Esett ma reggelre egy jó nagy eső, látom a földön, hogy jól megázott. Nagyon örülök neki, mert a kert szinte porzott megint. Remélem még nem hagyta abba, mert mélyen száraz a talaj. 

Szép, nagy telep kövirózsáim vannak, de most hogy fényképeztem, jöttem rá, hogy csak két fajta. 
Ezeken kívül van még további két fajta amiket a  Deres kertből kaptam, de azok még nagyon picik. Körbevettem őket kövekkel, hogy meg ne feledkezzek róluk, nehogy bajuk essen, nagyon különlegesek. 
Szóval a következő menet a különböző fajta kövirózsák gyűjtése... Nnna, mohóság ON! 

Ennek neve is van: Boczy rózsának hívják. :P 

Kezdek beleimádni ezekbe a big-bonsai-okba, vagy formafáknak is hívják őket. Nem a csavart, a gömb vagy a figurára vágott cuccok érdekelnek, hanem azok, amiknek több ága van és az ágak vége gömböc vagy ovális gömböc. 

Úgy döntöttem, hogy veszek vagy 5 leylandit és felnevelem őket, kitanulom ezeknek a big-bonsaioknak a nevelését. Nagyon szeretnék pár ilyet a kertembe, de ahogy néztem a kertészetekben horror árakon vannak és még nem is olyanok, mint amit elképzeltem. 

***

Macskaügyben Elzából néha nagyon elegem van, megfordult már a fejemben, hogy odaadom valahová, ahol egyedüli CicaNéni lehetne, mert borzasztó természete van. Néha szabályosan szemét. Amit a Böbével művel az rémes. Kifigyeli, hátulról lopakodik aljas módon és megijeszti, elzavarja, pedig a Böbe csak békésen fekszik a kertben. Böbe meg  nem védekezik, csak meg van lepve, nem érti mi van és elmenekül. 
Az is borzasztó, hogy mindent kihemperegnek a kertben, az ágyásom, amit fűszeresnek akartam, na annak a közepe teljesen ki van hemperegve. Elza kedvenc helye. De nagyon jól érzik magukat a virágoskertben is, bár érdekes,, hogy virágot még nem törtek le... csak el ne kiabáljam. Mert tavaly a Böbe nagy hasasokat ugrott a törpe íriszek közé is, meg a fehér liliom közé is, abból le is törte az egyiket, de idén még nem láttam, hogy kárt okoztak volna. Illetve a kapor az - ugye - kihempergődött, de majd szórok még magot az uborka közé. 

A másik, ami néha az agyamra megy, hogy olyanok ezek hárman, mintha huszan lennének. Na jó, ezek négyen, mert a Mosogató már teljesen ideszokott, már az előkertbe jár pihenni. Amerre megyek, mindenütt figyelő szempárok követnek, amit általában nem bánok, sőt szeretem, ha körülöttem vannak, de időnként idegrángást kapok ettől az állandó jelenléttől. 
Kimegyek az udvarra, akkor Elza rögtön ott van a lábamnál. Érzem, hogy valaki figyel, hát a Herkuló les a bokor alól, vagy trónol a komposztáló tetején és onnan skubizik. Felnézek és a Böbe les a lila akácról vagy a tetőről. Mindenütt ott vannak. Olyanok, mintha több példány lenne  belőlük és minden időszeletben mindenütt lenne egy-egy példányuk. Kinézek az ablakon és a Mosogató várja a kaját, vagy Herkuló fekszik ott és állhatatosan néz befelé, hogy mikor jön már a tápomat. Vagy a veranda ablakba nézek és Elza kér bebocsátást, esetleg Böbe dörömböl be este az ablakon, hogy engedjem be. Szóval ezek olyan zsákbolha és néha viszketek tőlük. 
Ennél már csak a jobb, amikor este kinézek és a róka néz velem szembe az ablakban... esküszöm néha úgy érzem, hogy kiszorítanak. 

Van pár hostám, amik nagyon szépen kezdenek kipendülni. Az első képen egy előkerti hosta van, amit a kerítés lábazata mellé ültettem, mert az árnyékot vet és azon a sávon éppen jó helye van. 
A második is a kerítéslábazatnál van kicsivel odébb, de őt majd szét kell szednem, kicsike volt, amikor ideültettem és nem látszott, hogy kétfajta. Ebből már nyugodtan tudok majd szaporítani máshová. 
A harmadikat most ültettem át tavasszal egy ideiglenes helyről az újonnan feltört részre a bokrok alá. 
Vannak még hosták, a sziklakerti bejegyzésben is tettem ki képet róluk, ott is 3 féle van. 

Van még egy szép a gázóra alatt is az előkertben, de azon még vacillálok, hogy áttelepítsem-e, egyet viszont az orgonafa alól el fogok hozni az biztos, mert az olasz kontyvirág eléggé elnyomja, nem gondoltam, hogy olyan nagy lesz. És van még egy szép kék levelű szintén az orgonafa alatt.

És két nagy telep van még a tuják alatt az Árnyaskertben, az egyik már szépen kihajtott. A másikat  meg véletlenül kiástam tavasszal, amikor még nem látszott, nem volt megjelölve. 
Csóri ez nagyon mostoha sorsú lett, mert első éve után kirágta a pocok, éppen csak kihajtott, öntözgettem, törődtem vele, aztán tavaly ősszel a teraszépítés miatt ki kellett ásni, akkor került át az új helyre, erre most tavasszal véletlenül kifordítottam a földből... most már tényleg békén lesz hagyva. (a képen a kicsi)