Ez a hétvége nem a kertészkedésé volt, pedig nő a fű mindenütt, mint a bolond. 

Tegnap elmentünk kirándulni ki az erdőbe, mondjuk mondhatnám, hogy kimentünk a házból...mert az erdő itt van pár lépésre. :)))))) Nagyon jól esett a séta, nem mentünk túl sokat, 9,4 km volt csak és kellemes szél is fújt közben. Sajnos lett egy nyomorult kullancs a nyakamban, de nem is tudom, hogy tegnap szedtem-e össze, vagy a Böbéről mászott át, mert reggelre lett és még épp, hogy be volt fúródva. 
Kirándulás után mindig minden ruhát leveszek, fürdés után átnézem magam, be is fújtam magam tetőtől talpig tegnap kullancs és szúnyog elleni spray-vel... na mindegy, mégis lett. Akár a hajamban is elbújhatott. 
Ilyenkor az a rémes, hogy utána 10 másodpercenkként érzem, hogy valami valahol mászik... fejben mászik persze, de az érzet az  megvan. Bakker, de szar! 

Szedtünk egy csomó fenyőrügyet, lándzsás utifüvet, akácvirágot és már nyílik a bodza is. Magamnak csak fenyőrügyet hoztam, de kimegyek ma is, hozok bodzát még, lándzsás utifüvet majd a saját kis telepemről szedek a kertből, bár szegény eléggé megfogyatkozott tavaly óta. Úgy tűnik, hogy ez a fű - hiába hullatja a rengeteg magját - nem versengő a gyommal és hát... tavaly eléggé hagytam, hogy benője a repkény meg kb. minden gyom. Az idén nagyobb odaadással fogom gondozni a kis ültetvényemet. 

A fenyőrügy szirup ugyanúgy készül, mint a lándzsás utifű szirup, gyakorlatilag fenyőhajtás és cukor rétegezve. Nem tudom mennyi volt a fenyőrügy, de jó 40 deka biztos volt, elővettem az üveget és alulra cukrot tettem és rétegezve beraktam a fenyőrüggyel. Most tele van, de holnapra biztos jól össze fog esni. 

A két kerámia madárkát a helyi keramikustól vettem, az egyiket fel lehet lógatni, a másikat pedig egy pálcára tűzni, van is vékony fémpálcám, arra fogom feltenni. 

Ma ismét kimentem az erdőre, valamiért nagyon húzott ezen a hétvégén a természet. Felmásztam egy közeli sziklagyepre, amiről úgy tudom, hogy védett is. Nem láttam túl sok érdekes növényt, fűfélék voltak, rengeteg kék csenkesz, ami vonzott volna, de védett területről amúgy se hoznék és tavaly neveltem magról. Egy bokor lett, de már virágzik, majd elhullatja a magját. 

A kilátásért viszont bőven megérte felmászni azon a meredek ösvényen.  És hazafelé szedtem egy csomó bodzavirágot is. :) 

Azért szeretem a sziklakerteket, mert tele vannak zugokkal, a zugokban pedig nagy sokféleséggel. Rengeteg fajta növényt el lehet ültetni egy sziklakertbe. Nekem most 2 van, egy napos és egy árnyékos sziklakert a tuják alatt, de azt hiszem még harmadik is lesz. Olyan a kert fekvése, hogy megengedi, sőt itt-ott kéri, hogy sziklakert alakuljon benne és ezt is ki is használom. 

Most már talán nem kiabálom el és kimondhatom, hogy Herkules túl van a macskainfluenza nehezén. 
Nagyon beteg volt a Cicaúr, azt hittem el fog pusztulni. Azt hallottam, hogy sok cica beteg a faluban... sok el is fog veszni, mert nem etetik őket rendesen, faluhelyen még most is azt tartják, hogy a macska fogjon magának. Azt hiszem a MosogatóCica is úgy kötött ki itt nálunk, hogy nagyon éhes volt. Éppen most is itt eszik az ablakban, vedlik őt is, az egész brancs olyan, mint a hajléktalanok. Kopottak nagyon. 
Szóval Herkuló sokkal jobban van, már ráhederít a csajokra az udvarban, az igaz, hogy nagyon nyikorgós hangon. Több, mint egy hétig csak feküdt és semmi se érdekelte, de szerencsére étvágya az volt és van most is. Kap is, vissza kell híznia, megerősödnie, ezért a CicaÚr, ahányszor jön, annyiszor kap enni és azt, amit csak szeme-szája megkíván! 
Jobban is van, már nem billen meg, hetykébben is megy, azelőtt csak vánszorgott és néha majdnem feldőlt. Szegénykém, úgy sajnáltam őt, de a lényeg, hogy jobban van. A Mosogatóval még most se foglalkozik, ma reggel is itt voltak mind a ketten a tetőn, de Herkuló szépen feküdt a napon (miután jól bereggelizett) és hagyta enni a Mosogatót is... mert hát igen, a mi Mosogatónk eddig többnyire este járt a sötétség leple alatt, de most már reggelizni is rendszeresen jár. Hát ez van. 

Tegnap a Böbe miatt is halálra voltam válva, kora reggel kiment és aztán egész nap nem láttam, de este se jött meg. Kinn kiabáltam az udvaron, kimentem az útra, lefelé az erdő felé, de sehol.  Végül már lefeküdtem este, amikor gondoltam még kinézek, hátha a tető felől akarna megint bejönni  és ott volt. Megint benn aludt, sőt még most is itt alszik mellettem a másik fotelben. Remélem nem kapta be ő is a macska flu-t, bár egyelőre semmit nem látok rajta, csak azt, hogy fáradt. 

Elza meg olyan, mintha kutya lenne, ő tegnap is jött velem, ki az útra, hátra a kertbe, mindenhová, együtt kerestük a Böbét és Elza érti, ha hívom és szót is fogad. Alapvetően úgy mászkál a sarkamban, mint egy kutyus. 

Kivirágozott az olasz kontyvirág is, most már remélem lesz rajta ősszel szép, piros termés is. Nem jelentős a virágja, nem is fehér igazán, hanem inkább zöldes, de érdekes. 

És a kerti pletyka is elkezdte ontani a virágokat.