Esős, borús reggelre ébredtünk, 5 fok volt kinn. 

Nem baj, legalább elintéztem pár benti tennivalómat is. Mostanra még a nap is kisütött kicsit, de van egy olyan érzésem, hogyha kimegyek nem lesz melegem. Tegnap is nagyon hülye idő volt, az igaz, hogy sütött a nap ezerrel, illetve világított, de nem melegített. A póló-polár kombóban fáztam, a vastag pulcsi-polár kombóban meg melegem volt. Ez a legrosszabb, amikor nem tudja az ember, hogy öltözzön fel. 

Mára nem is tudom mi legyen... majd kidugom az orrom és meglátom. Egy biztos, hogy a 3 maradék növényt, egy kis tuját és 2 krizantémot kiültetem, a többi meg majd jön magától. 

Böbike benn alszik, ma reggel is sikeresen megette a gyógyszert. Ez annak is betudható, hogy valami irgalmatlanul ki van éhezve, mert csak száraz kaját kapott tegnap reggel óta. Így aztán falatonként tálaltam elé, volt benne persze egy-két gyógyszertelen falat is, de szépen lecsúszott a bogyesz a macskatorkon. :))))

***

Na, kinn voltam, jól leizzadtam. Felszedtem a répát, még egy sor van kinn, de azt majd... vagy egyáltalán nem, mert a borsó között volt és azóta se szedte igazán össze magát, szóval kicsik és van elég répám. Felcsodaásóvilláztam a helyét, kiszedtem a gyomot, megszabadítottam az irtó rücskös talpú cipőmet a sártól, mert lépni se tudtam benne. Aztán elültettem az ÚjDudvákat, amiket tegnap nem, ezennel elkezdett kialakulni egy újabb parkos rész a kertben. 

Összeszedtem a komposztra dobáltam egy csomó rossz almát meg birsalmát, ami a szomszédtól hull át. Ez már ilyen minden őszi tevékenység lesz úgy látom, mert nem hinném, hogy valaha le fogja vágni azokat az ágakat, amik áthajlanak. 

Aztán kicsit vekeregtem, hogy mit is csináljak? Gondoltam lemegyek szedek almát, de tervbe volt véve, hogy visszapakolom a hullámpalákat a régi disznóól tetejére és ha már ott voltam, akkor vissza is raktam. Nincsenek lefogatva és kettő még hiányzik, amiket átvágott a szél a kerítésen, de majd fogom a talicskát és kimegyek értük. Azóta se tudom milyen szél volt, két bazi nagy hullámpalát simát átreptet a több, mint 2 m magas kerítésemen. 

Közben jól itt felejtettem a gulyáslevest, amit odatettem főni. A múltkor a húst égettem szénné, most a leves leve forrt el, de nem mind. Utánatöltöttem és most már megvárom, hogy megfőjön benne a csipetke, addig nem megyek ki. Sőt, ahogy az órára nézek még ebédelni is fogok. 

Közben megjött apukám, hozott 3 hatalmas páfrányt, a szomszédja szabadulni akart tőlük, ő meg elhozta nekem és milyen jól tette!
3 különböző helyre ültettem őket, kíváncsi leszek, hogy érzi majd jobban magát. Mind árnyékos helyen vannak, rengeteg komposztot raktam alájuk, köréjük. 
Utána - amíg hűlt a levesem - felhoztuk a 2 palát is kintről és fel is raktuk a helyükre, így a disznóól újra a régi "pompájában" rondálkodik a kert végében. :D :D 
Viszont nem bontatom el, valamelyik nap az esőben Herkuló ott tanyázott benn és most, hogy visszakerültek a palák, most már terasza is van, szóval macsek palota, na! Majd befutja a vadszőlő. Ahogy láttam a kert végében az új kerítésemet is befutotta már... nem hadakozok vele, fussa be. Legalább nem lehet belátni és most gyönyörű piros a színe. De az is lehet, hogy leviszem a loncot, majd meglátom. 

Ma meg Herkulót a komposztban találtam, ott heverészett a hagymahéjakon. :)))) Majdnem rádobtam egy csomó füvet, de aztán inkább átvittem a másik komposztra. 

Elfáradtam délutánra. Behoztam egy rakás répát is, teszek belőle a fagyasztóba, de megstíröltem odakinn a vermet is. Merthogy van egy nagy verem is. Kukkoltam már nyáron is, az a baja, hogy két nagy faoszlop elkorhadt benne, ami a tetőt tartotta. Még tart, mert 4 oszlop tartotta és most azt is észrevette hogy gyakorlatilag az alja kőből van körberakva, kvázi alapja van. Tulajdonképpen csak a tetejéről kéne leszedni a földet, alatta nagyon vastag gumiszalag van (mint szállítószalag). Szemezek már vele egy ideje, mert szerintem nem olyan hatalmas meló ez, illetve nagy meló, de nem megvalósíthatatlan. Az elejét kéne kipótolni kövekkel, hogy legyen pofája is, és akkor egész jó kis verem lenne az. Na majd meglátom, mindig álmodozom, aztán néha egész más kerekedik ki belőle, mint a kinti konyhából és teraszból is... ámbár, az is folytatható még simán.