Némi tanulság a palántaültetésről

Februárban és márciusban, amikor az ember már alig győzi kivárni, hogy jöjjön a tavasz és kimasírozhasson kertbe végre ültetni, akkor szokott kitörni a palántaültetési láz és persze akkor van ideje is az ültetésnek. 

Ilyenkor még olyan nehéz elképzelni a májusi meleget, a virágzás boommot és a kiültetést is, ezért az ember - vagy én legalábbis - alapos túlzásokba tud esni. Egyébként ez nem az ültetésnél kezdődik, hanem már a vetőmagvásárlásnál. Minden elképzelhető francot megveszek, amivel aztán rengeteget dolgozom mire minden vetőmag bekerül a földbe, akár helyébe, akár palánta lesz belőle. Aztán a következő etap a palánták kiültetése. Ilyenkor szembesülök mindig azzal, hogy háromszor-négyszer annyi palántám van, mint amire szükségem lenne. 

Persze adtam az idén apuéknak is, de még így is sok van belőle és ha már megnőttek, sajnálom kidobni őket, de az idén kénytelen leszek, mert már így se tudom, hogy hová teszem még a padlizsánt a kertben. Summa summárum, jövőre nagyobb helyre lesz szükség a veteményesnek.

Mert sokkal több borsót kéne majd ültetni, több petrezselymet, több répát, több hagymát. Az idén sok helyet hagytam ki a palántéknak, rengeteg a leveles zöldség a kertben... nem is tudom ki fogja ezeket megenni...