyáron. 

 A kertészetbe lépve ez a tábla fogadott, imádom! :) Legközelebb viszek a zsebemben egy kis száraz macskakaját. :) 

Gyorsan kiültettem a terülő borókát is (Juniperus media 'Pfitzeriana Compacta'), körbevettem a talajra terített papírdobozzal, hogy legalább a közvetlen környezetében ne nőjön a fű. 

Kiástam a Sárgatarka japán kecskerágó (Euonymus japonicus Aerovariegatus) helyét is (már van egy ilyenem a kertben), de nem ültettem be, arra gondolván, hogy nagyon kicsi és amikor lehullanak a diólevelek, akkor nem fogom tudni őket összeszedni tőle. 
Letakartam a helyét dobozzal, belekevertem a trágyát is a talajba... aztán amikor bejöttem, akkor gondolkodtam el, hogy jövőre is kicsi lesz még, és akkor is hullani fognak a levelek. 
Illetve tavaly is hullottak, akkor még ott volt a (fél) nagy diófa is, arról is lehullott a levél és most nyoma sincs a talajon dióleveleknek. Szóval ők diófa közelében fognak élni, vagy megszoknak, vagy kipusztulnak. A juglon úgyis a gyökereknél van főleg. Nem csinálok magamnak további plusz melót azzal is, hogy még a leveleket is összeszedem. Így aztán végül a kecskerágót is kiültettem. 

Ha minden kötél szakad, veszek egy lombfúvót... most legalább látom értelmét és a hasznát. Azelőtt nem tudtam felfogni, hogy ezt az eszközt egyáltalán miért találták ki. :)))

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy majd mi marad meg a diófa alatt. 

Ez a legkorábban nyíló Asterem, de nagyon sokáig bírja. Hetekkel a többi előtt virágzik ki és rengeteg virágot hoz. Ez, ami a képen van már szaporulat abból, ami a következő képeken van (az kívül van a kerítésen a ház előtt). 
Az az érdekes benne, hogy a zömét behoztam a kertbe, tavaly csak egy szál volt az eredeti növényen és ennyit szaporodott az idén. 
Még tovább fogom szaporítani, mert nagyon tetszik nekem. 

Ezt az Astert a kert felső részéből hoztam le ide az "alvégre'. Kicsit viharverten néz ki, mert teljesen benőtte a fű, alig tudtam felemelni az elfekvő szárakat, aztán még kettőt a kaszával is sikerült kivágnom, de majd megerősödik és elterjed. Nagyon szép a színe, ráadásul ezt nem ültettem, hanem csak úgy lett, valamelyik kettőből kereszteződhetett a fentiek közül. 
Viszont nagyon terjedős, ezért kapott itt lenn helyet, majd segít legyőzni a füvet, de én is segítek neki neki azzal, hogy megint letakartam a tövénél vastagon keménypírral. 
Viszont tavasszal (úgy emlékszem), hogy többfelé ültettem szét, de csak ezt az egyet találtam életben. 

Ebből a színűből is két nagy bokorral van.

Rózsaszínűek, ebből is kettő bokor van már. Tavasszal vettem ki ezt a nagy bokorból és ilyen szépre nőtt meg. 

Ebből szaporítottam az előbbit, tavasszal még tovább fogom osztani. 

Az egyik fehér bokor is kinyílik lassan. 

Azt mondják, hogy az ezermérföldes utazás is egyetlen lépéssel kezdődik. 
Én most tettem meg az első lépést a kert hátsó részén (ahonnan tavaly ősszel a veszélyes, illetve beteg fákat kivágattam) és nagyon úgy néz ki - mivel hatalmas a terület - ezermérföldes lesz az utazásom is rajta. Azt hiszem ezt is négyzetméterenként kell majd elhódítanom, ahogy a többi résszel is tettem. 
De csak el kell kezdeni és csinálni, mert ugye... nem lehet rántottát csinálni, ha nem törjük fel a tojásokat. :))

Erről a területről van szó. 

A múltkor már írtam, hogy ez a rész lesz ennek az új területnek a kapuja. Balra a felnövekvő datolyaszilvafa, balra lenn a verem előtti kővel kirakott rész csücske látszik, ahová beültettem a fagyalt, ami szintén ennek a bejárati résznek az eleme lesz, de van már a verem előtt is sok minden. Jobbra pedig több cserje is van, majd a közelebbi képnél írom le. 
Na és ott van az öreg, hajlott hátú almafám is, amit nem vágattam ki, mert kétévente roskadásig van nagyon finom almával. Csúnyácska, de én szeretem őt. 

Kicsit beljebb léptem, így jobban látszik a mérete (ez csak a negyede lehet), mert pl. az előző képen, kb. a közepén lévő naspolyafa most mögöttem van. 

Ez a rész a bal oldalon van, enyhén szólva susnyás. Van itt minden, mint a búcsúban, a nagy felkopaszodott tuja, jobbra egy jezsámen bokor, balra egy rakás hóbogyó, mögöttük pedig aranycserje és birsalma, a tujára felmászott rendes szőlő és vadszőlő, a talajon borostyán kúszik... az egész túloldalán a veteményes van. És ezen a képen nem látszik, de a következőn igen, még van egy nagy halom odadobált növény is, aminek az alján már bizonyára csodás komposzt lehet, csak ki kéne bányászni onnan. 
Eredetileg ide terveztem a komposztot, de csak gyűlt és gyűlt, végül lett belőle egy nagy halom száraz cucc, de még aprítani való ágak is várakoznak itt a hóbogyó sövény jótékony takarásában. 

