Nem sok kedvem van kinn lenni a kertben ebben az időjárásban, de azért ezt-azt megcsinálok. Főleg a visszavágásokat. 
A múltkor a hó elolvadása után levágtam a maradék Astert, de nem daraboltam fel őket, csak lefektettem a fűre. Viszont nem akarom, hogy alatta a fű kipusztuljon, ezért fokozatosan, kisebb adagokban feldaraboltam őket és visszaraktam az ágyásokra. 

Tegnap visszavágtam az egyik sárga krizantémot is, mert nagyon ráborult a sziklakerti növényekre és ugyanazért, hogy ne pusztuljanak ki alatta a növények, azt is visszavágtam, el is daraboltam, de nem fért mind vissza saját maga köré, máshová tettem belőle. Olyan szépen visszakorhadnak ezek a talajra, nyár közepére már nyoma sincs, legalábbis a darabos formájában. 
Vannak még krizantémok, majd minden nap darabolok belőlük vissza, mert nemcsak azt nem szeretném, hogy másik növény pusztuljon ki alatta, de a saját hajtásaikra se engedem őket ráfeküdni, főleg most, hogy megint csapadékot ígérnek. 

Benn is haladgatok a karácsonyi díszítéssel, az ajtók fölé már felraktam a girlandokat a díszekkel és izzókkal. A fával se szoktam soha karácsonyig várni, most is fel fogom díszíteni hamarabb. 
Vannak, akik sokáig megtartják a fát, nekem januárra már általában elmegy a hangulatom, ilyenkor viszont megvan a karácsonyi hangulat és az ünnepi készülődés, a fa csak fokozza ezt az érzést. 
Készítettem díszt is, már igazán nem is tudom, hogy minek, mert szükség nincs rá, csak úgy szórakozásból. Felhoztam az alagsorból egy rakás szaloncukor papírt, sok-sok doboz van vele tele és elkezdtem felvágni a díszekhez (aranyat, színeset, kéket, türkizt, pirosat stb.), hogy kevesebb helyet foglaljanak már és az egyik úgy megtetszett, hogy abból lett az új dísz. Aztán majd lehet, hogy kiderül, hogy ilyen is van már... egy időben rengeteget gyártottam. Pedig nagyon melós, de nekem olyan meditatív elfoglaltság, időnként jól esik csinálni. Legyártottam hozzá egy rakás alapanyagot is (a köröket), aztán kiderült, hogy van rengeteg belőle... ha egyszer nagyon rám jön a gyárthatnék, akkor lehet nagyban manufaktúrázni. :)))

A színes csillagokat elfelejtettem lefotózni, de fehérben látszik, hogy néz ki feltekerve. 

Megérkeztek a magjaim, kettő - a japán mazsolafa és a télálló vadcitrom - már a hűtőben pihen, hogy megkapja a hideghatást a mag, akkor tud kicsírázni. 
Kaptam ajándékot is, egy lángvörös amarántot, majd vetek belőle és megnézem, hogy milyen lesz. A hirdetett kép alapján szép, bordó, csüngő amaránt, de majd kiderül szereti-e nálam. Tavasszal is vetettem, egy se kelt ki, de az másik mag volt. Jó lenne pedig, mert nagyon mutatós növény. 

A kertben már úgyszólván semmi nincsen, viszont ilyenkorra hajt ki az olasz kontyvirág levele és nagyon jól mutat a csupasz kertben. Terveztem, hogy ültetek még ilyet, de nem láttam hagymáját sehol, de az is lehet, hogy majd jövő ősszel már ezt fogom szétosztani. Nagyon sűrű ugyanis, viszont bogyója alig van... az erdei kontyvirágomnak szebb bogyója volt, bár annak meg a levelének nincs ilyen díszítőértéke télen. Valójában ezt a növényt a bogyójáért hirdetik, de szerintem a szép levele sokkal többet ér a kertben. 
És csodák-csodája, még a páfrány levelei is megvannak. 

 Ez a rész be van ültetve krókuszokkal, de a zöld takaró rajta a csodás, kék borzaskata, aminek soha többé nem hagyom beérni a kertben a magjait, max. egy pár tokot. Pedig gyönyörű a terméstokja is, de ez lesz belőle, ha széthullatja a magokat. Kikapálni nem akarom, mert félek, hogy sérülnének a krókuszhagymák, hát... nem is tudom, de azt hiszem, ezt majd tavasszal kézzel kell onnan kihamupipőkézni, mindenesetre egyelőre talajtakarónak jó. 

A kép bal felső sarkában pedig a felnövekvő új büdös (vagy télizöld) hunyorok látszanak. Ezek a régi növény szétszórt magvaiból keltek ki. Szedtem is magot róla, lehet, hogy tél alá vetésbe kirakom majd őket, megnézem, hogy csíraképesek-e még. Azt olvastam róluk, hogy nem sokáig őrzik meg a csíraképességüket, de sajnos elfelejtettem kiszórni őket tavasszal. Hagyni kellett volna szétpotyogni...

A rémronda macskahacienda is használatban van. :) 
Herkules egyébként tök hülye, valamelyik este akkora őrjöngést rendezett lenn a pince előterében, hogy este fél 10-kor mentem le és engedtem ki őt. Reggelre -4 fok volt... megint könnyezik a szeme is, valami lett vele. A változatosság kedvéért ez most a másik szeme. Olyan ez a cica, mint aki keresi magának a bajt. Azt hittem nyugodtabb lesz, ha ivartalanítva lesz, de egyértelműen kinyilvánította, hogy ő kinti cica, így aztán hagyom, akkor legyen kinn. 
Úgy döntöttem, hogy nem is költöztetem be egyiket sem, a pince előtere megmarad "betegszobának", ha valamelyik kintinek olyan baja lesz, ami miatt el kell különíteni, főleg ha télen, hidegben adódik ilyen, akkor legyen hely.

