Nah, végre jó hűvös reggel volt tegnap, csak 12 fok volt és én azonnal kinyargaltam, előkaptam a kaszát és levágtam a füvet a ház előtt és a szomszéd gondozatlan telkén is haladtam vagy 10 métert befelé a ház fala és a saját kerítésem mellett, de akkora a csalán, hogy nem bírtam végigmenni. Úgy kellett emelgetni a kaszát, hogy a nálam magasabb, behajló csalánokat is lekaszabolja. Elfáradtam bele, majd folytatom valamelyik nap. 
Rendezettség az nem lett ennek ellenére, mert nekiestem a hatalmasra nőtt és már elnyílt vadmályváknak és visszavágtam őket és a zsályát is, a muskotályzsályákat is és amit még találtam. Kihúzkodtam a 70 centis füveket is és megtaláltam alatta a tavasszal kiültetett bársonyos kakukkszegfűket is. 
Még lesz mit visszavágni, de azok már vissza lesznek darabolva a saját helyükre, a tegnap visszavágottakat viszont össze fogom darabolni és elhordom, nem szeretném a vadmályvát tovább szaporítani és már tele van maggal.
Egyelőre ott hevernek, ezért nincs rendezettség a ház előtt. 

Sőt... megspékeltem az egészet még azzal, hogy letakartam egy részt keménypapírral, mert nem akarom én azt a részt örökkön örökké kaszálni, lesznek részek, amiket beültetek növényekkel. Egy lejtős részre tettem a papírt és nem is fogom megvárni, hogy kiölje a füvet maga alatt, hanem majd kivágom egy részen és be fogok ültetni egy pár tő tarackoló kékgyökeret, hadd terjedjen és majd tele lesz nekem csodaszép kék virágokkal az a rész. 

Szeretem az ilyen kora reggeli nekilendüléseket, annyi mindent meg lehet csinálni és akkor is eredményesnek és hasznosnak érzem a napot, ha utána már semmit nem csinálok a kertben.

Megtámasztottam az egyik titóniát is, mert valamelyik nap a nagy esőben megdőlt. Jó nagy, vastag karó kellett hozzá. Érdekes, hogy ezek a virágok milyen kecsesnek tűnnek, de valójában olyan robosztusak, alig bírtam felemelni, akkora nagyra nőtt. 

Kezd nyílni a Helenium is, nagyom megszerettem ezt a virágot. Kicsit hamar virágzik az idén ez is, tavaly már pirosodtak a tűztövis bogyói, amikor virágzott és nagyon jól mutattak együtt. Nem tudom az idén nyílik-e addig. 

Most indulnak ezek a rózsaszínű phloxok is, ezek sokáig virágoznak. Mögötte már olyan dús a Clematis Alpina. Tavaly beköltözött mellé egy erdei iszalag és mire észrevettem, már akkora volt, hogy alig tudtam kivágni. Az Alpina clematisból pedig két apró, vékony szálacska maradt, azt se tudtam túléli-e majd. Túlélte és nő is mint a bolond. Ez olyan fajta, amit nem nagyon kell metszeni, az idei hajtásain fog jövőre virágozni, sok-sok apró lila virágot fog hozni. A Montana is ilyen, még egy olyat szeretnék majd. 

Idei magvetésből, kivirágzott a piros gyömbérgyökerem is. Ez nagyon jól sikerült, van kiültetve belőle egy csomó (legalább 6 tő), nagyon szép a színe, nekem jobban bejön mint azon korall pirosak, amik már vannak. És úgy néz ki, hogy a sárga tömött virágúból is kikelt egy darab, lassan ki is ültetem a kertbe. 

Nyílnak az árnyékliliomok is, most egy csomó lila nyílik, de már a nagyon illatos fehérek is készülődnek. 

Kiborított a Böbe az éjjel. Este későn bejött, nagy nyávogások közepette, evett, aztán megkezdte a cirkuszolást. 
Először ki akart menni, de nem mert. Mostanában ez van, alig mer kimenni. 
Szerintem a Nyenyere tartja őket frászban, Elzával is napirenden vannak a cirkuszok, csak Elza harcos, de Böbike nem. Ő egy kis mafla, rettenetesen fél, ő leginkább csak osonni tud, rejtőzködni, jól elbújni és fára mászni, de a Nyenyerével ez se jön be neki, mert az is jól tud fára mászni is.
Szóval nem mert kimenni, ráadásul Elza is benyargalt és hozott egy egeret is, amit végül el kellett vennem tőle, mert az már mégse csináljuk, hogy behozza a verandára és ott eszi meg. 
Kizavarni Elzát se tudtam, inkább lemondott az egérről. Aztán már a Böbe is annyira be volt szarva, hogy nem ment ki. Végül bemászott mellém az ágyba és hosszas dagasztás után elaludtunk. 
Aztán hajnal fél 3-kor megint felébresztett, azt hittem ki akar menni, de enni akart és addig cirkuszolt, amíg nem kapott kaját. 
Aztán megint elnyugodott egy órácskára és újra felébresztett, de megint nem mert kimenni. Akkor már nagyon mérges voltam és jól leszidtam őt, erre elkezdett zajongani. Ahhoz képest, hogy milyen láthatatlan és hallhatatlan tud lenni, most elkezdett trappolni fel és alá... márpedig amikor ő trappol, akkor dübörög az egész ház. 
Végül fél 5-kor ment ki nagy megkönnyebbülésemre, de már nem tudtam visszaaludni. 

