Nagy szerencsém volt, az egyik kínai üzlet mögött egy nagy rakás papírdoboz volt kitéve, szépen összehajtogatva. Fogtam és az összeset berámoltam az autóba és hazahoztam. 

Egy részéről már le is szedtem a műanyag ragasztókat.

Jó vastagok, nagyon örülök nekik! 
Régóta tanakodom, hogy mit is kéne kezdeni a kerítés mentén a cserjék alatti résszel, mert nagyon ellepte a tarack és - mintha ez nem lenne elég önmagában is - gyalogbodza is terjeszkedni akar befelé. 
Ezek a dobozok nagyon jók letakarni azt a részt, hátha valamennyire visszafognák a gyomot, legalább addig, amíg benépesítem valami más növénnyel a cserjék alatt. 
Szeretném, ha valami szép aljnövényzet alakulna ott ki. 

Egyelőre ennyi van letakarva, de még azok a dobozok mind megvannak, ami a felső képen van. 

Bűnronda, de muszáj volt megcsinálni, mert az a fű, ami ott volt, az már kiszedhetetlen, gyomirtózni nem lehet a cserjék miatt és nem is szeretnék, mert ráadásul ott van a mézbogyó is. 
Viszont jó hír, hogy kikelt a tavaly odaültetett erdei szellőrózsa és az nagyon terjedős, ami nekem ezen a részen előnyös lesz. 

És ha már ronda papíros rész, akkor ha má' lúd, legyen kövér. :D 
Mutatom az Elaeagnus multiflorát, milyen szépen kihajtott. Nagyon örülök neki, remélem jövőre már lesz rajta pár szem termés is kóstolóba. Magyarul hívják ezüscseresznyének, de somtermésű ezüstfának is láttam már. 
Koreai videókban láttam és beleszerettem. :) 
Tavaly ültettem valamikor a nyár közepén, kb. 20 centis lehetett, most már kb. 50 cm magas. 

 Nagyon szépek most ezek a lila kökörcsinek a kertben. 

Ez ugyanaz, csak másik szögből. 

Fritillaria, borzasztó nehéz lefotózni ezt a virágot... 

A két banyek, Böbe és Elza már szinte mindig kinn lebzsel napközben valami (nekik) kényelmes helyen. :D  

Ezt a lábtörlőt pedig a TEMU-ról rendeltem a verandára, a bejárati ajtóhoz. Mondanom se kell, hogy a fekete cicán az égvilágon minden meglátszik, beleértve a legkisebb porszemet is. Azért Elzát megkértem, hogy ebbe ne törölje már bele a szaros hátsóját, eddig az összes lábtörlőt összekente...  

Még mindig nem hagytam abba a tufakövek körüli ügyködést. Arra gondoltam, hogy viszek át oda az árnyékos oldalra egy-két tő rózsaszín  japán szellőrózsát és miközben kivettem a töveket, észrevettem, hogy az erdei borkóró szétszórt magjából egy csomó szaporulatom van. 
Nosza, abból is kivettem hármat és átvittem szintén az árnyasabb oldalba. Ezek el fogják kicsit takarni majd a köveket, de nem sokáig. A borkóró júniusban, utána úgyis visszavágom, a szellőrózsa pedig ősszel, a köztes időben pedig majd a pénzlevelű lizinkák látszódnak, amik reményeim szerint majd benövik a köveket. 

Vettem ki egy sásbokrot is, van abból is bőven szaporulatom és a szegélyköveken kívülre ültettem be, nem messze a molyhos madárhúrtól. 

A napos oldalra is vittem újabb növényt.
A tavaly rendelt Deres mongolkövirózsa (Orostachys boehmeri) nem érzi jól magát ott, ahová ültettem, ezért párat kivettem belőle és átvittem a napos, száraz oldalba. 
Megtűzködtem az összeset a TEMU-s pillangókkal, mert most annyi mindent tettem bele, hogy elfelejteném. 