Nem is tudom... elvileg ezek a macska lényezetek önálló és öntörvényű népség. Ezért is fogadtam be őket. Nagyon szeretem a kutyákat is, de a kutya olyan, mintha lenne az embernek egy négyéves gyereke, aki soha nem nő fel. 
Most azonban a macsekok kezdenek megint az agyamra menni, mert állandóan rajtam lógnak. Én nem tudom mit esznek rajtam a macskák, hogy milyen energiákat hordozhatok magamon, de állandóan a nyomomban vannak, meg az ölemben, a hátamon... simit kérnek és nyafognak, ha nem kapják meg és sose elég nekik semmi. 
Főleg Herkules és a Nyenyere (Nyenyere kapkod a kezem után), de mostanában a MosogatóCica is odajön... ilyen eddig nem volt. Odajön és simogatni kell és hangosan nyávog hozzá... egyébként röhejesen vékonyka hangja van ahhoz képest, hogy van vagy 7 kiló. Egy ekkora macskától valami komolyabbat várnék. :)))
Elza meg úgy tud morogni, mint egy kutya, az biztos, hogy senki nem mondaná arra a hangra, amit ki szokott adni, hogy egy ez cicából jön ki.  
Most már biztos vagyok abban, hogy valahol még eszik a Mosogató, mert olyan dagi, mint a Böbi. Rajta is markolni lehet a hájacskáját és most volt alkalmam a Mosogatót is jól megmarkolászni. :))))
A MarciCica (a RendelőBontó, aki régebben a MókaKépű volt) is elkezdett dumálni (eddig néma volt, soha nem hallottam hangját) és a nyomomban jár, de ő még nem vette a bátorságot, hogy odajöjjön, viszont követ és hangosan nyávog ő is. Most ő az ablakmacska, mint régen Herkules volt, ő az ablaknál bújik hozzám. Nem szeretem, mert a sáros mancsával összetappancsolja nekem az ablakpárkányt, állandóan takarítani kell utána. Úgy tud beállni, hogy más ne férjen oda és jobban érdekli a simogatás, mint a kaja, pedig mindig éhes. 
Tegnap az udvaron már nem ment olyan messzire és megsimogattam a hátát, mikor éppen ment elfelé... nem ugrott meg. Ez lett az eredménye. :)

Nna, hát ezért volt MókaKépű a neve először, nézzétek azt a fejet. :D 

Egyébként Elza és a Böbe a legmacskább, ők önállóak, bár mindegyiküknek kell a napi szeretgetés adagja, de a kintiek sokkal telhetetlenebbek.

Böbike, nem kicsit dundi a Cocó! 

Mostanában úgy néz ki minden kerti kimenésem, hogy egy sereg macska nyávogva követ. Herkules és a Nyenyere dörgölőzik a lábamhoz, lépni alig lehet tőlük, a MosogatóCica 1 méterre vár, hogy odajöhet-e, a MarciCica pedig 2-3 méterről nyávog, hogy akkor most vele mi lesz, de nem jön oda. 
Böbe nem jön a többiekhez, mert mindenkitől fél, Elza se, mert ő meg a Nyenyerével nincs jóban, őket benn kell tutujgatni. 
Egyébként Elza és a Nyenyere viszonya annyiban rendeződni látszik, hogy legalább tisztes távolságot tartanak és ellenségesen nézik egymást, de már legalább nincs verekedés. Nagyon durván össze tudtak marakodni, bevallom Elzának szurkoltam, hogy űzze el a Nyenyerét, mert ő baromira nem kívánatos cica volt itt. 
Most is keresem neki a gazdit, már mindenhol kínálgatom, de senkinek nem kell szegénykém, pedig szép cica is, aranyos is, de ha nyugdíjas leszek, nem fogok tudni ennyi állatot etetni és fizetni orvosi ellátást és egyebeket. Nagyon szeretném a Nyenyere sorsát valahogy rendezni és azt hiszem a Marci is boldog lenne egy szerető gazdival. 

Hát így jártam! Van aki lóvéval van kitömve vastagon, én kóbor macskákkal... 

Szerintem ezek beszélgetnek is, mert mind úgy jött ide, hogy valamelyik hívta. Elza tuti, őt Herkules hívta ide, de szerintem Herkules megbeszélte a Marcival ezt az állatorvos dolgot is, mert miután Herkuló (úgy-ahogy) rendbe jött, utána kezdte a Marci a kezembe fektetni a kis beteg pofácskáját és szinte kérte, hogy legyen ő is meggyógyítva. Jobban is van, végre nem levedzik a sebe, hanem begyógyult, de még forró neki. Remélem nem gyűlik bele megint a genny... figyelem minden nap, őszintén remélem, hogy nem kell visszamenni az állatorvoshoz. Mostanában kissé túl sokszor voltunk. 

Herkuló - amióta ivartalanítva lett - válogat. Azt a csökött fejet, azt látni kéne, ahogy ül az ablakban a kaja fölött és nem akarja megenni, ellenben látványosan éhezik, de az utóbbi időben párszor lógva hagytam a CicaUrat és nem kapott mást, tényleg éhes maradt. Mintha értene belőle, mert mostanában azért még dacos fejjel ül egy kicsit, aztán azért biztos, ami biztos megeszi a kaját. :)))

Ha nem lennének ilyen haláliak, már rég világgá mentem volna ennyi macska közül, de valahogy nem lehet rájuk haragudni. :)