Minden szárazság ellenére megkezdtem a kiültetéseket a kertbe, ha már felneveltem ezt a sok virágpalántát, akkor legalább megpróbálom őket megtartani. 
Ennyit még nem Hamupipőkéztem, jól belocsolom őket és a kis, kerti ollómmal rövidre darabolom a szénát és úgy teszem köréjük mulcsnak. Így többnek tűnik a széna, jobban a kicsi növények köré tudom rendezni, talán valamivel hatékonyabb lesz, mintha azokat a hosszú szálakat raktam volna le. 
Már kinn vannak a szegfűk, a kúpvirágok (csak 3 lett sajnos), a hajnalkák és a 4 db színes, évelő margaréta is. 
Remélem, hogy majd nem feledkezem meg a hajnalkákról a ház előtt, mert ott nagyon száraz minden és azért ültettem őket, hogy felfuttassam a kerítésre, hogy védjék az árnyékliliomokat a napsütéstől. 
Van a kerítésnek egy kőlábazata, ami mellett árnyék van és eleinte jók is voltak ott az árnyékliliomok, de már akkorára nőnek minden évben, hogy magasabbak, mint a kőlábazat és mindig megégeti őket a nap. 
Tavaly nyár végén beültettem oda egy nagy tő Jiaogulant (ötlevelű ginseng) és csodák-csodája az is áttelelt, de a két árnyékliliom között van, ezért arra várni kell, hogy annyira nagy legyen, hogy ténylegesen befussa a kerítést, a hajnalka sokkal gyorsabban növekszik és a virágja is szép lesz. 

A veteményesbe kiültettem a póréhagymákat és szedtem fel retket a fólia alól, szépek lettek és egészségesek is. A zöldje is nagyon szép, ezért fellógattam lenn az alagsorban megszáradni. Ki akarom próbálni elkészíteni, ahogy a koreai videókban láttam, de majd vissza kell nézni, hogy pontosan, hogy csinálják. 
Téli sarjadékhagymát is szedtem fel enni. 

Az egyik ásásmentes ágyásomat végül fel kellett villáznom, mert ebben a formában nem lehet bele vetni. Nem volt elég rajta a mulcs, sokkal több kellett volna. Idő kell ahhoz, hogy felépüljön a talaj, de azt hiszem maradok az őszi villázásnál és inkább mustárt fogok beleszórni. Göröngyös is lett, nem lesz jó bele vetni. 
A kép jobb oldalán látszik, hogy verem oldalában már milyen hatalmasa nőtt a madárbirs, viszont a borostyán, amit beültettem, az kidöglött, újat kell ültetnem bele. 

Ahol járok rajta, már most ilyen repedezett a talaj.

Nagyon érdekes "szelek" fújnak mostanában. Éppen kinn voltam a kertben és nagy zúgást hallottam, olyan volt, mintha közeledne valami, mintha repülő húzott volna a fejem felett közvetlenül, óriási szél támadt és aztán ahogy jött, úgy el is ült. Nem tartott tovább 30 másodpercnél és mostanában gyakran van ilyen. Istenbizony olyan volt, mintha egy láthatatlan, de nagy jármű húzott volna el.  
Van amikor percekig is eltart, de ezek nem olyanok, mint amikor tényleg viharos szél fúj. 
Az autóval is tapasztalok az utóbbi időben furákat, mintha láthatatlan nagy gömbök lennének az úton, amiknek nekimegyek, de rugalmasak és elpattannak... 
Mert a szél régen is fújt, az ember érzi, hogy tolja az autót főleg nagyobb sebességnél, de ezek a valamik nekem jönnek, vagy én megyek beléjük. 
Ti nem vettétek még ezt észre? Nehéz ezt időjárási jelenségnek titulálni. 

