Macskailag teljesen lemaradtam... a történésekkel. 

Szóval a MacskaCicó neve Herkules lett (kandúrka) végül és szorgalmasan jár hozzám kajálni ide hátra a tetőre, sőt már válogat is! A száraz kaja nem annyira menő nála, de azért befalatozza, amikor nem kap mást. Egész nap éhes, még hatszor is eszik és már nem szalad el. Na jó, ha fél méternél közelebb megyek akkor az udvaron elszalad, de az ablakban az etetésnél már volt bajuszérintés és ma megtört a jég is (vagy ki tudja), de amikor a vacsit raktam ki neki, akkor végighúzta az arcát a kezemen és ettől úgy megijedt, hogy megkapott a karmával. csak egy karommal, mintha egy pici tűszúrás lenne. 

De ez csak az egyik történés ami megesett, hogy ez a Cicó (sokáig Micának hívtam) végül teljesen ide szokott. 

Egy vasárnap reggel éppen mentem ki kaszálni a kertbe és kit látnak szemeim? Egy pici cica ott ácsorgott a fűben. 

Egészen pici volt, kb. 4-5 hetes, imbolyogva tudott csak menni és még a szeme is kék volt. Kis foltos manó! El lehet gondolni, a frász is kitört a gondolatra, hogyha  nem veszem észre a fűben, le is kaszálhattam volna... és hát persze, hogy behoztam. A verandán csináltam neki egy dobozt, puha rongyikkal és akkor még hűvösek voltak az éjszakák is, ezért egy vizes flakonba forró vizet töltöttem neki és becsavartam rongyba, ahhoz bújt éjszakára. 

Summa summárum, a Baba nálam maradt, (aki most már Böbe) most éppen itt őrjöng a szőnyegen, pedig egész délután kinn játszott az udvaron. Soha nem fárad el. 

Na és mert 3 a magyar igazság, megjelent egy nagy, ösztövér cica is az ablakban kajálni, sajnos nőstény cica, teljesen vad, de a kaját azért elfogadja, pontosabban kiteszem és miután eltűntem a színről, de legalábbis becsuktam az ablakot, akkor eszik. Annyira sovány, annyira kóbor, lepusztul a bundája... de az arca! Gyönyörűségesen szép cica! Majd ő is ki fog kupálódni, ahogy Herkulesből is igazi tekintélyes kandúr lett.

Bár... a lepusztultságot tekintve Herkules is ugyanígy nézett ki, most meg már Ghróf Úhrrr! Fényes bundi, jó húsban van, nem kövér, de már nem is csontikollekció.

Hát így lettek hárman a macskáim, két VadMicó és a Kölyök. 

Megvoltak a találkozások is, aminek örülök, senki nem bántott senkit, viszont a Kölök olyan bolhás lett, hogy alig győztem kiirtani belőle és most a lakás is le van fertőtlenítve teljesen.