Egészen furcsa állapotokat élek meg.
Amit érdekesnek találok az az, hogy nincs bennem harc. Nem ágálok, nem átkozom a Sorsot, hogy elvette az anyámat és nem fordulok a JóIsten ellen sem, nem kérdezem tőle, hogy miért, miért, miért? Talán szelídségnek hívnám azt amit érzek és ez valahonnan nagyon…