Bosszantó, hogy amikor ki akarok menni a kertbe, akkor elered az eső... tegnap is így volt, nem is egyszer. Nem esett nagyon, de éppen annyira, hogy olyankor kinn lenni nem lehet. 

Végül elkezdtem a száraz alatt rendet rakni. Terveztem már az egyik cicadobozt gatyába rázni, bár abban tavaly télen se lakott senki. 
Végül azért rendbeszedtem, kidobtam a régi párnát belőle, tettem bele új, szőrikés takarót és átraktam máshová, hátha ott népszerűbb lesz. Ez is teljesen téliesített doboz.
A tetejére meg feltettem a Nyenyere dobozát. Az is áthelyezésre került a napokban, mert itt tanyázott benne a lépcső aljában és Böbe is, meg Elza is tiszta hülye volt tőle. 

Herkuló egyébként belakta a napokban a másik téliesített dobozt, ami a széna között van. Érdekes, de tavaly abba se ment bele egyikük sem. Most meg először egy másik dobozban tanyázott, de aztán átköltözött ebbe. 
Van 4 doboz kettejüknek, többféle, melegebb és kevésbé meleg, hogy az időjárástól függően választhassanak maguknak, illetve van egy doboz előkészítve Herkulesnek benn az alagsorban, hogy majd a műtét után legyen neki teljesen tiszta, új helye. 
Herkuló nincs jó állapotban, fájdalmai vannak és a műtét csak csütörtökön lesz... már alig várom. Adom neki a gyógyszert, negyedet kéne, de pár nap már felet kapott, mert akkor jobban van és energiagyógyítom is, attól is látványosan jobban van, de már nem tartós neki. Csütörtök este meg lesz szabadítva szegénykém a rossz fogaitól és a többi fogáról is le lesznek szedve a fogkövek, lesz még egy darabig fájdalma, de aztán már őszintén remélem, hogy jobb lesz neki. Édes kis CicaÚr, tegnap egész nap a nyomomban volt a kertben, több simit kunyerált, mint a Nyenyere szokott. :) 

***

Kiselejteztem a kis fóliaházikóból a megrepedt műanyagdobozokat, a többit eltettem és a kis fóliaházat is bevittem a száraz alá, majd márciusban vagy áprilisban kiköltözik ismét a teraszra a jövő évi palántákkal együtt.  

Valahogy nem szeretem ezt az őszi eltakarítást, mindent elteszünk aludni, bevittem az egyik kis bádogpolcot is, amit egyben asztalkának is használtam, a másik még marad, mert vannak rajta még kiültetésre váró növények. 
Az idén valahogy nem tudtam eléggé kiélni magam a kertben. 
Olyan sok volt a kánikulás időszak, amikor muszáj volt behúzódni, hogy itt maradt bennem egy csomó rezsgés, megrekedt tervek, de már itt az ősz és pakolni kell. 
Nagyon fogom várni a tavaszt...

Végül kicsit azért molyoltam kinn a kertben is, visszavágtam két nagy magas varjúhájat és rengeteg dugványt csináltam belőle. Szerintem még lesz ideje meggyökeresedni.
Kiszedtem egy csomó rózsaszín ligetszépét is. Nehéz lesz megszabadulni tőle, de azt hiszem ez a következő növény, aminek mennie kell a kertből, mert elképesztően erőszakosan terjed. Lehet, hogy ki se tudom majd irtani innen... de legalábbis többszörös menet lesz. 

Eddig az alpesi iringó volt az, amitől elköszöntem, bár inkább úgy fogalmazok, hogy szándékomban van, mert az is hajt mindenütt.  
A másik az ernyős verbéna, mert az rosszabb, mint egy nyavalyás gyom, most is nő, még a fű között is. Menni fog az óriás fejvirág és most a rózsaszín ligetszépe. Illetve a lila varfűtől is elköszöntem. Egyrészt nem szeretek meg mindent, másrészt a túl intenzíven terjedő növényektől szabadulok.  Szeretném, hogy legalább pár része beálljon már a kertnek, hogy ne egy küzdelem legyen a gyommal és a túlságosan erőszakos növényekkel. 

Viszont a tavaszi dugványaim közül él 4 db fagyal, amiből azt hittem csak egy lesz, de 3 kis lecsupaszodott karót még benn hagytam a földben és lám, kihajtottak.

Valami bőrlevelű örökzöldből van szintén 4-5 darab és életben maradt egy zöld levelű cserszömörce is.

