Elgondolkodtam kicsit, hogy mekkora kötöttséget is jelent nekem ez a kert és az igazság az, hogy nagyot, de most még nem zavar a dolog. Rengeteg tervem van, rengeteg megvalósítandó elképzelésem és ezzel együtt még a munka is nagyon sok. Most nem vágyom másra. Azt viszont tudom, hogy majd egyszer ez meg fog változni. Ahogy anno élveztem Budapestet, a nagy várost, még a zaját és a szagokat is szerettem, úgy szeretem ezt most. Ahogy szerettem utazni, viszont mióta megvan a kert elmúlt belőlem a mehetnék, úgy fog ez is megváltozni egyszer. Persze az is lehet. hogy nem változik meg, nem akarom előre eldönteni, nem is tudom... ki tudhatja még, hogy mit hoz az élet? Nem is tudom miért gondolkodom ilyesmin, talán azért, mert jön a tél és lassan beszorulok a házba... bár, mindig van valami odakinn is. Ha nem lesz ilyen sár, majd elmegyek kirándulni is a völgy felé párszor. 

Valamelyik nap szedtem ki a babarózsából töveket, bár nagyon gyér lett a gyökere. Nem férek hozzá az ásóval, egész benn van a tuják alatt. Ki kellett tépnem a talajból, kíváncsi vagyok képes lesz-e ereszteni némi gyökeret, hogy túléljen és tavasszal kihajtson. Ki fog derülni tavasszal. 

Azt hiszem január végére-februárra össze fogom szedni magam teendőileg annyira, hogy szervezek ide megint fakivágást, de most úgy, hogy vigyék is el innen. Idén rengeteget dolgoztam azzal, hogy eltakarítsam az ágakat, nem lenne kedvem megismételni. 

Rengeteg zöld anyag termelődik itt a kertben, amik eltakarítása sok munkával jár. Nagyon oda voltam a komposztálásért, de elég sokat kell vele melózni, ami nem lenne baj, ha lenne elég időm. Persze ezután is fogok komposztálni, de sokkal jobban meg kell szerveznem, hogy ne nőjön akkorára a halom, ami utána kezelhetetlen. Ezt majd a télen jól át akarom gondolni. 

És szükségem van egy bundis gumicsizmára is, mert a hagyományos nagyon hideg, a többi kerti cipőm pedig pillanatok alatt átázik a nedves fűben... persze, ha le lenne kaszálva...