A rebarbarákat még tavaly tavasszal ültettem magról. Ősszel az eredeti helyükön hagytam őket, megjelöltem, pálcákkal, hogy hol vannak, nehogy kiássam véletlenül őket.

Tavasszal nagyon örültem, amikor  megláttam a hajtásaikat előbújni. Hagytam, hogy pár levelet hajtsanak és azután átültettem őket a végleges helyükre, ahol aztán nőhetnek világba. Azt hiszem kicsit sok lett belőle, de mindig mindenből sokat ültetek, aztán meg sajnálom kidobni a kifejlett növényt. 

Azt hiszem annyira jó helyre sikerült ültetni, jó trágyás talajba, hogy minden várakozásomat felülmúlják. hatalmasra nőttek, annyira hatalmasra, hogy pár levelet ki is törtem belőle, mert elnyomnak más növényeket. Pl. ültettem a közelükbe át lestyánt, amit szintén magról ültettem tavaly, de lehet, hogy majd át kell őket tenni másik helyre. Meglátjuk, hogy bírják ki együtt. 

Még nem készítettem a rebarbara szárából semmit sem, pedig finom a kifőzött leve, savanyú, de cukorral vagy cukorpótlóval igazán kellemes üdítőitalt lehet belőle készíteni. Illetve maga a főtt szár is jó, régebben dúsítottam vele lekvárt, amikor nem volt elég gyümölcsöm, de állítólag önmagában is jó lekvárnak is. 

Készülök legalább egy kis üveggel eltenni, aztán meglátom, hogy fogom-e fogyasztani. 

A kitört szárakból megmaradó hatalmas levelei egyébként jók talajtakarónak is, nem nő alattuk a gyom és megtartják a nedvességet is. 

Én most egy gomba mellé használtam el őket. Nőtt egy nagy gomba a kertemben, amit szerettem volna hagyni, hogy lássam mi lesz az. Ezen felül persze egyrészt nem akartam rálépni és azt sem akartam, hogy betakarja a fű, ezért köré terítettem a rebarbara leveleket. Jól megvédte a gombát és mint kiderült egy óriás pöfeteg nőtt a kertemben. :)