Illetve a vízben gyökereztetett tarka levelű fagyalból is van már az egyiknek gyökere, ezt ki fogom ültetni, de életben van egy fehér mályvacserje is. 
A múltkor lemetszettem a japán fűzről is a túl hosszúra nyúlt ágakat és ledugdostam a földbe és élni látszanak, persze a tél majd még ebbe beleszólhat, tavasszal kiderül. 
A többi dugvány nem sikerült, de ezeknek is elég lesz helyet találni, főleg, hogy az idén megint nem haladtam előre semmit a parlagfeltörésben. 

Megálltam és nem tudok előrelépni, de ennek egyetlen oka van, mégpedig az időjárás.  

Szépen bogyózik az új lilabogyóm (Callicarpa dichotoma), nagyon remélem, hogy jövőre is lesz rajta bogyó és a másikon is. 

Lett egy új Asterem is, de nem tudom honnan. Lehet, hogy összeporzódott kétféle és abból nőtt ez az új? Fogalmam sincs, az biztos, hogy új Astert nem vettem és oda ahol ez van, nem is ültettem. 
Ennek a színe is más, egy nagy, vastag, erős szál nőtt belőle és kissé más a színe, mint a többieké és a szirmai se olyanok, kicsit ritkásabbak. Majd át fogom onnan ültetni tavasszal, de most már békén hagyom. 
Láttam, hogy növekszik, de azt hittem, hogy a meglévők szaporulata. 

A Cocó (Böbike) tegnap végül délben battyogott haza nagy kényelmesen és azután benn is maradt egész éjjel. Most ment ki 7 óra körül. 
Használta az almot reggel... meg se tudnám mondani mióta nem ment bele, biztos van egy éve is, ha nem több. 
A jó, hogy meggyőződtem, hogy használja ő, amikor szükséges, az nem jó, hogy most takaríthatom. 
Elég Elza után takarítani. 

Néha még mindig nem hiszem el, hogy macskás nő lett belőlem... :)))) Ahogy irtóztam tőlük, az igazán erős volt, érdekes, hogy az ember hogy meg tud változni. 
De akkor is hihetetlen még számomra is, hogy 3 macskám van és persze a 3 kosztos is... ez egy egész hadsereg. 
Az ember mindig próbálja kukkolni a jövőt, de ezt nem láttam... nem mintha rossz lenne, mert nagyon megszerettem őket, csak nem így képzeltem el. 

Az is fura, ahogy röghöz kötődtem itt. Amennyit én mentem a világban... minden szabadidőmben úton voltam, vagy azt terveztem, hogy hová menjek. A mértékegysége mindennek a repülőjegy volt, amikor nem ténylegesen, akkor fejben utaztam, folyton ment tervezés. 
Aztán lett ez a ház és a kert és elnyelt engem. Pedig eleinte csak hétvégi háznak indult. Nem is akartam túl sokat ráfordítani a felújításra sem, csak hogy éppen lakhatóvá tenni (szörnyű állapotban volt a ház, majd a télen csinálok róla egy posztot), de menet közben valami megváltozott bennem. 
Eleinte kétlakiztam, a home office-os napokon rohantam le ide, aztán jött a pandémia és itt is ragadtam. 

Jó itt, fel se merül bennem, hogy utazzak, vagy nyaralni menjek, mert mióta itt vagyok, azóta folyamatosan nyaralok. Igazi szenvedéllyel csinálom a kertet, feltölt bennem valamit, ami a városban csak lemerült és amit az utazásokon is csak a természet látványa tudott feltölteni. Érdekes módon a városokban mászkálást akkor se szerettem, nem is választottam városnézős utakat. 

Mostanában kirándulni vágyom inkább, kinn  a természetben és - mivel jön a tél - lesz is rá időm. Van egy pár tervem, ahová el fogok menni, már csak azért is, hogy ne punnyadjak itt be a TV elé a télen. 

Kicsit mászkáltam a veteményesben. Mióta felszedtem a hálót és kigazoltam, egész nagyot nőttek a palántáim. Ha november végéig nem lenne fagy, akkor még a karalábék is megnőhetnének. 
Kikeltek a rapinik is, a müncheni sörretek is, de a vajrépa is, 2 hónap alatt ezek simán megnőnek a hűvös időben, ha nincs fagy. 
Sőt a spenótom is kikelt már és valamit láttam a téli vajfej salátánál is, de azt még csekkolni fogom, hogy saláta-e tényleg vagy valami gyom.  