A sziklakertben még szépek a növények, de kaptak már egy kis vizet, hogy ne gyengüljenek le teljesen. 
Aztán a fotóról láttam meg, hogy a kövek és a lépőkövek között milyen üres, ezért beraktam kövirózsákkal, majd szépen elszaporodnak és sokkal jobban fog kinézni. 

A japán gyöngyvessző ilyenkor tavasszal nagyot brillírozik ezzel a színnel, nagyon szeretem. Remélem a 3 bujtás sikerülni fog és akkor a kert más részeibe is ültethetek belőle. 
Előtte az egyik fajta óriásliliomom növekszik. 

Itt a hólyagvesszővel együtt vannak. 
Tavaly a hólyagvessző alá vittem le árnyékliliomot, de nem ültettem elég mélyre, ráadásul tavaly csak döglődött az aszályban és még jobban kiszáradt, mert kiemelkedett a talajból. Ezért most kivettem és beültettem már rendesen... nem tudom tavaly hogy sikeredett olyan vacakul a beültetése. 

A japán juharom a lemenő nap fényében, olyan szép! 

Tárnics, ez az, amelyik jobban érzi magát, a másikat még mindig ápolgatom, talán megmarad. 

Este az Árnyas kertben, azt hiszem szükségem lesz több ilyen kis napelemes lámpára, olyan jó hangulatot adnak este a kertnek, csak sajnos általában nem tartanak sokáig. Az Árnyas kert sajnos csak önmaga árnyéka az idén a szárazság miatt. 

Kicsit kitakarítottam az előkertet, de sajnos a tyúkhúr már szétszórta a magját, lesz bőven belőle jövőre is. :)))
Szedtem ki tarackoló kékgyökeret és már harmadszorra ültettem ki a ház elé egy lejtős részre... szerintem most is ki fog száradni, de a remény hal meg utoljára. Pedig olyan jó lenne, ha betakarná azt a részt. Ez a virág kinyírja maga alatt a gyomot és nagyon szép és ha elterjedne, nem kéne a kaszával ott se erőlködni. 
Most megöntöztem jó alaposan, de oda nem hordok ki vizet, elég öntöznivaló van benn a kertben is. 
Kijött vele egy szép, gyökeres darab a piros sásliliomból is, azt is kiültettem a kapu mellé. Úgy látom, hogy a szarvasok a narancssárga sásliliomot nem zabálják, hátha ezt se... mostanában nem látom őket. Egész télen itt rágtak le mindent, most hatalmas a fű mellettem a kaszálón, de nem jönnek. Biztos máshol is találnak most kaját maguknak. 

Ez egyébként nem is volt tervbe véve, csak úgy megcsináltam, ezért most nagyon örülök magamnak megint. 

A keleti mák az előkertben (Papaver orientale) már nagyon készülődik. 

Kicsit megint felhajtottam lenn a kert végében a rézsűnél a geotextilből és beültettem egy fehér-zöld tarka kúszó kecskerágót, de vittem le még nagyon neonzöld és mályvaszínű tűzesőt is, illetve csatavirágot, pár követ is baraktam a szegélybe. Nem nagy haladás, de valamicske.
Amúgy meg ott lenn végig "kellemes" dögszag lengedezett, szerintem a szomszéd földön valami elhullott állat lehet a nagy fűben, talán róka? Bár... lehet bármi, macska is, vagy elhullott madár. 
Nem is voltam lenn, csak, amíg megcsináltam amit akartam, mert nagyon büdös volt. 

Lehangoló a szárazság. 
Az Árnyas kert gyakorlatilag megsemmisülni látszik. Megöntöztem, de ez most szinte semmit sem ér. Tavaly tavasszal erőteljesek voltak a növényeim, de nem volt lehetőségük regenerálódni a tavalyi aszály után. Nyár végén jött az eső, amikor már nem a növekedéssel vannak elfoglalva, ezért ez a szárazság most hatványozódik, a tavalyi szárazság miatt egyébként is legyengült növényeket gyötri meg... sok minden ki fog pusztulni, ha nem kapunk egy-két héten belül kiadós mennyiségű esőt. 

