Egyébként azt hiszem revideálnom kell a véleményemet a lézerceruzáról. Azt igaz, hogy a cicának nincs vele sikerélménye, mert nincs mit elkapni, csak ezt ő nem tudja. Viszont mikor rajta van a kobold idő és már a plafonon meg a függönyön is mászna, nekem meg az idegeimen citerázik, akkor a lézerceruza mégiscsak nagyon jó. Csak előveszem és a macska rohan, mint a bolond, kapkod és üldöz, ezzel kiadja magából felgyűlt energiát és Mr. Hyde-ból visszaváltozik rendes Dr. Jekyll-é... egy időre... 

Ma kora reggel kimentem szemmel verni a kertet és látám, hogy a gaz végérvényesen ellepte némelyik ágyást. Mégsem hagyhatom ezt így, ezért előkaptam a kapát és legalább az éppen valamivé nagy nehezen indulgató keleti ölesbabot kikapáltam, meg a zellereket és a másik ágyásban lévő hosszú zöldbabot, mert már nem látszottak ki a porcsinfűből. Egyben az ágyások közötti járatokat is lerendeztem, nem vittem el belőle a füvet, hadd essen össze, majd azután elhordom a komposztra. Egészen sokat megcsináltam, elégedett vagyok magammal. 

Aztán 10 óra körül is kimentem és megmetszettem a paradicsomokat, még párat fel kell kötözni, mert elkezdték lehúzni a paradicsomok, egy sajnos le i s tört, nem vettem észre... 

Idegesítő, hogy nem tudok annyit foglalkozni a kerttel amennyit szeretnék, mert vagy dolgozom, vagy az idő nem engedi. Az elmúlt hetek nagy kánikuláiban alig tudtam kinn lenni valamennyit. 

A hagymát szeretném még kigyomlálni ma, de majd meglátom mi lesz délutánig... megint az van mostanában, hogy mire kilépek a melóból, már élni sincs kedvem. Nem tudom, hogy kellene ezt átváltoztatni, mások olyankor szabadulnak fel és kezdenek el hobbizni, nekem meg nem marad erőm semmire, tiszta zombi vagyok délutánra. 

Ma nincs kép... morci vagyok.