Egyébként egy pár napig napig nem sok szalmaszálat tettem keresztbe a kertben, látványosat semmit, nem szeretek kinn lenni a nagy szélben és egyébként is valami miatt kitört rajtam a lustaság.

Teljesen tétlen azért nem vagyok, de pár napig apróságokat csináltam meg csak.

Gyomláltam egy kicsit a verem tetején, még nem szedtem ki az összes füvet... úgy tűnik, hogy most ilyen hozzákezdek és nem fejezem be korszakom volt. Visszaraktam a füvet a verem tetejére, hadd száradjon ott ki és legalább a beültetett törpe (vagy mirtusz?) loncoknak tartja a nedvességet a talajban. A loncokat is visszametszettem, egyelőre csak hadd sűrűsödjenek, aztán majd meglátom, hogy növekszenek. Az lenne jó, ha szépen betakarnák a verem tetejét. 
A kép alján látszik, hogy mennyi fű van ott, a nyavalyának nincs kedve egyszerre kiszedni. Ez egyébként a verem teteje hátulról nézve. Hát... ez a rész még jócskán rendezés alatt van, nem is tudom mikorra alakul majd ki egy normális, mutatható képe. Idő kell neki, az biztos. A geotextillel is azért takartam le, mert azon a részen is nőtt minden, beleértve a tarackot is. Azt a részt még nem tudom, hogy fogom megoldani, mert mögötte ott van a datolyaszilva csemete, nem tudom mi legyen alatta, de nem tarackot szeretnék. 

A verem másik oldalát már majdnem befedte a madárbirs, annak is pár lelógó ágát visszahajtogattam a teteje felé, hogy arra nőjenek, a többit, ami már nagyon rálógott az ösvényre, azokat visszavágtam. 

Aztán megtáltosodtam!
Először csak kicsit ügyködtem a tufakövek körül is, a múltkori pár növény beültetése után nem tudtam nyugodni. Az ásóvillával fellazítottam körbe és kiszedtem a füvet belőle, mert nem tetszett úgy, ahogy a fű csak megnőtt a kövek mellett. 
Sokat gondolkodtam, hogy kéne megoldani. 
Volt olyan ötlet, hogy leteszek gyepszegélyt és a kövek és a szegély között beültetem valami jól terjedő Sedummal.  
Arra is gondoltam, hogy lapos terméskő lépőköveket teszek le a tufák elé és a füvet meghagyom ami van, mert hiába szedném fel és szórnék fűmagot, úgyis tele lenne előbb utóbb gyommal. Itt 5 percig se lenne homogén fű, annyi magot hord a szél...

Ilyen volt, egyáltalán nem nézett ki jól és hiába növik majd be a köveket a növények, akkor se lett volna szép, ha a kövek mellett nem rendeződik a terep. 

Aztán nekiálltam és kiszedtem a szélekből a füvet, de nem lehet szép íveket kialakítani, mert kicsi a terület, így a gyepszegélyt el is vetettem. 

Végül fogtam magam, beültem az autóba, felmentem a kedvenc kőgyűjtő helyemre és hoztam egy rakás lapos követ. 

És még ezeket is, ezeket rögtön idehoztam, ahol le akartam rakni. 

És ilyen lett. 
Beültettem egy magas varjúhájat a fehér kő elé, amin a láda van (a láda költözni fog, egyelőre csak pakolászom ide-oda). A kövek közé ültettem be olyan kis kompakt Sedumokat, amik nem terjednek nagyon durván és citromillatú kakukkfüvet is. 
És úgy döntöttem, hogy nem is szedem ki az összes bőrlevelet, jól van az ott talajtakarónak, de azt, ami a ládás fehér kő mellett van, azt ki fogom venni, mert oda valami cserjét fogok ültetni, olyat, ami nem örökzöld, mert nem szeretném, hogy tavasszal árnyékot vessen a kikeleti bangitára. 
Gondoltam bugás hortenziára, de mályvacserjére is, mert az is olyan szép keskenyre nő, ha az ember ápolja. A fű pedig marad, persze sokkal szebb lesz, amikor le lesz nyírva, de most azzal még nem foglalkoztam. 
Illetve a kép jobb oldalán látszik, hogy a köveknél még fel kell tölteni földdel és majd kitalálom, hogy mit is ültessek bele. 