El van vetve a rengeteg egynyárim, aminek nagy része ki se kelt, pedig igyekszem nedvesen tartani a földet nekik, de nagyon sok frissen kiültetett növény is van és akkor a veteményesről még nem is beszéltem. Meg arról a rengeteg virág és zöldségpalántáról, amiket mind ki fogok ültetni... hogy fogom locsolni mindet? 

Pedig elsején elvetettem a zöldbabot is, nem mindet, de a sötétlila színűt és pár sor zöldet vetettem, a többit majd később a borsó helyére, hátha addigra esne az eső... az ember mindig reménykedik. 

Kiszedtem egy rakás túlburjánzott haranglábat is és kettőt átültettem az Árnyas kerti sziklakertbe, ott nem nagyon marad meg semmi, de a haranglábak tipikusan mindent is kibírnak és szinte mindig zöldek, kivéve télen. 
Szedtem ki szintén nagyon elterjedt kínai szellőrózsákat is azokról a helyekről, ahol nem szeretném, hogy legyenek és átültettem máshová...  jól belocsoltam és ezeket is sorsára hagyom. 
Olyan kár... annyi minden találna most helyre a kertben, rendeződhetne, alakulhatna, ehelyett megint az van, hogy nézem a pusztulatot. Már 15-20 mm eső csodákat művelne a kerttel és adna egy kis időt neki a regenerálódásra, de mintha minden összeesküdött volna. 
A kis vizes élőhely ötletét egyelőre félre is tettem. 

Kivettem a kikelt csörgőfákat (6 darab van) is és beültettem hosszú cserepekbe, hogy a főgyökerét mindegyik jól le tudja ereszteni. 

Összességében azért haladgatok lassan, kicsivel kevesebb lelkesedéssel az időjárás miatt. Nehéz így lelkesnek maradni, ha nem látok esélyt se arra, hogy a munkámból kialakul valami szép. 

A kökörcsinek már magba mennek, de így is olyan mutatósak. 

Böbike újabban kerti díszkedik, hol az egyik dísz helyén csücsül, hol a másikon. Eszembe juttatja, hogy ki kéne már hordani a díszeket, amit aztán jól elfelejtek. 

A sziklakertben most is egész jó színek vannak, ezek a piros kövirózsák, csak most éppen már sárgák. :)

Ez egy szúróshegyű mongolkövirózsa (Orostachys spinosa ex Bongelia). 

Kivirágzott a medvehagyma is. Az idén meg se kóstoltam... 

Nekifogtam végre valamelyik nap és leaprítottam a még meglévő 2 nagy csomag eperfaágat és még azokat az őszibarack és barátcserje ágakat is, amik el voltak már készítve az aprításra. 
Végre el tudtam kezdeni egy újabb ösvényt letakarni az aprítékkal, nem lett sok, de legalább megkezdtem és lesz kedvem az aprításhoz azért, hogy majd végig teríthessem a forgáccsal azt a részt is. 

Az árnyas kert melletti kis ösvényről van szó, az a rész eddig nem volt szép, semmi karakter, annak ellenére sem, hogy igyekeztem legalább a füvet nyírni rajta, de nem nézett ki jól. 

Megint kétféle az apríték színe... de azt hiszem, hogy legközelebb azt fogom csinálni, hogy összekeverem, ha így lesz. 
Az eperfa színe ilyen világos, a másik ösvényen is van egy ilyennel takart rész, az igaz, hogy akkor nem volt mivel keverni, mert csak eperfa ágaim voltak aprítani.  

