Még mindig nem hagytam abba a tufakövek körüli ügyködést. Arra gondoltam, hogy viszek át oda az árnyékos oldalra egy-két tő rózsaszín  japán szellőrózsát és miközben kivettem a töveket, észrevettem, hogy az erdei borkóró szétszórt magjából egy csomó szaporulatom van. 
Nosza, abból is kivettem hármat és átvittem szintén az árnyasabb oldalba. Ezek el fogják kicsit takarni majd a köveket, de nem sokáig. A borkóró júniusban, utána úgyis visszavágom, a szellőrózsa pedig ősszel, a köztes időben pedig majd a pénzlevelű lizinkák látszódnak, amik reményeim szerint majd benövik a köveket. 

Vettem ki egy sásbokrot is, van abból is bőven szaporulatom és a szegélyköveken kívülre ültettem be, nem messze a molyhos madárhúrtól. 

A napos oldalra is vittem újabb növényt.
A tavaly rendelt Deres mongolkövirózsa (Orostachys boehmeri) nem érzi jól magát ott, ahová ültettem, ezért párat kivettem belőle és átvittem a napos, száraz oldalba. 
Megtűzködtem az összeset a TEMU-s pillangókkal, mert most annyi mindent tettem bele, hogy elfelejteném. 

Azon gondolkodom, hogy milyen sokszor halljuk, hogy nem a cél a lényeg, hanem az utazás és a kert tulajdonképpen ezt biztosítja. Az utazást... Mert nem az adja az élvezetet a kertészkedésben, hogy azonnal olyan, mintha kész lenne és nem azonnal mutogatható, mint csodás és rendezett kertrész, hanem az a szép benne, ahogy kialakul. Ahogy felnő... bármilyen picike is egy növény az ültetésekor, mégis olyan jó látni, amint kifejlődik és lassan eléri azt a képet, amit az ember addig csak magában hordoz és ápolgatja. 
Ezért is szeretem nagyon az ilyen volt-ilyen lett képeket, mert ezek mind az álmok megvalósulását hordozzák. 

Majd ezeket is elővesszük egy vagy két hónap múlva (vagy jövőre, ahogy a tavaly a kövekre ültetett növényeket is most lehet csak igazán látni) és megnézzük, hogy milyen lett. 

A molyhos madárhúr és a sásbokor. 

Az erdei borkórók (jobbra lenn).

Japán szellőrózsák. 

Ez is picurka erdei borkóró.

Magas varjúháj és göndör varjúháj. 

A fehér táblánál bablevelű varjúháj, jobbra délszaki kutyatej, alul citromillatú kakukkfű.

A pillangónál Sedum spectabile 'Thundercloud' és egy másik varjúháj, aminek nem tudom a nevét. Talán Sedum reflexum 'Angelina'. 

Ez itt a csodás, piros kövirózsa lesz. 

Kúszó phlox (balra) és a nagyon picurok a Deres mongolkövirózsa (Orostachys boehmeri).

Összességében ilyen volt és ilyen lett:

 Egyébként a füvet a kis Parkside szegélynyíróval vágtam le innen, amit nemrég vettem. Kicsit nehézkesen raktam össze, de végül csak sikerült és nagyon jó kis cucc ez. 
Most nem használtam hozzá a fűnyíró házat, csak a szegélynyírót magában. 
Az akkumulátor is elég sokáig bírta, nem is gondoltam, hogy ezt az összes füvet le tudom majd vágni vele, sőt hátul a cserjék között is levágtam vele a füvet.
Először kicsit kínlódós volt a damil, mert nehezen adta ki, többször is szét kellett vennem, szerintem nem jól volt feltekerve a damil, de meglepően jól vág. 
Elégedett vagyok vele, örülök, hogy megvettem. 

Mutatok megint virágokat, nagyon szépek a pázsitviolák most a kertben. A lilákat mind magról vetettem, bár vettem kék és piros magokat is, mindből ilyen lila lett, de végül is nem bánom, mert most már szép nagyra nőttek. 
Azért is szeretem őket mert valami eszméletlenül tűrik a szárazságot. Tavaly egy szem vizet nem kaptak, el is voltak csoffadva rendesen, nem voltam biztos abban, hogy megmaradnak, de idén tavaszra ilyen szép, nagy párnákká duzzadtak és még azért is szépek, mert télen a leveleik zöldek maradnak. 

Itt a pázsitviola mellett nyílnak a kis botanikai tulipánok ('Tarda') és növekszik mellette egy magas varjúháj is. 

Van egy szép, világos fehéres-lilás is, amit a kertészetben vettem. 

 Az őszibarackfa virágai. Háttérben az óriás keleti életfáim. 

Lassan elnyílik a májvirág. 

Pettyegetett orvosi tüdőfű. 

A törpemandulám. Elég lassan szaporodik, de az idén, amikor hoz új hajtást a tövéről, már fogok belőle átültetni a kert másik részére is. 

