Soronkívüli (szomorú és tanácstalan) bejegyzés
Most jöttünk Herkulóval az állatorvostól és nem gyógyul, sőt... rosszabbul van miután 8 napig szedte az antibiotikumot.
A múltkori foghúzás után (7 fogát vették ki), a szemfogai megmaradtak és ezek szerint maradt még egyéb foga is, mert több gennyes góc is van az ínyén, fog mellett, sőt az egyik szemfoga alatt is elkezdett begyulladni, nemsokára ott is gennyedni fog.
A doki azt mondja, hogy olyan, mintha az ínye kezdene szétesni és ki kéne húzni a maradék fogait is.
Kitörölte a sebéből a gennyet, dőlt a vér is... én teljesen rosszul voltam, kaptunk még 8 napra való antibiotikumot, már nem is kérte el a doki csak a gyógyszer árát.
Én megkérdeztem, hogy kínozzuk-e ezt a cicát még tovább... a Marci után megfogadtam, hogy nem fogok egyikükkel sem elmenni a legvégsőkig soha többé, de most igazán nem tudom, hogy mit csináljak.
Újabb műtét, újabb fájdalmak a cicának és semmi garancia, hogy jobban lesz, hiszen ez már a harmadik menet lenne.
Ősszel volt a fogkőleszedése, a múltkor 7 fogát húzták ki, most a maradék is kimenne és ráadásul FIV pozitív is a cica, ki tudja, hogy gyógyulna.
Annyira rohamosan romlanak a fogai, hogy hetek alatt mennek tönkre, ezt nem is értem és hiányolom, hogy az okáról nincs is szó, de az egész nyugati orvoslás ilyen.
Viszont Herkulónak jó a kedve, minden borzasztóság ellenére folyton rajtam lóg és az utóbbi napokban egy párszor azt láttam, hogy felrohant valamelyik fára, nem teljesen, de ott csimpaszkodott hol ez egyik, hol a másik fatörzsön és olyan eleven és játékos mostanában, amilyennek régóta nem láttam őt. Étvágya is van, szerintem ő még élni akar.
Most nem tudom, hogy mitévő legyek, ez a megműtjük és kihúzzuk nekem már olyan never ending story-nak tűnik, a cica sincs jobban, sőt... a fájdalmai nem szűnnek, sőtsőtsőt... én fizetek, mint a katonatiszt és sosincs megoldás, hanem csak újabb és újabb probléma, újabb műtét és nem utolsósorban újabb költség.
Azon gondolkodom, hogy most akkor merre tovább. Ebben a pillanatban affelé hajlok, hogy beadom neki a további (8 napi) antibiotikumot és aztán meglátjuk. Fájdalomcsillapítónk van itthon, azt is be tudom neki adni, a gyógyszert már nehezebb lesz, mert már az olajos hallal se nagyon kellett neki.
Ha ez után sem javul, akkor még mindig lehet gondolkodni a műtéten vagy az állapotától függően az altatáson.
Nagyon, nagyon sajnálnám elveszíteni a CicaUrat, ennyi szenvedés után már igazán járna neki a sorstól legalább kis ideig tartó könnyebbség. Nem tudom miért ez az ő sorsa. Valahogy mindig beteg, mindig szenved valamitől ez a cica.
Olyan nehéz a szívem most miatta...