Egyébként ma reggel néztem éppen az ablakból, hogy másodvirágzik az akác. Azt mondják, ha az akác kétszer virágzik, akkor hosszú lesz az ősz. Meglátjuk, de nemcsak itt-ott van virág az akácfákon, hanem jó sok van rajtuk, még nem is láttam ennyit soha nyáron. 

A kert viszont úgy tűnik elég hamar levirágzik, persze lesznek még majd újabbak, de már nem sok. Majd a magas varjúhájak jönnek még, az Asterek és a japán szellőrózsák és néhány őszi hagymás.
Ezen az őszön nagyon fog hiányozni a krizantémok színpompája a kertből, leginkább a sárga hagyományosak élték túl a telet, ők foknak nyílni. Még most is nagyon fáj a szívem értük, de azt hiszem a kertből elengedtem őket, nem fogok annyit visszahozni, mert nem akarom ezt újra megélni. Az ember évekig őrizgeti és mind kiveszik... ááááá, ezt mégegyszer nem. 

Tegnap rendszereztem kicsit a virágmagokat, bezacskóztam azokat, amiket már gyűjtöttem az idén (évelő szarkalábat, fehér, fehéres rózsaszín és hagyományos rózsaszín bársonyos kakukkszegfűket, törökszegfűt) és leszedtem a már elszáradt klárcsikat is, de most még száradnak a magtokok. 

A kertben tegnap annyit tevékenykedtem, hogy kigyomláltam a sziklakertet, mert szinte teljesen benőtte a folyondár. 

A veteményesben kikelt a múlt héten vetett uborkám, szóval van remény, hogy lesz még uborkám az idén. 

Megint szedtem le paradicsomot és paprikát (fehér kos) is.

Na, hát ez is egy jópofa dolog. 
Ilyen pálcákkal szoktam jelölni növényeket, többnyire előre festett, színes pálcákkal, de néha, amikor nincs pálcám, akkor csak vágok valahonnan, ami kézre esik és azzal jelölöm az elültetett növényt és akkor kihajt... máskor meg az ember dugványozik, mint a bolond és sorra pusztulnak el a kis növények és nem lesz belőlük semmi. 
Szóval kihajtott két jelölőpálcám is, az egyikből lesz egy Annabelle hortenzia, a másikból pedig egy mályvacserje,  csak nem tudom, hogy a lila vagy a rózsaszín. Jó nem? :)))

Ezeket nagyon szeretem így együtt. Biztos lesz még kép róluk, mert ott növekszik és nyílik már a háttérben a fehér Kleopátra tűje is. Mit kínlódtam tavasszal ezért a növényért és végül kettő maradt meg csak. A másik az előkertben van.  

Trombitavirágok.

Ez pedig a kis fügém, amit a barátnőmtől kaptam. Tavaly ősz elején ültettem ki a földbe, de nem nézett ki jól, nem tudtam, hogy egyáltalán megmarad-e, de tavasszal kihajtott, csak éppen azóta nem haladt sehová. 
Most kezdett el hajtani, aminek nagyon örülök. 
Egyébként ezek a fügék nem valami érzékeny növények. A szomszéd fügéjén látom, ami a háza északi oldalában van, de még fák is veszik körül, tehát totál árnyékban van és mégis terem neki és nő. Lassan kinövi a körülötte lévő fákat is. 
Az én másik  (Babits) fügémen is van már termés, több is, remélem, hogy be is fognak érni.  

Tegnap hatalmas zivatar kerekedett kora délutánra, le is jött 30 mm eső. 
Viszont szerencsére nem volt mindent tépő szél, se jég, se túl nagy csattogás-villámlás, csak olyan normális zivatar, de rég volt már ilyen. Kellett a víz a kertnek. 

Tegnap reggel fűnyíróztam is, a veteményes és a másik vegyes oldal között van egy füves rész, amit már jól benőtt a fehérhere. Elég gyorsan nő, ezért sokat kell vágni. 
Kapáltam is egy kicsit a pawpaw és a mézalmácska körül, sőt kaptak tápoldatot is, megöntöztem tápoldattal a zöldbabokat is és a jujubákat. Aztán délután jött az eső, de végül is nem baj. 

Leszedtem a paradicsomok zömét, lehúztam a héját és aprítóval összeaprítottam mindenestül. Vannak nagyon pici dobozaim, azokba tettem el ezt a sűrű levet. Levesekben használom, pl. elég gyakran készítek vöröslencse levest, abba is kell és épp annyi, amennyi a dobozkákba fér. 

Nem volt több kertészkedés tegnap, mert viszonylag hamar meleg lett, aztán pedig az eső vert el. 

Utolsó kép a liliomokról, lassan lehullatják a virágaikat, majd jövőre látjuk őket újra. 

A mályvacserjék ideje van most. 

A Cosmosok is szépen nyílnak már, ezek késő őszig fogják nyomni. 

Készülődnek a magas varjúhájak is, kicsit korán, de az idén minden korábban nyílik. 

Szépen alakul itt is egy rész a magnólia alatt. A palástfű a legkisebb, mégis ő van belül, mert a többiek árnyékot kell, hogy tartsanak neki. 

A Double Perfume rózsám csodaszép most.