Azon gondolkodom, hogy milyen sokszor halljuk, hogy nem a cél a lényeg, hanem az utazás és a kert tulajdonképpen ezt biztosítja. Az utazást... Mert nem az adja az élvezetet a kertészkedésben, hogy azonnal olyan, mintha kész lenne és nem azonnal mutogatható, mint csodás és rendezett kertrész, hanem az a szép benne, ahogy kialakul. Ahogy felnő... bármilyen picike is egy növény az ültetésekor, mégis olyan jó látni, amint kifejlődik és lassan eléri azt a képet, amit az ember addig csak magában hordoz és ápolgatja. 
Ezért is szeretem nagyon az ilyen volt-ilyen lett képeket, mert ezek mind az álmok megvalósulását hordozzák. 

Majd ezeket is elővesszük egy vagy két hónap múlva (vagy jövőre, ahogy a tavaly a kövekre ültetett növényeket is most lehet csak igazán látni) és megnézzük, hogy milyen lett. 

A molyhos madárhúr és a sásbokor. 

Az erdei borkórók (jobbra lenn).

Japán szellőrózsák. 

Ez is picurka erdei borkóró.

Magas varjúháj és göndör varjúháj. 

A fehér táblánál bablevelű varjúháj, jobbra délszaki kutyatej, alul citromillatú kakukkfű.

A pillangónál Sedum spectabile 'Thundercloud' és egy másik varjúháj, aminek nem tudom a nevét. Talán Sedum reflexum 'Angelina'. 

Ez itt a csodás, piros kövirózsa lesz. 

Kúszó phlox (balra) és a nagyon picurok a Deres mongolkövirózsa (Orostachys boehmeri).

Összességében ilyen volt és ilyen lett:

 Egyébként a füvet a kis Parkside szegélynyíróval vágtam le innen, amit nemrég vettem. Kicsit nehézkesen raktam össze, de végül csak sikerült és nagyon jó kis cucc ez. 
Most nem használtam hozzá a fűnyíró házat, csak a szegélynyírót magában. 
Az akkumulátor is elég sokáig bírta, nem is gondoltam, hogy ezt az összes füvet le tudom majd vágni vele, sőt hátul a cserjék között is levágtam vele a füvet.
Először kicsit kínlódós volt a damil, mert nehezen adta ki, többször is szét kellett vennem, szerintem nem jól volt feltekerve a damil, de meglepően jól vág. 
Elégedett vagyok vele, örülök, hogy megvettem. 

Mutatok megint virágokat, nagyon szépek a pázsitviolák most a kertben. A lilákat mind magról vetettem, bár vettem kék és piros magokat is, mindből ilyen lila lett, de végül is nem bánom, mert most már szép nagyra nőttek. 
Azért is szeretem őket mert valami eszméletlenül tűrik a szárazságot. Tavaly egy szem vizet nem kaptak, el is voltak csoffadva rendesen, nem voltam biztos abban, hogy megmaradnak, de idén tavaszra ilyen szép, nagy párnákká duzzadtak és még azért is szépek, mert télen a leveleik zöldek maradnak. 

Itt a pázsitviola mellett nyílnak a kis botanikai tulipánok ('Tarda') és növekszik mellette egy magas varjúháj is. 

Van egy szép, világos fehéres-lilás is, amit a kertészetben vettem. 

 Az őszibarackfa virágai. Háttérben az óriás keleti életfáim. 

Lassan elnyílik a májvirág. 

Pettyegetett orvosi tüdőfű. 

A törpemandulám. Elég lassan szaporodik, de az idén, amikor hoz új hajtást a tövéről, már fogok belőle átültetni a kert másik részére is. 

Böbike, lehullott magnólia szirmok között mossa a lábát. :D 

Ez pedig Elzu, úgy beült ide, nagyon örülök, hogy le tudtam kapni, olyan klasszikus cicasziluett. :)