Pár napja reggel a ZenCica is rájött, hogy a kaja odalenn terem. :))) Akármennyire is alfában vagy thétában leledzik a cica, azt azért nem tudta nem észrevenni, hogy a többiek egyszerre rohannak lefelé, hanyatt-homlok a tetőről, ezért végül a maga zen módján ő is lejött. Szépen, lassan, komótosan, de lejött. 
Herkules egy kicsit odébb evett, de majd közelítünk. Végül is ez most miattam volt, mert a "vadak" tőlem nem mertek volna odajönni a kajához (bár a Nyenyere már nem vad, alig tudok tőle lépni a kertben), Herkules meg kéri a rendes reggeli imádást, simizést és úgy egyáltalán. :) 
Édes kis Kandúrka, sose hittem volna, hogy el fog jönni az a pillanat, amikor a lábamhoz dörgölőzik és az udvaron is simogathatom őt. Teljesen felszabadult a cica. :)
Valamelyik nap a napsütésben a fűben hentergett és a hasát simiztette. Ezt a cicák nem nagyon szokták megengedni, még Böbe is csak tessék-lássék, de Herkules imádja, bár ő minden érintést imád. Nem akarom elhinni, hogy ehhez majdnem 5 év kellett és hogy pár hónapja még ugyanúgy elszaladt az udvaron, mint a vadak. Olyan, mint aki egész életében arra várt, hogy végre szeresse valaki. :) 
Herkuló még most is turmixolt kaját eszik, de legalább eszik és azt hiszem az antibiotikumok a kis belében is rendbe tettek valamit, mert normálisan eszik végre. Már nem olyan, mint egy végtelen bél, amibe csak öntöttem a kaját és mégis mindig éhes volt. Nem tudom meddig lesz el Herkuló, mert sovány és nem is néz ki túl jól, de a kedve jó és jön a tavasz is, hátha... nézzétek azt a fejet!  Annyira tud élvezkedni, mint aki beszívott! :D :D 

Jó, hogy tegnap lefotóztam a krókuszokat, nyiladoznak már. Ma nem menne, esik az eső (a változatosság kedvéért) és eléggé ronda idő van kinn, megint jól felázik a kert. A hóvirágok pedig teljes virágzásban vannak.  

A keleti hunyor (vagy büdös hunyor) nem akarja hagyni magát lefotózni, akárhányat csinálok róla, mind homályos egy kicsit, de most van tele bimbóval. Nem szereti ezt a túlzottan nedves környezetet, nem is olyan nagy, mint tavaly volt, de remélem, hogy a virágait ki tudja nyitni, bár nem jelentősek, nem is túl mutatósak, de nem bánnám, ha szaporodna kicsit. 

Az Ericán tegnap találtam egy falatozó, nagy poszméhet, fehér popsisnak hívom őket. :)))) Nem tudom, hogy a természet miért szereti ennyire a fehér popsikat, de az őzeknek is az van. Biztos ugyanaz a lélek teremtette őket és nem tud elrugaszkodni a saját fehér popsis ötletétől. :)))))

 Amikor anyu elment, akkor utána olvastam Dr. Michael Newton-tól a Lelkünk útja című könyvet, 4 kicsi kötet, de annál érdekesebb. Azt érdemes tudni róla, hogy Ő egy hipnoterapeuta volt, aki felfedezte, hogy a páciensei a hipnózis állapotában időnként átmennek valami olyan térbe, ami az élet után van, pontosabban az életek között. Aztán elkezdett célirányosan ezzel foglalkozni a hipnózis keretein belül. 
A könyv rendkívül érdekes és nekem nagyon sokat segített anyu halála után. 
Ebben a könyvben olvastam, hogy vannak olyan lelkek, akik a teremtéssel foglalkoznak (elvileg mindegyik), de azokról írt, akik gyakorolnak... talán a fehér popsik ilyen gyakorlásokból erednek. :)) 

Mindenesetre az nagyon jó hír, hogy lassan a tudomány is elkezd foglalkozni ezekkel a kérdésekkel, az utóbbi időben egyre több cikk jelenik meg a témában. Most már olyan sok tapasztalás gyűlt össze a világban, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. 
Van egy nagyon érdekes weboldal is, ahol gyűjtik már a világszerte tapasztalt halálközeli élményeket, ami majdnem ugyanez a kategória, bár ezek tapasztalói éppen csak bepillantanak abba a világba, aztán visszajönnek. És ha belegondolunk, akkor miért is ne lehetne? A pillangó se gondolná a báb állapotában, hogy mi lesz belőle és mi magunk is egész más állapotban élünk a fogantatástól a születésig. Ha ez lehetséges, akkor miért is ne lehetne lehetséges a halál után is bármi? 

Mivel már ősidők óta foglalkozom spirituális kérdésekkel, mélyen hiszek abban, hogy az, amit ma spirituális útnak és tudásnak nevezünk, az egy nagyon régi, elveszett tudásnak a fennmaradt része, a tudomány pedig a saját kacskaringós módján elkezdte újra felfedezni ezeket a dolgokat.