Az erdőben rengeteg kivágott fa van felhalmozva az út széleken és az egész tele van fűrészporral. Mivel volt nálam kis lapát és vödör (ilyenkor már soha sehová nem megyek anélkül), hoztam egy vödör fűrészport is, le is szórtam az egyik ösvényre. Kb. egy méternyi lett, jó vastagon. A nagy fehér kőnél kezdődik a kép alja felé, látszik a színén, hogy másfajta, ez bükkfa fűrészpor. 

Kellenek nekem ezek az új ötletek, hogy érezzem és lássam is, hogy valamit haladok a kertben. Lendületet adnak. Ha túl sok apró-cseprő dologgal kell sokáig foglalkoznom, akkor elveszítem a lendületemet, de kicsit még az érdeklődésemet is. De ez egy termékeny nap volt! 

Tegnap estefelé olyan viharos, északi szél kezdett el tombolni, hogy istenbizony be voltam tojva. Voltak nagy szelek mostanában, régebben is, de ez tegnap valami új volt. Azt hittem ketté fogja törni a nagy tujákat, de a tetőt is féltettem, nem kicsit. Teljesen meg van zavarodva az időjárás.  
Viszont legalább ma reggelre nem lett fagy. Feltettem tegnap a takarást a datolyaszilvákra, mert az egyiken már meg vannak pattanva a rügyek, de ma még hagyom, mert még holnapra is komolyabb fagyokat ígérnek. 

Mostanában a gyomlálásé a főszerep a kertben, mert nagyon sok a fű és az esők óta jól meg is nőtt. Lassan kaszálni is kell (jaj, de nincs kedvem hozzá!), de még hagyom, hadd legyen jó nagy (ezzel tolom magam előtt). Úgy több mulcs lesz belőle. 

Van egy fajta fűféle, amiből rengeteg lett a kertben, mindenhol...nem tudom honnan hozhatta a szél a magját, mert ami eddig is itt volt, azt nagyon szisztematikusan kiszedtem, vagy levágtam, hogy ne virágozzon. Egy olyan fajta fű, ami hatalmas csomókat képez, ha nem szedem ki és utána már csak ásóval lehet. Úgy kapaszkodik a földbe, olyan hatalmas gyökérzete van, hogy borzasztó és sehol nem tudom hasznát venni, mert nem képez sehol szép takarót, hanem csak nagy buckákat alkot és a fűnyíró nem tud menni rajta, de kaszával se könnyű levágni sem. Szóval valahogy meg kell tőle szabadulnom, de annyi van, hogy nem tudom mikor fogom kiszedni az összeset. Módszeresen kell vele haladnom. 

Közben átnézegettem a krizantémokat is, nem élte mindegyik túl a telet, de lassan kiismerem ezt a növényt. A legszárazabb helyeken nagyon jól érzi magát, olyan helyen, ahol a gyökérzete nem áll vízben akkor sem, ha sok az eső. 
Nálam tipikusan a nagy keleti életfák alatt van ilyen hely, nem az Árnyas kertben, hanem az észak-dél irányban álló sor alatt. Azoknak fel vannak nyesve az ágaik és alattuk van napfény, egyik oldalon délelőtt, a másik oldalon délután süti őket a nap. Oda telepítettem sok krizantémot és úgy látom, hogy ott szinte az összes megmaradt. 
Van pár, amik nem az életfák alatt voltak, azokat még nem látom hajtani, de várok, mert halottnak se tűnnek. 
Egy sárga virágút fogtam és átültettem az Árnyas kert környékéről oda, ahonnan kivettem nemrég egy csomó növényt és beültettem a 3 nagy ciklámen gumót. Nem a ciklámenekhez, hanem a mellettük lévő részre. Alakul az a rész is, van ott egy nagy kék csenkesz is a szélén és olyan szépen keltek ki a magoncok belőle, hogy szinte szabályosan szegélyezik az ösvényt, ami ott halad, azokat ott is hagytam. 
Egyébként a csenkesz is szaporodik ám észen kell lenni vele. Anno magról vetettem, egy kelt ki, de azóta már van belőle a kertben több is. 

Hoztam tápot a virágzókra, balkon és muskátli táp, de szerintem jó lesz. A NPK aránya 12-6-15 és még van benne +5 MgO és vas, cink, mangán, molibdén, réz és bór. 
Szét fogom szórni a kertben, most főleg a jácintok és a nyíló hagymások köré, de sok évelőnek is fogok adni. Be kell majd locsolni, ezért fokozatosan adom majd, ahogy nőnek. 