Böbike, lehullott magnólia szirmok között mossa a lábát. :D 

Ez pedig Elzu, úgy beült ide, nagyon örülök, hogy le tudtam kapni, olyan klasszikus cicasziluett. :) 

Egyébként egy pár napig napig nem sok szalmaszálat tettem keresztbe a kertben, látványosat semmit, nem szeretek kinn lenni a nagy szélben és egyébként is valami miatt kitört rajtam a lustaság.

Teljesen tétlen azért nem vagyok, de pár napig apróságokat csináltam meg csak.

Gyomláltam egy kicsit a verem tetején, még nem szedtem ki az összes füvet... úgy tűnik, hogy most ilyen hozzákezdek és nem fejezem be korszakom volt. Visszaraktam a füvet a verem tetejére, hadd száradjon ott ki és legalább a beültetett törpe (vagy mirtusz?) loncoknak tartja a nedvességet a talajban. A loncokat is visszametszettem, egyelőre csak hadd sűrűsödjenek, aztán majd meglátom, hogy növekszenek. Az lenne jó, ha szépen betakarnák a verem tetejét. 
A kép alján látszik, hogy mennyi fű van ott, a nyavalyának nincs kedve egyszerre kiszedni. Ez egyébként a verem teteje hátulról nézve. Hát... ez a rész még jócskán rendezés alatt van, nem is tudom mikorra alakul majd ki egy normális, mutatható képe. Idő kell neki, az biztos. A geotextillel is azért takartam le, mert azon a részen is nőtt minden, beleértve a tarackot is. Azt a részt még nem tudom, hogy fogom megoldani, mert mögötte ott van a datolyaszilva csemete, nem tudom mi legyen alatta, de nem tarackot szeretnék. 

A verem másik oldalát már majdnem befedte a madárbirs, annak is pár lelógó ágát visszahajtogattam a teteje felé, hogy arra nőjenek, a többit, ami már nagyon rálógott az ösvényre, azokat visszavágtam. 

Aztán megtáltosodtam!
Először csak kicsit ügyködtem a tufakövek körül is, a múltkori pár növény beültetése után nem tudtam nyugodni. Az ásóvillával fellazítottam körbe és kiszedtem a füvet belőle, mert nem tetszett úgy, ahogy a fű csak megnőtt a kövek mellett. 
Sokat gondolkodtam, hogy kéne megoldani. 
Volt olyan ötlet, hogy leteszek gyepszegélyt és a kövek és a szegély között beültetem valami jól terjedő Sedummal.  
Arra is gondoltam, hogy lapos terméskő lépőköveket teszek le a tufák elé és a füvet meghagyom ami van, mert hiába szedném fel és szórnék fűmagot, úgyis tele lenne előbb utóbb gyommal. Itt 5 percig se lenne homogén fű, annyi magot hord a szél...

Ilyen volt, egyáltalán nem nézett ki jól és hiába növik majd be a köveket a növények, akkor se lett volna szép, ha a kövek mellett nem rendeződik a terep. 

Aztán nekiálltam és kiszedtem a szélekből a füvet, de nem lehet szép íveket kialakítani, mert kicsi a terület, így a gyepszegélyt el is vetettem. 

Végül fogtam magam, beültem az autóba, felmentem a kedvenc kőgyűjtő helyemre és hoztam egy rakás lapos követ. 

És még ezeket is, ezeket rögtön idehoztam, ahol le akartam rakni. 

És ilyen lett. 
Beültettem egy magas varjúhájat a fehér kő elé, amin a láda van (a láda költözni fog, egyelőre csak pakolászom ide-oda). A kövek közé ültettem be olyan kis kompakt Sedumokat, amik nem terjednek nagyon durván és citromillatú kakukkfüvet is. 
És úgy döntöttem, hogy nem is szedem ki az összes bőrlevelet, jól van az ott talajtakarónak, de azt, ami a ládás fehér kő mellett van, azt ki fogom venni, mert oda valami cserjét fogok ültetni, olyat, ami nem örökzöld, mert nem szeretném, hogy tavasszal árnyékot vessen a kikeleti bangitára. 
Gondoltam bugás hortenziára, de mályvacserjére is, mert az is olyan szép keskenyre nő, ha az ember ápolja. A fű pedig marad, persze sokkal szebb lesz, amikor le lesz nyírva, de most azzal még nem foglalkoztam. 
Illetve a kép jobb oldalán látszik, hogy a köveknél még fel kell tölteni földdel és majd kitalálom, hogy mit is ültessek bele. 

Az erdőben rengeteg kivágott fa van felhalmozva az út széleken és az egész tele van fűrészporral. Mivel volt nálam kis lapát és vödör (ilyenkor már soha sehová nem megyek anélkül), hoztam egy vödör fűrészport is, le is szórtam az egyik ösvényre. Kb. egy méternyi lett, jó vastagon. A nagy fehér kőnél kezdődik a kép alja felé, látszik a színén, hogy másfajta, ez bükkfa fűrészpor. 

Kellenek nekem ezek az új ötletek, hogy érezzem és lássam is, hogy valamit haladok a kertben. Lendületet adnak. Ha túl sok apró-cseprő dologgal kell sokáig foglalkoznom, akkor elveszítem a lendületemet, de kicsit még az érdeklődésemet is. De ez egy termékeny nap volt!