A változatosság kedvéért ismét esik az eső... de jó lett volna a nyáron! Tudom, a talaj még most se telt fel, azt mondják mélyebben még most is száraz a föld, de így egyszerre kezd már sok lenni, mert a tetején viszont a föld túl vizes. Most meg már attól félek, hogy az agyagosabb részeken kirohadnak a növények. 
Tegnap viszont volt szép napsütés is, Herkuló ki is települt, olyan aranyos volt. Olyan tisztaszívű ez a cica, ahogy minden nap várja a szeretgetést, ott kuksol az ablakban és addig el nem megy, amíg nem volt meg a kötelező simi és imádás. :) 
Próbálom őt rászoktatni ismerős mozdulatokra, amiket csak a jelenlétében csinálok, de így is csak az ablakban szelíd. Fura, hogy ennyire rettenetesen nem tudja leküzdeni a bizalmatlanságát. 

Nagyon úgy tűnik, hogy a kedvenc blogjaim - már amelyik még élt egyáltalán - mind behaltak. 
Lehet, hogy csak én vagyok ilyen grafomán?  Tény, hogy az vagyok, nekem az írás valamiféle megkönnyebbülés, kiáradás, önkifejezés, az emlékeim és az események megőrzése... igényem van rá. 
Időnként visszanézem a blogot is, hogy lássam mi történt, mennyit változtak a dolgok, mennyit haladtam. Milyen idő volt, hogy nézett ki a kert?  Mit terveztem, mi valósult meg, mi változott? 

Talán ezért is vált be nekem a blog jobban, mint a FB oldal (az is van, ugyanilyen néven), de végül nem kötöttem össze a kettőt. A FB-n inkább a képek dominálnak, kevesebb szöveggel és ahogy látom nehezen indul be, de nem kerget a tatár, majd idővel az is ismertebbé válik. 

Érik a birsalma is, de jó lenne egy kis őszi napsütés és meleg még neki, nem is tudom idén lesz-e olyan szép vénasszonyok nyara, bár még az egész október előttünk van. 

Lefotóztam a kiültetett ÚjDudvákat is, szépek, de pl. a saját Asterek közül még most is csak ez a lila nyílik, de most már teljesen kinyitotta a virágját. 

Ez egy új Aster.

Szépen megnőtt a japán szellőrózsa is, remélem ilyen gyorsan fog szaporodni és akkor jövőre már egészen tekintélyes mennyiségben is virágozhat majd. 

Ez pedig az egyik új Sedum.