Kiültettem az utolsó januárban vásárolt évelőt is, egy szibériai nőszirmot, ezzel már 4 ilyen tő van a kertemben (kék) és van egy ami szép, narancsos-rozsdás színű (azt is kéknek vettem, de szerencsére más színű lett, de erről már írtam).
Azt hiszem most már nem hozok több évelőt a LIDL-ből, hacsak nem újítanak a kínálatukon, mert már minden van, több példányban. 

Sajnos úgy tűnik a földimogyorókat elbactam. Bő 12 órás áztatás után tettem őket az elég nedves talajba és az összes penészedni látszik. Néztem a gazdaboltban új magot, de már nincs nekik, 1 csomag magot pedig nem rendelek, mert nem éri meg... ez most Magilla gorilla ügy lett: "Ezt még gyakorolni kell, legközelebb újra megpróbáljuk!" :D 
A beáztatott és kipattant hajnalkákat is cserépbe tettem, úgy néz ki, hogy ki is bújnak. 
A nedves papírtörlőbe tett magok közül a havasi sisakvirág sajnos nem működik, de remélem, hogy az idén majd hoz virágot és a friss magokat azonnal el fogom vetni, hátha úgy ki tudom csíráztatni. 
Az évelő szarkalábak viszont kicsíráztak, azokat is betettem kis pohárba és benn vannak azok is. 

Még az ünnep előtt hoztam egy újabb oszlopos tiszafát (Taxus baccata 'Fastigiata robusta), lassan átnevezhetem magam tiszafás kertnek, mert ez az ötödik és még tervezek hozni. 
Ezt beültettem arra a helyre, ahonnan kivettem a téli bangitát, mert oda mindenképpen örökzöldet terveztem, hogy takarja lenn az ólat télen is. Nyáron nem látszik az ól, mert annyi lombos cserje van, de télen csak úgy virít őrondasága és nem szeretem. 

Olyan tavaszi héricsmezőt (Adonis vernalis) találtam nem messze innen, még ilyen tömegben nem is láttam soha. Nemcsak ezen az egy dombon van, hanem végig vagy 3-4 dombon-lankán, telis-tele tavaszi hériccsel. Gyönyörű volt! 

A virágokkal már nem is tudom hol tartottam, visszanézegettem, hogy mi van fenn és mi nincs, de van, ami azóta sokkal szebb lett, mint pl. a szellőrózsák. 

A primula is elképesztően sokáig bírja és mögötte a velencei kutyatej azért érdekes, mert ezt tavaly ültettem ide, kb. 2 centis volt... innen vettem ki a betegeskedő Ilex crenata-t és annak a helyére ültettem be, ráadásul ez se kapott túl sok locsolást a nyáron és mégis ekkorát nőtt. Fantasztikusan a növények, nem győzök álmélkodni az életerejükön, a túlélési és a fantasztikus tűrőképességükön. 
Néha csodával határos, amiket produkálnak itt a kertben, minden viszontagságok ellenére. 

Jácintok

Kökörcsin, ezt tavaly ültettem. 

Kökörcsin a Scilákkal. 

Japán juhar (Acer Palmatum 'Katsura'), be volt a télen bugyolálva és szerencsésen megúszta. 

A magnóliám az idén gyönyörű, bár az alsó ágakon még nem nyitotta ki, azok a bimbók még szinte zártak, mert árnyékot vet rá a ház és a tuják is. Az idén olyan hatalmas virágok vannak rajta, hogy még ekkorákat nem is láttam rajta soha és már napok óta nyílik. Tavaly csak egy napot élvezhettük, mert fagy jött és tönkrementek a virágai, de az idén igazán csodálatos. 
Ugyan a nagy szél sok szirmot levert már róla és ma reggel -1 fok van kinn, de még szép, abban a magasságban úgy tűnik nem volt fagy.

Ilyen a nagy szélben: 

A nagy, öreg szilvafa a ház mögött. Ilyenkor nagyon szép, sajnos ez is csupa monília, a gyümölcsét (sárga szilva) nem igazán tudom élvezni soha, de ez akkora, hogy permetezni se igazán tudom. Igaziból ez a fa nekem az árnyék miatt kell ott, ahol van. Jövőre már keresek valaki hozzáértőt, hogy kicsit kezdjünk el fiatalítani rajta. 

Mahónia... tele van virággal és isteni az illata, az igaz, hogy Fufu megtisztelte egy-két spriccel, szóval vigyázni kell, hová dugom az orromat. :D 

Kevésvirágú hagyma (Allium paradoxum)

Kis meténg a keleti tuják alatt. 

Gyöngyike és lassan elnyíló puskin virágok.