Huh, ma ellepték az emberek a környéket, rengeteg autó parkol kinn és beállt egy busz is... beállt a szomszéd telekre... 

Eszembe is jutott a felvétel, amit a múltkor láttam, hogy valahol (nem Magyarországon volt) beálltak a fazon telkére, aztán a buldózerrel tolta ki a francba a kocsit a gazdája orra előtt. Megérdemelte a gazdi. Itt is jócskán kellett néznem az egyiket, amelyik épp a kapubejárómba készült beállni. Már épp szóltam volna, de észrevette magát.

Nem szeretnék túl népszerű  idegenforgalmi vidéken lakni, de sajnos már ezt a helyet is kezdik felkapni. 

Még jó, hogy korán kimentem csikungozni, mert nagyon zavartak volna a lármájukkal az emberek. Nem is értem teljesen ezt a fajta kirándulási módot, amikor 3-4 százan ellepik az erdőt, semmit  nem élveznek a természet csendjéből, épp azt nem kapják meg, amiért jöttek. 

Szegény RókaKoma biztos elrejtőzött előlük, pedig reggel is itt osont szó szerint a kerítés tövében, aztán meg bemasírozott a lucernásba.

Rengeteg pocok lehet odakinn, Elza is ideokádott egyet két darabban reggel hátul a tetőre. Lehet, hogy kellett a hely a dobozos kajának, mert elkezdett enni, majd gyorsan kihányta a pockot, aztán folytatta a reggelizést. Hrrrr! Próbáltam, leönteni onnan vízzel, de nem ment le, amúgy nem is bánom, mert csak a csatornában kötött volna ki, majd megeszik a bogarak. 

Sajnos egy csomó évelő növendékem tönkrement a propagátorban. Nem tudom, hogy a propagátorban való növesztés nem megy nekem, vagy a virágföld nem jó (általános volt), amibe tettem a növényeket, de nem nagyon veszik magukat sehová. Így aztán nem átallottam egy párat - amiből még volt magom - újraültetni. Végül is július eleje van, szeptember-októberig még nyugodtan meg tudnak nőni és erősödni. Az is lehet, hogy ki kellett volna ezeket is ültetni a szabad földbe, mert amiket kiraktam (2 propagátornyi volt, az egyikből ültettem ki) azok szépen fejlődnek. A piros len már ki is nyílt, a fekete búzavirág is, illetve a kúpvirágot, a kokárdavirágot és a fehér margaréták zömét már ki is ültettem a végleges helyére. 

És végeztem a hétvége legmumusabb tervével is, visszavágtam a lilaakácot, mert úgy elkezdett nőni, hogy már fenn volt az előtetőn. Tavaly, amikor a verandára csináltattam új tetőt, levágták az egyik nagy ágát, az hajtott most az idén, mint a bolond, egy talicskányi levágott ágat vittem hátra a komposztra. Párat pedig eltettem belőle dugványnak a barátnőmnek,  remélem gyökeret eresztenek majd, biztos örülni fog neki. 

Két szép hajtást pedig meghagytam, és elvezetem a veranda ablak alatt, át a kocsibeálló felé. Van ott hely neki a tető alatt és ha lehet, elvezetem hátra is a kút mellé. legalább majd ezeket az ágakat táplálja és nem akar mindenáron mindenfelé menni. Persze ez egy olyan növény, de ha nagy, erős ágakat nevelek ebből a kettőből, azoknak kell a tápanyag, így kevesebb lesz az oldalhajtás. 

És ma már saját ubit tettem a reggeli salátámba, és természetesen saját tépősalátát is. Ezek az első ubik, egy zöld, egy fehér. A fehér ubi a saját magomból kelt, amit tavaly tettem el egy jó nagyra nőtt és beérett fehér uborkából. Ha nem lenne tüskés, héjastól ettem volna, annyira zsenge volt.