Lassan, de biztosan haladok a kerttel, bár még most is rengeteg tennivaló van. Tavaly tényleg nagyon szétcsúszott minden, időm se volt és az időjárás se engedett ki, főleg ősszel. 

El van veteményezve egy ágyásnyi uborka is, de még ma is fogok tenni belőle egy másik helyre. Elvetettem a cukkiniket is (sárgát, világoszöld gömbölyűt és sötétzöld gömbölyűt), sárga patisszont és a tavaly a tökisszonból szedett magokból is tettem a földbe, kíváncsi vagyok mi lesz belőle. Ha lesz olyan, mint tavaly a tökisszon volt, akkor majd abból is szedek magot és a végén lesz egy új fajtám. :) 

Felvilláztam egy részt is, amit tavaly már egyszer megcsináltam, előtte gyakorlatilag füves parlag volt, de most is majdnem ugyanolyanná lett. Kiszedtem belőle a füvet, jó nagy pitypangok nőttek benne, de a fűcsomók is visszatértek. Most megint kiszedtem belőle. Azt a részt előbb-utóbb be fogja teríteni majd a fügebokor, ahogy növekszik, de addig termeszteni akarok benne. A szélében pedig valódi sáfrány van, jó lenne, ha az idén már tudnék róla szedni fűszernek. 

Kapáltam a kerítés melletti részen is, egy csomó seprencét kikapáltam, borzalom az a növény, alig tudok szabadulni tőle, de az idén fogok rászánni időt, hogy ne tudjon virágot hozni. Tavaly nem volt időm levágni, mielőtt magot hozott volna. 

Pár virágot átültettem. Pl. új helyet kapott az egyik völgycsillag, mert ahol eddig volt, ott épp, hogy élt. Nem szaporodott, csak vegetált. Azt hiszem a másik völgycsillagot is át fogom majd tenni valahová, mert azt meg teljesen körbenövi a japán szellőrózsa.
Ki kellett szednem az egyik díszhagymát is, hozott bimbót, de le is konyult tegnapra, ezért kivettem megnézni, hogy mi a baj... szerintem túl nedves volt neki a talaj ott, ahol volt. Átraktam másik helyre, de sajnos ez az idén már nem fog virágot hozni.  
Van egy hely a jezsámen bokrok között, ahol még nem rendeztem a terepet, oda átültettem pár Ajuga-t, úgyis nagyon terjed, az a rész jó lesz neki, hadd takarja be a talajt. 
Átvittem annak a résznek a szélére pár japán szellőrózsát is, meglátom, hogy életben tudnak-e maradni, mert eléggé benn van ez az életfák árnyékában. 

Áthelyeztem az amfora helyét is, 4 járdalapon szokott állni, kb. 1 méterrel tettem odébb, kivittem az amforát is és elkezdtem feltölteni vízzel. Ehhez persze fel kellett szerelni a slagot is. 

Szépen alakul minden. A veteményesben is öntöztem kicsit a retkeket, a salátákat... gyomláltam is, mert a répa mellett és a hagyma között annyi szürke madársóska kezdett nőni, mintha azt vetettem volna. 
Még van egy ágyás, amit rendbe fogok ma tenni és akkor a veteményes is egészen szépen fog kinézni. Lassan utolérem magam. 

Közben kinyíltak a díszhagymák is és az első rózsa. Azóta már több rózsa is kinyitotta. Ez a sárga futó nem sokáig tart, de azért szépek a virágai. Majd lesz még róla kép. 

A kert tele van haraglábakkal, mindenféle színben pompáznak. Szeretnék még olyan nagyon kéket is, de még nem sikerült szerezni. 

Végre elkezdett nyílni a holland írisz is. Ez az első, erről is lesz még kép. 

Ajuga reptans, azaz indás ínfű. Nagyon jól érzi magát nálam, szaporodik, mint a csicsóka, majd kordában kell tartani, de most ez a telep nagyon szép így. Nem zavarja az sem, hogy fenyőkéreggel van borítva a talaj, csak szaporodik. 

Az Árnyas kertben is egyre szebb minden.

Ez egy réti boglárka, vadvirág, beszökött valahonnan a kertbe, de meghagytam itt a sziklakertben, mert amúgy is eléggé nehezen él meg benne bármi, ez meg jól érzi magát és virágzás után a levele is díszít. 

Ezek is haranglábak, 3 féle együtt. 

Böbike. Mostanában a fotelben alszik, de mint a bunda. Már éjszakai műszakozik, nekem meg megkezdődött a folytonos izgalom, hogy reggel hazajön-e... Itt benn tud igazán nyugodtam pihenni, tudja, hogy itt semmi veszély nincs. 
Tegnap este nagy perpatvar volt a Nyenyerével, Böbike felmenekült előle a lilaakácra, de a Nyenyere utánament. 
Ez nagy sokk volt a Böbének, mert neki ez a nagy erőssége, hogy nagyon tud fára mászni. Ő ugyanis nem harcos cica, inkább elmenekül. Nagyon ki volt akadva a Böbe. A Nyenyerét elkergettem, de Böbi még borzasztó hangon kesergett fenn a fán még egy darabig, lehet, hogy meg is üthette magát. Ez megpecsételte a Nyenyere sorsát, mennie kell innen. Nem a mi cicánk. Nem is kedvelem őt, egyszerűen csak ideköltözött, egy kis betolakodó. 
Már Elza is fél tőle, pedig eleinte verekedtek. Abban bíztam, hogy majd Elza elűzi innen, de egyszer annyira verekedtek, hogy begurultak a rózsabokorba és Elza meg is rántotta valamijét, meg még a lábát is megszúrta a rózsa. Elza bejött, de alig tudott feküdni utána, mert fájt a valamije. Nem volt komoly, de azóta Elza se verekszik vele. Ez a kis hülye Nyenyere pedig egy liliputi macska, irtó picike (pedig nem kölyök már), de eluralta az udvart. Utálom, hogy itt van.