Kicsit zavarban vagyok ezekkel az őszi krókuszokkal, mert a webshop-ban őszi kikericsnek voltak írva, de ezek nem kikericsek. Így aztán rosszul is tábláztam ki, de majd a nap úgyis kiszívja a táblákat és akkor majd újra címkézem. 

Ráadásul szerintem tökugyanaz a fajta mindkettő, bár  kétfélének vettem: Crocus Cassiope és Crocus Speciosus. 

Na mindegy, szépek, örülök nekik, szerintem a rendes fizimiskája majd jövőre fog meglátszani, amikor a rendes idejükben nyílnak majd. Most kicsit el vannak késve, kész csoda, hogy kivirágoztak, hiszen október végefelé ültettem el őket, akkor vettem. 

Rendeltem egy kis, fehér szekrénykét az előszobába, mert ami ott volt - egy kis, görgős, fém állvány, 3 polccal - nem igazán volt odavaló és nem is szerettem ott. Elég sokáig tartott, mire találtam olyat, ami méretben is odaillő és tetszik is. 
Van benne pakolóhely is, több, mint amim most van a kis polcon és tetejére le fogom hozni a mikrót... bár utóbbit még átgondolom, mert ha közel 3 évig nem hiányzott, akkor már nem biztos, hogy tényleg lesz rá szükség. Hely van a szekrényke tetején neki. 

Kicsit át kellett rendeznem, mert a 3 kosár, amik az eddigi kis polcon voltak, pont nem férnek bele. Új hely kell nekik, a szekrénybe pedig mást rakok. 

Mindenesetre a szekrényke éppen odavaló a helyre, ami amúgy eléggé haszontalan volt eddig. Hiába volt ott a kis polc, nem illett oda, látszott, hogy nagyon ideiglenes megoldás. 

Szóval most örülök nagyon neki, arra gondoltam, hogy belepakolom a cicakaját, mert jelenleg a konyhaasztal alatt tárolom, de az is lehet, hogy a cicakaja kimegy a verandára. Oda költözött ugyanis a kis polc és csak kb. egy heti  cicakaját tartanék benn, ami nem foglal sok helyet. Meglátom, majd kialakul. 

Tegnap délután nekiálltam sütni, mert napok óta kívántam már valami sós sütit és a sajtos rudakat szeretem a legjobban. 
Ritkán sütök, pedig minden ilyen akcióm után megállapítom, gyakorlatilag nem tart semeddig megsütni, mégis nehezen állok neki. 
Most viszont volt itthon sajtom is, már el kellett használni és minden hozzávaló is volt, beleértve a kedvemet is, így aztán sütöttem. Jó sok lett, a tál ami a képen van nagyon nagy. 80 deka lisztből készült, persze nem egyedül akarom megenni, viszek anyuéknak is és apuéknak is. 
Végre olyan lett, ahogy én szeretem. 
Elég régóta sütök ilyen sütit, de valamiért sose volt olyan, amire vágytam, vagy ami az elképzelésemben van erről a sütiről, de most belebotlottam a régi receptes könyvemben ebbe a receptbe és oda is volt írva mellé, hogy jó, ezért azt használtam. És tényleg jó! 
Azt hiszem megfejtettem a titkát a dolognak. A netes receptek között és azok is, amiket ismerősöktől kaptam, csak az van fő összetevőknek, hogy liszt-zsiradék, só és tejföl. Ebben a receptben a tejfölben el van keverve 2 tojássárgája és szerintem az adja a porhanyósságát, ezt kerestem. Ezentúl ezt a receptet fogom használni. 

A recept: 

80 dkg liszt
30 dkg vaj (nem szeretem margarinnal, se zsírral)
2-2,5  teáskanál só (de ízlés szerint, én szeretem, ha sós)
1 sütőpor
2 tojássárgája
1 egész tojás
1 tejföl
kb. 20 dkg reszelt sajt, pár szem köménymag (a tetejére szórni)
Szezámmag

A lisztbe az eldarabolt vajat beleteszem és hagyom állni kicsit, hogy a vaj a lágyuljon. Aztán kézzel addig dörzsölöm, forgatom, míg a vaj elkeveredik a liszttel. Ne maradjanak benne vajdarabkák. 
Hozzáadom a sót, a sütőport. 
2 tojássárgáját elkeverem a tejföllel és hozzáadok kb. fél deci langyos vizet, elkeverem. 
Ezt beleöntöm a tésztába, (kicsit ki szoktam belőle hagyni és később adom hozzá gyúrás közben, de nekem mindig felveszi végül az egészet). Ha nem elég, akkor plusz tejföllel lehet összegyúrni, de nekem elég volt.
Amikor kész, akkor 4 darabra osztom  (ez csak azért van, mert nem nagy a gyúrótáblám, amin ki tudom nyújtani), kinyújtom és kikenem az egy felvert tojással. Kinyújtom, egész vékonyra szoktam nyújtani, kb. fél centi vagy még  vékonyabb. Rászórom a sajtot vagy a szezámmagot. Fele-fele csináltam, mivel sok lisztből készül. 
Előmelegített sütőbe szoktam tenni, 200 fokon sütöm. Nézegetni kell, mert nem szabad, hogy nagyon megbarnuljon, éppen csak kapjon sült színt és már ki is kell venni.