Azt hiszem az elkövetkezendő napokban, pár hétben krókuszokat fogok mutogatni. A tél után olyan üdítőek ezek a csodás kis virágok a kertben, nem győzöm őket nézegetni és fotózni. Minden napsütéses nappal növekednek a kis csomók, ahogy egyre több virág bújik elő és nyílik ki, imádom őket (meg minden virágot is).

Ezek a legelsők, az előkertben még várom a lilákat, bár tavaly átültettem őket új helyre, de remélem azért majd fognak virágozni. 
Hátul a nagy parkos részen rengeteg van, ami még éppen csak kidugta magát, ez is mutatja, hogy a ház a déli falával mennyire meleget ad a növényeknek. 

Ezek között a sárgák között is vannak lilák is és fehérek is, meglátom, hogy az idén mutatnak-e majd valamit. 

Még mindig a tricolor-ok. 

Ez a sárga telep a ház oldalánál, a magnólia alatt lakik. Itt is várok lilákat és narancssárgákat is. 

Ezek a fehérek a hátsó kertben nyílnak, a nagy évelők közé vannak bedugdosva az üres helyekre, nyáron egészen eltűnnek, azért van a karó is ott, hogy jelezze a helyüket. Nyárra simán elfelejtem hol voltak pontosan és annyira benövik a nagy évelők mindig, hogy muszáj a jelölőpálca. 

A hunyor is nyílik. van még ezen kívül 2 ilyen fekete hunyorom, de még nem mozdultak meg. 

Ezek is hátul vannak, még csak most kezdenek nyílni, de majd a nap kicsalja őket is. 

 A krókuszokban az a csodás, hogy semmit nem kell velük csinálni. 
Ősszel megvesszük a hagymákat, nem túl mélyre elültetjük és onnantól kezdve minden kora tavasszal megörvendeztetnek a virágözönnel. 
Én a hagyma duplájánál picivel mélyebbre szoktam őket ültetni, közel egymáshoz a hagymákat, hogy szép, sűrű virágcsomót hozzanak. 
El is szaporodnak, illetve átültetésnél tapasztaltam, hogy szinte lehetetlen mindet kiszedni, így ahonnan átültettem őket, ott is marad belőlük és újra elkezdenek szaporodni.