Végül úgy döntöttem, hogy össze fogom szedni a dióleveleket, de nem küldöm el őket sehová. Nem szeretem a zöldanyagot kiengedni a kertből. 
Van két komposztálóládám is amikbe fér, egy-két év és lesz belőle jó komposztom, annyi idő alatt a juglon is elbomlik. 
Egyébként tavalyelőtt beültettem (pontosabban átültettem, mert kinőtte a helyét) egy Lonicera Purpusii bokrot lenn az egyik diófa alá és köszöni jól van, növekszik is. Szóval figyelem, hogy a dió mítosz megdől-e. Jövőre kiderül, hogy mi marad meg a sok növény közül, amiket beültettem alá.  

Rengeteg ilyen mítosz él egyébként, pl. nagyon gyakran olvasom, hogy szajkózzák az emberek, hogy a "tuják alatt nem él meg semmi".
Olyankor be szoktam csatolni nekik az Árnyas kertemről valamelyik képet, hogy nálam ez van a tuják alatt. Remélem majd a "dió alatt nem él meg semmi" mítosz is így fog megdőlni. 

Kicsit össze vannak zavarodva a növények egyébként, gondolom ez is az aszálynak köszönhető. Minden takaréklángon működött a nyáron és az eső után szerintem azt hitték, hogy megérkezett a szezonjuk és szépen kivirágoztak. 
Nyílik a  hunyor is, virágot hozott a primula is, az aranyfán (Forsythia) az egyszem virágot mutattam, de még a gyöngyvesszőn is volt pár virág. 
Azt mondják, ha ősszel megjelennek a tavaszi virágok, akkor szép, hosszú őszre számíthatunk és az idén így is van. Ilyen színkavalkádot mint amit az idén kaptunk, régen láttam, bár annyit azért sikerült odarondítania, hogy a púpliliomom elfagyott éppen akkor, amikor tele volt már bimbóval. (Ennyit a "nincs már ősz és tavasz sem" mítoszokról, amit szintén olyan szívesen mondogatnak az emberek.) 
Jövőre majd figyelnem kell rá, hogy betakarjam, ha ilyen várható... ez nem volt meg nekem, hogy ilyen fagyérzékeny. 
Illetve most a hétvégi esők (de jó, hogy még nem akkor kéredzkedett le a cserepem), már kivégezték a szép színeket, lehullottak a falevelek is és szétdőltek a krizantémok, de most nem bánom, az eső sokkal fontosabb volt. 

Kövezzetek meg, de én már vártam ezt a szürke, ködös, egyhangú időt. Már az egész testem-lelkem a visszahúzódást kívánta, a bekuckózást, de olyan tavaszias idő volt az utóbbi napokban, hogy nem volt meg hozzá a hangulat. Már kinn se volt kedvem lenni, de benn sem. 
Valamiért amúgy is szeretem az ilyen időt, biztos valahol tudat alatt kapcsolódik hozzá valami jó élményem. Még jobban szeretem, ha még ennél is hűvösebb van és aztán a köd áthajlik zúzmarába és akkor az egyhangú szürkeségből ezüstté változik a táj. Olyankor olyan, mintha egy mesében lennék. Ilyenkor olyan jó benn a melegben, fényeket gyújtani, de kinn sétálni is. 

Meglett a cserepem, ami lecsúszott a tetőről, nem is tört el, tényleg azt láttam a csatornába csúszva (így az is biztos, hogy annak a dübörgését hallottam), így simán vissza tudta tenni a mester a helyére. A drót érett el, ami fogta, azért tudott leesni. Ez egy vágott cserép volt, a kúpcserepek mellett, a tető élénél, ezért kellett hozzá a drót.
Azt mondja, hogy nem olyan rossz a tetőm, mint ahogy gondolom, ez nagyon megnyugtatott, így nem leszek totál frászban a téli és a tavaszi szélviharok idején, de a tetőt akkor is rendben akarom tudni, szóval neki kell ennek látni hamarosan. 