Megvolt az idei első szüret is a veteményesben, nem is... második, mert téli sarjadékhagymát már szedtem. :) 
Most pedig spenótot szüreteltem egy párat, hatalmasak voltak a levelei. 
Készítettem belőle olívaolajon, jó sok fokhagymával és gombával, sóval, borssal, kakukkfűvel és rózsaborssal tejszínes mártást és fussilit főztem ki hozzá. Jó sok sajttal nagyon finom volt. 
Azt hiszem, most spenótevészet lesz, mert még van a kertben belőle. 

Gyomláltam is kicsit, befejeztem a múltkor megkezdett répa-hagyma ágyást és másik két hagyma ágyást is kigyomláltam, mert nagyon jön mindenütt a szulák. Ezt nem zavarja, hogy nincs víz, ő nagyon mélyen van, onnan szívogatja a vizet. 
A retket jól belocsoltam és a fólia tetejére tettem árnyékolóhálót neki, illetve megigazítottam a fóliát hátul a karórépákon is, de abból szerintem nem lesz semmi. Majd ősszel újra vetem és meglátom,  hogy fog-e teremni akkor. Vannak ilyen növények, amik ősszel sokkal megbízhatóbban teremnek. 
Egyébként a retek lassan szedhető lesz és jó, hogy megpróbáltam a fólia alatt termeszteni, ég és föld (szabadföldön is van vetve) a két retek állapota. 
Lehet, hogy végül mégis be fog költözni egy kis üvegház a kertbe. 

Ha... 

Mert tényleg elgondolkodtam, hogyha ilyen aszályok lesznek (meg általában ilyen katasztrofális időjárás), akkor érdemes-e kertészkedni, vagy találnom kéne valami másik  hobbit. Elkeserítő, hogy május eleje van és már porzik a kert. 
Kár a kertért is és a hobbiért is, mert a kertészkedés az a dolog, amit eddig egész életemben soha nem untam meg, amiért örömmel és lelkesedéssel kelek fel reggelente. 
Sajnos a munka területén nem találtam meg soha azt az inspirációt, ami felvillanyoz és feltölt, amiért lelkesen ugrok ki az ágyból reggel. Csak mindig muszáj volt dolgozni és a végén már nagyon utáltam is. 
Most már szabad vagyok, teljes erőbedobással csinálhatom/csinálhatnám a kertet, erre lassan, fokozatosan  elsivatagosodunk. 
Azt az öntözési őrületet amit tavaly csináltam, azt biztos nem fogom megint végigcsinálni. Ha csak visszagondolok rá, már fáradt vagyok.
Persze most már itt van a szivattyúm, de az öntözéshez víz is kell és ha így haladunk, akkor nem tudom mikor jön el a nap, hogy már nem lesz víz a kútban. 
Az igaz, hogy messze nem olyan rossz a helyzet, mint 2022-ben volt, mert akkor 2021 őszétől, gyakorlatilag nem volt csapadék 2022. augusztusáig. 
Ezen a télen legalább volt csapadék bőven és most nagyon örülök, hogy a sok havat belapátoltam a tuják alá és az általában szárazabb részekre, mert ott annyival több jutott a növényeknek. 
Találtam pár négylevelű lóherét a kertben... esőt kértem tőlük... 

Persze kertészkednek az emberek még a sivatagban is, de nálunk annyival rosszabb most a helyzet, hogy a telek nem enyhültek, legalábbis nem annyira, hogy azok a növények, amik nyáron vígan jól éreznék magukat, azok ne pusztuljanak ki télen. 
Illetve fájdalmas pont a veteményes, lassan át kell gondolni, hogy mi és mennyi lesz az, amit tényleg fel tudok nevelni. 

Még ilyen kicsikék a salátáim, mert nemcsak szárazság van, hanem az éjszakák is hidegek. 

A borsó... összesen 6 sor van, jó lenne, ha lenne rajta. A tavalyi elég volt, még van belőle 3 zacskóval a fagyasztóban, lassan el is fogom készíteni. 

Úgy tűnik, hogy eper legalább lesz, de egy kiadós öntözés ezekre is rá fog férni.