Azt gondolom most, hogy ennek az egésznek mennie kell innen még az idén és amikor tavasszal kihajtanak a cserjék, akkor le fogom gyomirtózni, mert se hóbogyóból nem kell ennyi, illetve a jezsámenből is van 3 nagy bokor másutt és sajnos nagyon tarackol, ide már végképp nem akarok belőle.  

A karón a piros bigyó, az a napelemes szarvasriasztóm, mert anno itt jött be a szarvas a szomszéd felől. 

Ez a kis datolyaszilvám közelről, amit tavasszal ültettem. Rojo Brillante. 
Kicsit a leveleit már megfogta a fagy a múltkor. 

Ez pedig az a felnövekvő cserjés rész, ami az egésznek a kapuja (jobb oldalról). Balra fenn a kínai álbirs növekszik, abból majd egy nagy fa lesz és azt várom, hogy a datolyaszilva és ennek a lombkoronája majd összeborul és az alatt lehet bemenni erre a kertrészre. Nem is adok még neki nevet, majd kialakul menetközben.
Balra lenn a papíroknál, a Ráncoslevelű örökzöld bangita növekszik, mellette egy terülő boróka van, afölött pedig (épphogy látszik a sok zöld között) a tüskétlen szederbokor, jobbra lenn pedig egy kicsi mirtuszlonc. Az összeset az idén ültettem, beleértve a datolyaszilvát is (a szedret nem). 
Jó ronda most ez a rész, de a sok papír és széna azért van, hogy gyomtalanítson, ahogy a fekete geotextil is. 

Na, ez az új játszóterem a kertben, mellette persze megvan az összes többi is, unatkozni nem fogok, az már biztos. 
Végül is, innen szép győzni! :)))

Már rajzolgattam egy csomót, először is lerajzoltam, hogy mi az ami van, ami adott és nem fog változni, mint pl. adott a nagy diófa, a naspolya, az almafa, a szeder és az idén beültetett fák és cserjék. 
Nem szeretném kivenni azt a rövid hóbogyó sövényt sem, ami a veteményestől elválasztja ezt a részt, mert ez így egy külön "szoba" lesz a kertben.
Marad az állattemető is, itt nyugszik (érkezési sorrendben) Matyikám, a kiskutyám, akit 2004-ben altattunk el. Talpas, apu egyik kutyusa, aki 2019-ben pusztult el, már nagyon öreg volt és Herkulót is itt temettem el.  

Egyelőre csak kőrakások, amiket majd rendezni fogok és táblát is kapnak, de itt tettem meg az első lépést is a rendezés felé. Matyi és Herkuló sírja mellé/fölé ültettem kúszó, aranytarka kecskerágót, ami majd szépen ellepi ezt a területet. 
Herkuló sírja alá beültettem egy velencei kutyatejet, Matyikámhoz két bársonyos kakukkszegfűt, Talpi és Matykó közé pedig vittem át pár tő íriszt. 
Egyelőre ez a rész többnyire napos. 
Borzasztóan néz ki, de majd fokozatosan összegereblyézek onnan, ezek a növények azért kerültek bele, hogy elkezdjenek növekedni és terjedni. A többit majd fokozatosan. 

Hosszabb távon majd árnyékossá fog válni ez a rész, mert fákat terveztem ide, de még évekbe telik, amíg azok megnőnek.  
4 fának van hely, de még eldöntöm, hogy 3 vagy 4 darab kerüljön-e bele, mert egynek teljesen a diófa alatt kellene élnie. Lehet, hogy egy fa formájúra nevelhető cserje is elég lesz. 
Most egyfolytában arról olvasok, hogy milyen növények élnek meg a diófa alatt és sajnos nagyon sok a fals információ. Ez egy nagy kísérlet is lesz egyben, gondolom lesznek veszteségek is, amiről majd kiderül, hogy mégsem él meg ezen a helyen, de ezzel számolnom kell. 

A helyzet az, hogy ez a rész száraz. Diófa nélkül is száraz, mert lejtős és könnyen lefolyik a víz róla, a diófa pedig felissza a vizet, tehát nagyon száraz. Viszont a fákat mindenképpen fel kell, hogy neveljem ott, mert az árnyék tartja a nedvességet, ezért még most ősszel be fogom tenni a fákat és utána tervezem meg (nagyjából már megvan) az ösvényeket is. 

A fákon kívül szinte minden olyan növényem megvan, amit ide be tudok majd ültetni, egy-két cserjét akarok venni ide, de nem vészes, amit rá kell költeni. Örökzöldeket akarok, hogy télen ne legyen olyan nagyon csupasz. 

Most már borzasztó türelmetlen vagyok, hogy legyenek benn a fák, de azokra még várni kell október végéig, akkor érkeznek a gyümölcsfák a kertészetbe. 
Az biztos, hogy a dió alatt a meggyfa megél, mert egy beteg és  csesznye meggyfát is kivágattam onnan, de nem a dió (a juglon) miatt volt beteg, hanem mert elvitte a felét a másik nagy diófa, amikor a vihar kitörte és persze az a nagy dió (amit kivágtunk) nagyon elárnyékolta szerencsétlent. 
Ez a diófa, ami megmaradt, nem vet olyan nagy árnyékot, mert a kert legészaknyugatibb csücskében van, tulajdonképpen a nyári lemenő nap miatt vet már csak árnyékot erre a részre, ami nem számottevő. 
Van még 2 hatalmas diófa, de mindkettő az északi kerítésnél, tehát a kertre árnyékot gyakorlatilag nem vetnek. Amiket alá fogok ültetni az fényt fog kapni, "csak" a juglont és a szárazságot kell tűrniük. 

Jajj, hát bizsereg a tenyerem, hogy nekiláthassak már!