Kiültettem a két hatalmas krizantémot amiket kaptam, nagyon remélem, hogy megmaradnak. Olyan sokat kaptam már, de sokat el is veszítettem. 
Már előre elkészítettem nekik a helyet. 
Jó vízlefolyású, inkább száraz helyre ültettem be ezeket is, remélem sikerül nekik még begyökeresedni. Ilyenkor már az a nehéz, hogy hűvösebb az idő, hiszen november van, de a tavalyiak közül is megmaradt az egyik, az ami a szárazabb helyen volt.

Ez a rozsdaszínű jól mutat a tölgylevelű hortenzia mellett. Idővel majd megnő a hortenzia, de addigra remélem már tudok belőle szaporítani is máshová, persze ehhez az kell, hogy megmaradjon.  

A másikat a tavaly ugyanilyenkor kiültetett (azt is kaptam) lila mellé tettem, együtt jól mutat a színük is és két szép bokrom lesz jövőre, ha ez a fehér is túléli. 

Gondolkodtam a jövő évi ültetéseken is... lehet, hogy a K-betűseket elengedem, kivétel a karalábé. Egyszerűen nem teremnek meg valamiért, vagy nem tudok valamit, vagy fóliasátor kellene hozzájuk. 
Persze most nincs kedvem a kerthez... ezért könnyen mondom, de amikor már majd megbolondulok, hogy kimehessek és elkezdhessem a szezont, akkor szerintem úgyis vetek majd magot (mert meddig tart az) és ha palánta van, akkor ültetés is van. :))))
Na, meg van bennem olyan motoszka, hogy nehogy ne tudjak már egy kva karfiolt vagy káposztát megnöveszteni. Tényleg bosszantó és legtöbbször kihívásnak tekintem (csak már sokszor elveszettem a saját K-betűs kihívásomat), illetve most tényleg fáradt vagyok már és kicsit elegem is van az idei szezonból, de magamat ismerve... mire eljön a tavasz már tarackot is ültetnék, csak mehessek végre kifelé. :)))

Nagyon érdekes helyzet van a krizantémoknál. Ezt a cserepet tavaly vettem, 5 féle volt egybeültetve a cserépbe, akkor is mutattam már. Direkt azért vettem meg, mert egy áron ötöt kaptam. 

Ki is ültettem őket a kertbe, akkor elnyíltak, vissza is vágtam, így tavaly ősszel csak az egyik virágzott közülük, a sárga, de nagyon későn és csak pár virág volt rajta. 

Az idén az összes tő kihajtott, szépen vissza is metszettem őket, de csak egyszer. Jövőre majd többször is vissza fogom őket vágni, hogy bokrosabbak és alacsonyabbak legyenek.
Amikor túl hosszúra nőttek, akkor fel is karóztam őket. Majd 1 méter magasra nőttek és a legérdekesebb a színük., Ugyanis köszönőviszonyban sincsenek ezekkel a színekkel, mint amilyenek ezek voltak. 
Nem tudom, hogy a talaj számít-e ennyit nekik, vagy mi van, de fehér pl. egyáltalán nem lett és halványlila sem, ellenben van kétféle sárga, egy narancs (az legalább stimmel), egy pirosas-lilás és egy szép barackvirág színű... nem tudom, hogy lettek ilyenné, de nem tapasztaltam még ilyet krizantémnál. 
Visszanéztem, hogy esetleg nem vettem-e még másik ilyet, de nem. Biztos, hogy ezek lettek kiültetve, emlékszem is rájuk, már csak azért is, mert elég sokat veszkődtem azon a helyen, ahová kiültettem őket, mert előbb ki kellett szednem onnan a túlzottan elszaporodott rózsaszín ligetszépét. 

Ez a bordó is tavalyi ültetés és szerencsére megmaradt. 

Ezeket már mutattam, de a 6-8 centis virágfejekkel, a szirmok fehéres fonákjával és a formájukkal is, minden évben újra és újra rájuk csodálkozom, annyira szépek.