A második utazás egyébként klasszisokkal jobb volt,mint az első. Nemcsak azért, mert öttel több nemzeti park volt benne, hanem azért is, mert a rendelkezésünkre álló idő keretei között sokkal mélyebbre mentünk. Az első út nekem gyakorlatilag arra volt jó, hogy akarjam jobban megnézni azt a vidéket és tulajdonképpen még a második után is ugyanezt szeretném, de tény, hogy sokkal többet kaptunk. 
Nemcsak néztünk a turisták számára fenntartott helyekről, hanem beletúrázgattunk a tájba, így hiába, hogy másodszor jártam pl. a Valley of Fire-ben, egész mást láttam, mint első alkalommal. Olyan hatalmas ott kinn minden, akkorák a méretek, hogy az ember akárhányszor is menne oda, csak töredékeket látna. 
Szóval elmentünk egy rövid túrára be a sziklák közé, nem elfelejtve, hogy vizet vigyünk magunkkal, mert az a sivatagos éghajlat nagyon szárít. Az ember sokat iszik, mégis keveset pisil. Az is érdekes, hogy az áruházakban  a vizeknél csak sima vizet lehet kapni, meg kellett kérdeznünk, hogy hol van a szénsavas víz, mert nem a vizek között, hanem a "szódák" között volt. Ami nem a szódavizet jelenti, ők mindent szódának hívnak, ami cukros üdítő. 
Egyébként azt mondják, hogy a sivatagban nem is ajánlott a szénsavas víz fogyasztása.