A leveles kel palánták is szépen fejlődnek. 

Az ú-zélandi spenótot már felszedtem, de egy csomó magonc kikelt és némelyik egész nagyra nőtt már, hagytam is egyet belőle, mert még ezt is lehet szedni. Tejszínes-gombás mártásokba szoktam tenni, néha van benne egy kis hús is, de inkább nincs és tésztára nagyon finom.  

Ez pedig egy római saláta, magba ment, még reménykedem, hogy képes lesz magot érlelni és akkor gyűjtök róla. 

A rózsák még nyílnak, szeretem őket, mert ugyan szúrósak, de mindent kibírnak és sokáig hozzák a virágaikat. 

Ez a 'The fairy'

 'Passion'

'Rotersen'

A fehér japán szellőrózsa.

Itt pedig a Nerine hozza az első bimbóját. Ez nem áttelelős virág, ezért cserépben tartom, pontosabban egy nagy, lapos tálban vannak. 

Valamelyik nap leszedtem a paprikákat is, pár szemet hagytam csak kinn, mert még ígérnek a jövő hétre jó időt, legyen kinn friss papikám.
Nagy részét összedaraboltam és lefagyasztottam, de tettem el enni is. Szerencsére a paprika sokáig eláll a hűtőben. 

Elég sok eső esett, 24 mm és most egy időre elég is lenne, hogy kicsit száradjon a talaj, hogy az őszi munkákat be tudjam fejezni. 
Szeptember óta 114 mm esett összesen és itt nálunk (úgy emlékszem) 3 hét volt a leghosszabb, amikor nem kaptunk esőt, szóval ez egyelőre elég lesz. 
Az idén a kúttal se volt gond, nem úgy, mint 2022 nyarán, amikor már az se adott vizet. 

Az egyik kerti boltív összeroppant a nedves Clematis súlya alatt, ezek se tartanak sokáig...ráadásul nem is tudom, hogy fogom lehámozni róla a Clematist. Lehet, hogy nem is, van ilyen fémpálcám, lehet, hogy egyszerűen hozzáfogatom ahhoz a részhez, ami megroggyant és beverem a földbe, azt a részt tartani fogja, aztán majd úgyis megroggyan a többi része is. Ócska vackok, bár ezt azért az ára alapján lehetett sejteni, de azt hittem legalább 5-6 évig kitart... 3-ig bírta.  

Beújítottam a LIDL-ben egy bordó krizantémot is, remélem áttelelős. Próbálom őket visszagyűjtögetni a kertbe, hátha sikerülne újra megtartani. Majd keverek a gyökeréhez perlitet, az elviszi a pangó vizet onnan és nem tud se kirohadni, se a fagy nem tépi el olyan könnyen a gyökereit, mert a perlit lazítja is a földet. 

Szeretném visszanépesíteni a kertet a krizantémokkal, annyira gyönyörű, változatos növény, sok fajta, forma és szín és késő ősszel nyílnak. Imádom őket. 

Ma reggelre a szarvasok lerágták és nagyon letördelték (nem kell vele bajlódnom) a trombitafolyondár összes kertből kilógó ágát. Letaposták ott a kerítés sarkánál a liliomot is, bár az úgyis kihajt és arra is rájöttem, hogy magas varjúhájat nem ültetek ki a kerítésen kívülre, mert azt is szeretik. Leharapták, amikor éppen virágozni kezdett volna, aztán újrahajtott és megint leharapták... 

Böbe még nem érkezett haza, nagyon aggódom, mert ilyen időben mindig jön be a melegbe. Szerintem valahol retteg, kimenni is alig mer, bár a valamelyik napi cirkusz óta azért (valamivel) bátrabban ment ki, de úgy harmadik nekifutásra azért sikerült neki. 
Az udvarban mindenki a Nyenyerétől retteg, szerintem a Böbe is, de Elza is csak úgy nyargal el előle. Elzát még soha nem láttam elfutni semmilyen macska elől, ez a kis dög, meg stressz alatt tartja az összeset, Herkulest is lepofozza. 
A Böbe amúgy se egy haverkodós cica, fél minden macskától, de azt nem tudom, hogy a Nyenyere rémuralmának hogy vessek véget. 
Attól félek, hogy valamelyik nagy elrohanásnál egy róka fogai közé szalad, szóval most tiszta ideg vagyok megint, hogy hol a Böbe.